Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-497
41*7. országos ülés 190í október 20-án, csütörtökön. 171 minisztérium élén állott: államtitkár volt. Hát nem tudja azt, hogy mit jelent az, hogy az a 450.000 métermázsa bor nagyobb része Ausztriába megy? Jelenti azt, hogy az a bor megy Olaszországból Ausztriába, a mely különben Magyarországból menne Ausztriába. A ki ezeket az elemi részleteket nem ismeri, azzal tehát én nem vitatkozom. De félreértette és félremagyarázta a t. képviselő ur beszédemet a gazdasági részre vonatkozólag is s ennek következtében a t. képviselő ur — ne vegye rossz néven — a milyen tekintélynek örvend a kereskedelmi jog tekintetében mint tanár, ugy a gazdasági rész tekintetében, hacsak ezt az egy pontot nézem is, előttem tekintélyét elvesztette. (Zaj jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy én azon kérdéses mérleg alkalmából tévesen 40.000 koronáról beszéltem, pedig az 4 millió. Nagy Ferencz: Dehogy 4 millió! 400.000! Polónyi Géza: Hát 400.000! De a t. képviselő ur azt mondta, hogy négy millió, Itt van a beszéde a naplóban: 0'4 millió! Nagy Ferencz: Az annyi mint 400.000! Polónyi Géza: Már most a t. képviselő ur mit ért el ezzel a rektifikáczióval ? Nagy Ferencz: Nem olvasta el jól! Polónyi Géza: De nagyon jól elolvastam! Mit ért el ezzel a rektifikáczióval ? Azt, hogy még erősebben bizonyította tételemet, mint én, mert az a 0'4 mínusz; tehát az én tótelemet csak megerősíti, vagyis hogy nem 40.000-rel, hanem 400.000 koronával mínusz Magyarország mérlege, szemben a 35 millióval, a mely a közös vámterületre nézve pluszt jelent. Hát ezzel csak megerősítette az én tételemet, vagyis, hogy még nagyobb mértékben hátrányos, mert nem 40.000, hanem 400.000 korona erejéig vagyunk passzívak akkor, a mikor az egész közös vámterület 35 millióval aktív, a mi annyit jelent, hogy nem 35 millió az osztrákok plusza, hanem, hozzászámítva a mi mínuszunkat is, 35.400,000 korona. Ilyen rektifikácziókkal közgazdasági elméleteket helyre nem állítunk! Hanem már most rátérek arra, a miért felszólalok. Azt látom, hogy az 1899: XXX, t.-cz. iránt, különösen annak a felmondásra vonatkozó része tekintetében olyan megdöbbentő tájékozatlanság mutatkozik, hogy szinte nehéz az embernek magát megértetni. Én helyre akarom állítani azon váddal szemben, hogy engem akár porhintéssel, akár csavarással lehesen vádolni, azt, hogy miként áll a jelenlegi törvényjavaslat ós az 1899: XXX. t.-cz, a szerződéskötés és a szerződésfelmondás joga szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Egy pillanatig sem állítottam soha, ennek épen az ellenkezője van beszédemben, mintha Magyarországnak egyoldalú szerződésfelmondási joga törvényileg is biztosítva ne volna. Tehát az első tétel, a mit én állítottam, az, hogy ez. a szerződés rosszabb az ischli klauzulánál a felmondási jogra való tekintettel. Már most miként áll ebben a dologban jogászüag helyesen a tényállás? Akként, — és méltóztassék azután megczáfolni, hozzáteszem, talán mindnyájunknak megnyugtatására és az objektivitás érdekében — hogy a t. miniszterelnök ur tegnapi felszólalásában helyesen állapította meg a prognózist és helyesen állapította meg a törvény magyarázatát, csak a konkluzumokat nem vonja le helyesen. Hát miként rendelkezik az 1899 : XXX. t.-cz. első szakasza a felmondási jog szempontjából? Ennek a törvénynek, ne méltóztassék elfelejteni, fundamentális tétele a viszonosság mint előfeltétel. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) És méltóztassék megengedni, az 1899 : XXX, t.-cz. értelmében, a hogy én azt beszédemben kifejtettem, kétféle határidőt kell megkülönböztetni mind a szerződések megkötése, mind a felmondása szempontjából. Az egyik az 1903 ig való határidő, a másik az 1903 után való határidő. Mert ennek az 1899 : XXX. t. czikknek alternatív rendelkezései vannak, és pedig kétféle szuppozitum alapján: vagy létrejön 1903-ig Ausztriával a vámszövetség, vagy nem jön létre; ha létrejön, más a kereskedelmi szerződések megkötési módja és más azoknak felmondási módja, s más akkor, ha létre nem jön a vámszövetség. (Ugy van! Ugy van! a bal és a szélsobalóldálon. Ellenmondás jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ki fogom mutatni a törvényből. Nessi Pá!: Tessék disztingválni,! Polónyi Géza: Mert ha 1903-ig a vámszövetség létre nem jön, és ha a törvény 4. §-ában foglalt azon feltételnek, hogy az autonóm vámtarifa ujjal kicseréltetik, nincs elég téve, akkor az 5. § alapján a szerződések megkötésének módjára nézve a vámszövetségi állapot nem lehet irányadó. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldálon.) Már most ez a törvény mit mond ? Azt mondja, hogy a mennyiben 1903-ig kereskedelmi szerződések megkötéséről lenne szó, azoknak megkötési módja tekintetében az 1878.' XX. t.-cz. III, czikke az irányadó. De mindig mivel ? A viszonosság feltételével. (Ugy van! Uyy van! a bal- és a szélsobalóldálon.) Azt mondja a törvény, hogy (olvassa): »Az 1878. évi XX, t.-czikknek az I-től bezárólag XXII-ig terjedő czikkeiben foglalt határozatoknak megfelelő jebnlegi állapotok azon módosításokkal, melyek tétettek, az 1907, év deczember hó 31-éig hatályban maradnak, feltéve, hogy az ezen határozatoknak és törvényeknek „megfelelő jelenlegi állapotok és a viszonosság O Felsége királyságaiban és többi országaiban szintén változatlanul fen tartatnak«. Tehát az 1878: XX. t. ez. rendelkezése csak azon feltétellel tartatik fenn megfelelő módosításokkal, ha a viszonosság fentartatik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a viszonosság megsértetett, akkor az 1878: XX. 32*
