Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-497

Í97. országos ülés Í90í október 20-án, csütörtökön. 175 volt Kossuth Ferencznek is az interpellácziójában az álláspontja. De hogy mi most a provizórium által rontottunk volna azt az álláspontot, a mely 1878 óta a valóságban fennáll, ez abszolúte nem áll és ez egy el nem fogadható tétel. Polónyi Géza: Nem jól van! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Engedelmet kérek, t. képviselőtársamnak egész gondolkozását ismerem és arra feleltem, a mit mondott, semmit félre nem magyaráztam és sohasem állitottam többet, mint azt, hogy ezzel a provizóriummal mi nem rontottunk semmit. Polónyi Géza; Majd bebizonyítom, hogy igen! (Derültség a jobboldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Jó, jó! De azt mondja, a t. képviselő ur, hogy az 1899 :XXX. t.-czikknek intézkedései már semmi irányban sem állanak meg, mert hiszen a viszonosság megsértetett. Ez furcsa interpretácziőja és teljes félreismerése a viszonosságnak. Mert expressis verbis benne van az 1899 : XXX. t.-czikkben, hogy mit ért ez a törvény viszonosság alatt. Nem akarom enumerálni mindazokat a törvényeket, melyeket az 1, § felsorol és a melyek a vám- és kereskedelmi szövetségre, illetőleg a közös vámterületre s a többi intézkedésekre vonatkoznak; ezek a törvények tételesen fel vannak itt sorolva és azután azt mondja a törvény (olvassa): »Az 1907. év deczember hó 31-éig hatályban maradnak — t. i. mindezek a törvények — feltéve, hogy az ezen határozatoknak és törvényeknek megfelelő jelenlegi állapotok és a viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban szintén változatlanul fentartatnak.* Már most a t. képviselő ur ismételten rámutatott arra, hogy ez egy egyoldalú törvény, hogy ez csak Magyarországot kötelezi, ezt Ausztria nem fogadta el, mert hasonló törvényt nem alkotott és okoskodását, illetve annak egy részét arra bazirozta, hogy mi egy egyoldalú törvényről azt mondjuk, hogy mi mindazokat a törvényeket ránk nézve kötelezőknek ismerjük el 1907-ig abban az esetben, ha az ezeknek megfelelő tényleges állapotokat Ausztria fentaríja. De akkor ki sértheti meg ezt a viszonosságot? Hiszen csak nem mi magunk? (Ugy van! jobbról.) Hiszen én magammal szemben viszonosságot nem gyakorolhatok; a viszonosság Ausztria részéről áll fenn, nem az én részemről. Mert a viszonosság azt jelenti, hogy ha ezen törvényeknek megfelelő állapotokat fentartja, akkor azok érvényesek Magyarországon is. Már most mit következtet a képviselő ur az 5. § utolsó bekezdéséből? Polónyi Géza: Igen, igen, az az! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Majd mindjárt meglátjuk, hogy hogyan áll itt a viszonosság. Ha ezek a feltételek meg nem tartatnak, az a viszonosság megsértése. Ha én kikötöm azt, hogy én magamra nézve kötelezőnek ismerek bizonyos törvényes intézkedéseket, ha a másik fél is megtartja, ós azután mind a ketten megegyezünk abban, hogy abban a törvényben előirt módtól eltérő módon kössünk szerződést, hol itt a viszonosság megsértése? (Mozgás a szäsobaloldalon.) Itt viszonosság megsértéséről szó sincs. Eentartom tehát azt az állításomat, a mit tegnapelőtt mondtam, hogy igenis jogunk van egyoldalulag ezt a provizóriumot felmondani azok szerint a modalitások szerint, a melyek magában ebben a deklaráczióban, illetőleg javaslatban foglaltatnak, hogy az 1899: XXX. t.-czikkben az országnak biztosított semmiféle jog nincsen sem veszélyeztetve, sem pedig meggyöngítve ; hogy továbbá mindazok az interpretácziók, amelyeket akár a felmondásról, akár az 1899: XXX. t.-czikk alkalmazásáról a t. képviselő ur elmondott, nézetem szerint nem felelnek meg a tényeknek és nem felelnek meg a törvényes állapotoknak. (Ugy van! jobbfelől) Ezeket akartam röviden elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Előre kijelentem, hogy miután nagyon világosan kifejtettem a magam álláspontját, én többé a képviselő úrral erről a kérdésről ez idő szerint nem fogok polemizálni. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, lehetetlen, hogy ne kérjem a t, képviselőház kegyes engedelmét . . . Elnök: Milyen czimen kér szót a t. képviselő ur? Polónyi Géza: Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén. (Halljulc! Halljuk! balfelöl.) Én szívesen dispenzálom a t. miniszter urat az alól, hogy velem e kérdésben tovább vitatkozzék; hanem mielőtt elbúcsúzunk egymástól, legalább a tényeket rektifikáljuk helyesen. Az egész kérdés az 1899 : XXX. törvényezikk 5. §-a utolsó bekezdésének helyes interpretácziója körül forog. Azt a t. miniszter ur konczedálja most már, — maga mondja, — hogy igazam van abban, hogy ezen uj törvény által Ausztriának is beleszólás biztosíttatik a felmondás kérdésére, hogy a hat hónapi u. n. türelmi időt igénybe veheti. Az tehát, hogy hátrányos-e a szerződés, függ attól, hogy applikálható-e az 1878: XX. t czikk, vagy sem. Abban a t. miniszter urnak teljesen igaza van, hogy ha az 1878: XX. t.-czikk érvényben van, akkor öoök kedvezőtlenebb szituácziót nem teremtettek, mint a minő volt az 1878: XX. t.-czikk szerint. A kedvezőtlenebb szituáczió akkor áll fenn, ha igazam van abbau, hogy az 1878: XX. t.-czikk többé nem alkalmazható és a hátrány abban van, t. miniszter ur, — ezt állítom én, — hogy a mig ezen törvény alapján Magyarországot megillette volna a jog, hogy önállóan szerződjék, tehát minden más államnak a befolyásától menten kösse meg a szerződést és a felmondást is