Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

502. országos ülés 190k október 26-án, szerdán. 287 15-től ez évi deczember hó 31-ig szárazföldi batáron át behozható 450.000 mm. olasz bor csak felemelt díjszabás mellett hozható be, a mi által — ugy mondják — már ez által is útját állták ezen bor egész mennyiségében leendő behozatalának, mert lehetséges, hogy épen a szállítási díjtétel felemelése miatt még az a bormennyiség sem fog beözönleni az országba, a mely engedélyezve van, Nagy figyelemmel olvastam át a törvényjavaslatot és annak indokolását s arra a konklúzióra jutottam, hogy itt vívmányról szólni egyáltalában nem lehet. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása: »A szállítás költsége volt eddig az olcsó tengeri szállítás igénybevétele mellett Fiúmén át Budapestig 100 klgr. tiszta sulyu bor után: Bariból 3'48 K, Barlettából pedig 3'54 K, Miután az uj ideiglenes megállapodás szerint a borok csak vasúton szállítva hozhatók be, a 100 klgr. tiszta sulyu bort a folyó évi augusztus hó l-jétől életbelépett kivételes díjszabás szerint Bariban feladva 4'81 K, Barlettában feladva pedig 4"66 K fogja terhelni.* Vagyis az előbbeni díjtétel szerint Bariból szállítva 1'33, Barlettából 112 K át tesz ki a szállítási költség felemelése, melyet, mint nagy vívmányt akarnak önök a túloldalról elénk állítani. Ez a minimális összeg azonban nem fogja megakadályozni a borkereskedőket és vállalkozókat, a kiknek köztudomás szerint nem 50 — 60 métermázsára, hanem szükségletükhöz képest pár méter mázsára van csak szükségük, hogy olasz bort ne hozzanak be házasitás czéljáhól. De tovább megyek. Ez a differenczia is csak látszólagos, mert az indokolás tovább azt mondja: »Ez a költség némileg csökkenni fog. ha több oldalról felmerült az a hir, hogy az olasz kormány a Budapestre és Bécsbe rendelt borokra nézve uj mérsékelt díjszabást léptet életbe, megvalósul.« Azt kérdem én, t. képviselőház, hogy feltehető-e az olasz kormányról az, hogy nem fogja bortermelői részére a legmeszszebbmenő konczeszsziókat adni szállítás tekintetében; nem fogja-e pártolni saját bortermelőit az által is, hogy saját határain belül annyira leszállítja ezt a szállítási differencziát, a melyet a kormány most mint nagy vívmányt akar élénk állítani, hogy az csaknem teljesen el fog tűnni ? Hiszen ha t. képviselőtársaim a túloldalról figyelemmel kisérték a »Neue Freie Presse«-nek erre vonatkozó czikkeit, akkor láthatják, hogy az olasz kormány annyira ment a konczesszióban, hogy saját rezsiben, önköltségben szállítja az olasz bort az olasz határ széléig. Ez tehát, hogy erősebb kifejezéssel ne éljek, mint Nagy Ferencz t. képviselőtársam velünk szemben, porhintés a nemzet szemébe, önámitás! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel, t. képviselőház, végeztem volna a javaslat közgazdasági részével és áttérek most már annak közjogi részére. Nem mulaszthatom el, hogy ne foglalkozzam a t. túloldalról elhangzott beszédek egyikével-másikával. Különösen Nagy Ferencz t. képviselőtársam beszéde az, a mely kétszeresen sérti jogérzékemet: először, mert ő államtitkára volt annak a minisztériumnak, a melyben módja és alkalma volt külkereskedelmi szerződések tekintetében tájékozást szerezni; másodszor, mert a tudományegyetem jogtanára, a kinek mint jogásznak ismernie kell a törvényt és tudnia kell, mi az az uj és mi a régi szerződés. Azt mondja Nagy Ferencz t. képviselőtársam, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. egyáltalában nincs megsértve ebben a terminusban, hogy t. i. 1907-ig lett kitolva a szerződés. De nincs megsértve azzal, mint mondja, a második kikötéssel sem, a mely benne foglaltatik, t. i. a mennyiben az 1899: XXX. t.-czikk 4. § ának második bekezdése megkívánja azt, hogy a külfölddel megindítandó tárgyalások előtt az uj autonóm vámtarifa állapítandó meg, s a régi ezzel helyettesítendő. Azt mondja Nagy Ferencz t. képviselőtársam, hogy a törvénynek ezen megállapodása csak olyan szerződésekre érthető és értendő, a melyek ujak s nem olyanokra, a melyek meghosszabbíttatnak. Ugy látszik, az én t. képviselőtársam erre a szóra helyezi a fősúlyt, hogy »csak,« Hát tévedésben van az én t. képviselőtársam, ha azt állítja, hogy az 1899 : XXX. t.-czikk 4. § a csak azt irja elő, hogy szerződések 1907-en túl nem köt hetők, mert ezen törvényszakasz második bekezdése kifejezetten és világosan előírja, hogy (olvassa): »A külfölddel megkezdendő tárgyaiások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.« Tehát a törvény ezen rendelkezése nemcsak szerződések kötését zárja ki uj autonóm vámtarifa nélkül, hanem a szerint még tárgyalásokba sem szabad e nélkül bocsátkozni. Polónyi Géza: Természetes! Mit mosolyog az előadó ur! Mexikóról tessék beszélni! Rosenberg Gyula előadó: Menjen Polónyi képviselő ur Mexikóba, ez nagy szerencse lesz, de nem Mexikóra! Egry Béla: Az 1899:

XXX. t. czikk 4. §-a tehát nemcsak egy előfeltételt, hanem két előfeltételt köt ki, a mint azt kimutatni szerencsém volt. De hogy miért lett ez a második előfeltétel ebbe a törvényszakaszba felvéve, azt Széll Kálmán 1899 június 14-én tartott beszédében világosan megmondotta és kifejtette. Széll Kálmán ugyanis ezt mondotta (olvassa): »Az autonóm vámtarifának azonban igen sok lényeges hibája ós hézaga van. Tannak sérelmes pontjai Magyarországra; vannak sérelmes és hézagos pontjai Ausztriára nézve; egyiknek sem jó az, azonban az autonóm vámtarifának nincs lejárati határideje, Ez az eddigi törvények szerint mindaddig tart, a míg tart az a közös vámterület. Ezenkívül szükség van rá feltétlenül a külfölddel kezdendő tárgyalásoknál. Ennek rendezésé-