Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
496. országos ülés 1904 október 19-én, szerdán. 165 Nagy Ferencz: Hogy a kormány mennyire respektálja és mennyire akarta respektálni a törvényhozás hatáskörét, a törvényhozás hatalmát, legjohhan bizonyítja az, hogy előzetes felhatalmazást kért . . . B. KaaS Ivor: De ez nem tárgyaltatott! Nagy Ferencz: Kérem, ne anticzipáljuk azt, a mire úgyis rá fogok térni. Kért felhatalmazást ; többet kórt, mint a mennyit én szükségesnek tartok, mert még a provizőrius tárgyalásra is kért felhatalmazást, a mire az én nézetem szerint nem volt szükség, de mindenesetre kért a definitív szerződés megkötésére felhatalmazást. Igaz, nem kapta meg a felhatalmazást, és daczára annak, hogy nem kapta meg, mégis tárgyalt és rendelettel a provizórius szerződést életbeléptette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez tény, ez áll. (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: Ez a törvényhozás szuverenitása! Nagy Ferencz: De hát ezt a rendeletet nem hozta a kormány ide a törvényhozás elé ? Polónyi Géza: Mikor már végrehajtotta! Nagy Ferencz: Az, hogy idehozta, azt jelenti-c, hogy a törvényhozói hatalmat negligálta, tagadásba vette? Ez azt bizonyítja, hogy a kormány nem akar rendelettel kormányozni, hogy a kormány respektálni akarja a törvényhozást. (Zaj balról.) Elnök: Csendet kérek! Pap Zoltán: Igy^ nevelik az ifjúságot! Nagy Ferencz: És engedelmet kérek, t. ház, amikor azt méltóztatik mondani nagy hangon Polónyi Gréza képviselőtársam, de már megelőzőleg Okolicsányi t. képviselőtársam, azonban már szelídebb hangon, hogy ime, pátensekkel kormányozzák szegény Magyarországot a? 1791: XII. t.-cz. világos tilalma ellenére, hát bocsánatot kérek, ezt más, mint politikai szenvedély nem diktálhatta. Engedelmet kérek, oly rendeletekről volt akkor, 1791-ben szó, vagy akár az abszolút időszak alatt, a melyek egy felelős kormány által bocsáttatnak ki és a melyekre nézve az a felelős kormány oda áll a parlament elé és azt mondja: egész felelőségemmel lépek ide, tessék felette dönteni ? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Miféle pátensekről volt akkor szó ? Oly pátensekről, a melyek a törvényhozói hatalmat Magyarországon egyenesen negálták, a melyeknek a kibocsátói maguknak arrogálták a törvényhozó hatalmat, a melyeket oly államfér fiak bocsátottak ki, a kik senkivel szemben, de legkevésbbé a magyar országgyűlés irányában felelőséggel nem tartoztak. Engedelmet kérek, a közvéleményben igy kelteni hangulatot a kormány eljárása ellen, mikor egy rendeletet kibocsát és a maga felelőségével ide áll, ezt azonosítani azon pátensekkel, a melyeket törvényhozásunk tilt, ez nem helyes, ez már egy oly tálkapása a szólásszabadságnak, a melyet megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A mit én mondok, ugyanaz, a mit Apponyi t. képviselőtársam mondott. (Zaj balfdol.) Zboray Miklős: Ez finom distinkczió! Nagy Ferencz: Nem is annyira finom, mint betűszerinti. (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja t. képviselőtársam (olvassa): »A törvényhozás jogkörébe tartozó ügyeket a kormány nem intézhet el a maga hatáskörében akkor, mikor semmi akadálya sem forog fenn annak, hogy a törvényhozáshoz forduljon azoknak normális és rendes elintézéséért,« Apponyi Albert t, képviselőtársam is konczedálta tehát, hogy van eset ám, mikor a kormány rendelettel a törvényhozás hatáskörébe vág. (Ellenmondás és felkiáltások balfelöl: Vis major esete.) A vis major kifejezése fogalmilag ugyan jogi fogalom, de annak tartalma, hogy vájjon fenforog-e, ténykérdés. Ha a kormány eljárását bíráljuk, mindenesetre az lesz a kérdés, hogy vájjon csakugyan fenforog-e az az »akkor«, a mire Apponyi Albert t. képviselőtársam czélzott. Erre nézve lesznek véleménykülönbségek, szó sincs róla. Hova redukálódik tehát az egész kérdés? Oda, hogy vájjon csakugyan fen forognak-e azok a körülmények, a melyek igazolják azt, hogy a kormány ezt a szerződést, még mielőtt beczikkelyeztetett volna, rendeletileg életbeléptette ? A törvényhozásnak ez semmiesetre sem a negálása s annak a hatáskörnek megtagadása, ellenkezőleg, ez annak a respektálása, mikor maga a kormány ezt a kérdést idehozza, (Zaj balfelöl.) Ez igy van. (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A kérdés ide redukálódik: jóváhagyandó-e a kormány eljárása, a felmentés megadandó-e, igen vagy nem? A tények elég sulyosak-e arra, hogy azt megadjuk, igen yagy nem? Én nem tagadom, én olyannak látom a kormány eljárását, olyan körülmények közt cselekedett, a melyek tekintetbevételével igazságosan ezt a jóváhagyást, ezt a felmentést a kormánytól megtagadni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) A kormány megkötött egy, ránk nézve elég kedvező szerződést, a kormány életbeléptette ezt a szerződést akkor, mikor már kilátás arra nem volt, hogy ezt a szerződést kellő időben meg lehet szavazni. A kormány az országot egy kártól óvta meg, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) mely abból származott volna, hogyha Olaszországgal a kereskedelmi viszonyok félbeszakadtak volna, megzavartattak volna egy szerződés nélküli állapot által. Ez elég súlyos arra, hogy én ezt a felmentést megadandónak találjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek következtében egyrészt a javaslatot magát fogadom el, mint a mely nem áll ellentétben sem közjogunkkal, sem törvényeinkkel,