Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-489

Í89. országos ülés Í90i október 10-én, hétfőn. 11 T. uraim, a régi időkben is, a mint a történelem bölcs oktatása ezt előttünk igazolja, őseink a nemzeti nyelvnek a hadsereg vezérletében és vezényletében való érvényesüléseért folytatott harczoknak néha közepén, néha derekán, néha a végén megszüntették a harcznak tovább való folytatását egy jobb jövendőnek vigasztaló reménységével; de a nemzet soha le nem mondott jogának érvényesítéséről, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Soha azt a tant, hogy ez a jog a királnynak, mint ilyennek személyes joga lenne, a magyar parlament törvény utján el nem ismerte, ilyen nyilatkozatot a nemzet soha nem tett. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Többet mondok, t. uraim. Csak nem régiben, midőn ezen kérdés szőnyegen forgott, ugyebár emlékeznek rá, t. uraim, hogy a Körber-Welsersheimb és Beckféle felfogással szemben, a kik az abszolút felségjog elméletére helyezkedtek és azt mondták, hogy ugy, mint Ausztriában, itt is abszolút fejedelmi jog ez a kérdés, nemcsak mi, hanem akkor, azt hiszem, -mindnyájunk örömére és büszkeségére az egész nemzet pártatlanul, önök is, a kilenczes bizottság [is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy abszolút fejedelmi jogot a magyar alkotmány nem ismer, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) és ilyen jog ezen a területen nincsen. És most, t. uraim, előáll a miniszterelnök ur mint képviselő és hirdeti választóinak azt az elméletet és azt az alkotmányt, hogy Magyarországon ez abszolút fejedelmi jog. Gr. Tisza István miniszterelnök: Épen az ellenkezője van benne! (Ugy van! Ugy van ! Derültség jobbfdől.) Ennyire már nem szabad ferdíteni! (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbahldalon.) Polónyi Géza: Azt mondja (Halljak! HalljuJc! a szélsőbaloldalon. Olvassa): » Királyára bízta a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének megállapítását.* Várady Károly: Ez sem igaz! Kubik Béla: Hát ez igaz ? Polónyi Géza: »A magyar szolgálati és vezénynyelv megvalósítására irányzott vágyak teljesítését azon időre halasztotta el, a midőn a fejedelem szabad elhatározásából önként fogja elrendelni.« (Derültség balról és a szélsőbaloldalon.) Mi ez, t. uraim ? Kern az abszolút fejedelmi jog ? <FelMáltásoh jobbról: Nem!) Igen, a t. miniszterelnök ur azután beszél arról, hogy a törvényhozás egyetértésével intéztessék el a kérdés. (FelMáltásoh jobbról: Ahá!) Bocsánatot kérek, hát van nekünk olyan törvényünk, a mely nem a Felség egyetértésével intézendő el ? És ha nincs, miért distingvál a miniszterelnök ur ennél a kérdésnél és miért mondja azt, hogy ez csak akkor fog életbe lépni, ha ő Felsége önszántából és saját akaratából fogja elrendelni. Hát, t. képviselő ur, önnek módjában állott volna, ha tudja az alkotmányt, vagy azt szándékosan megsérteni nem akarja, csak azt a másik passzust alkalmazni, a melyik azt mondja, hogy a törvényhozás egyetértésével fogja a törvényt megváltoztatni; de ön nem ezt mondja, hanem megmondja világosan, hogy csak akkor fog életbe lépni, ha a Felség önszántából, saját akaratából ezt akarja. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Ez a kezdeményezési jog megtagadása! Polónyi Géza: Eltekintve attól, hogy történelmileg és alkotmányjogilag falsum, hogy a nemzet ezt a jogát valaha a királyra ruházta volna, az adott viszonyok között, a mikor ilyen viták előzték meg e kérdést, akkor, a mikor a kilenczes bizottság a nemzet előtt publikálta álláspontját, hogy abszolút fejedelmi jogot a magyar törvényhozás nem ismer, akkor jön a miniszterelnök ur ilyen nyilatkozatokkal, — ezt megértik Bécsben, de megértem én is. Más nem akar ez lenni, mint kinálkozás fölfelé, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) oly módon, a mely durván megsérti a magyar alkotmányt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Azt elszenvednie a magyar parlamentnek, t. ház, a mit a miniszterelnök ur itt akar, nem lehet. A mint mondtam, más időkben is vívott, küzdött a nemzet a maga jogaiért, nyelveért, pihenőre tért egyszer-másszor, de akkor, a mikor a miniszterelnök ur e nyilt levelében egyenesen bejelenti, hogy a házszabályreviziót azért akarja, mert a nemzeti nyelvért folytatott harczban a parlament visszaélt jogával, mit jelentene ez, t. uraim? Jelentené azt, hogy ez a parlament annyira alávaló volt, hogy nemcsak nem védi a nemzet jogait, de a história számára példátaclólag statulája, hogy a szólásszabadságot is korlátozta az a parlament, a mely a magyar nemzet javára a vezérleti és vezényleti nyelvért küzdött. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek nem békeséges idők. Ezek nem oly czélok, a melyek szolgálatában én csak ahhoz is hozzá mernék járulni, hogy bizottság küldessék ki a házszabályok revíziója tárgyában, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, nem szükséges tovább beszélnem. Itt van bejelentve a nyíltan elkövetett törvényszegés a gazdasági kérdésben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bejelentik már, hogy az ujonczlétszám-emeléshez pláne a klotürnél rosszabb dolgot akarnának csinálni annak a nemzetnek számára, a melynek nyelvét úgyis meggyalázták. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem szándékozom e pillanatban állást foglalni. A pártom tagjaival tartandó értekezletnek feladata az e párt kötelékébe tartozó férfiakat irányítani és a szerint kell cselekednem. De addig, a mig én ennek a pártnak tagja vagyok, soha életemben oly czélt szolgálni nem fogok, hogy a házszabályok revíziójához ilyen időben nyújtsak segédkezet, a mikor igéretszegéssel, a mikor nyilt törvényszegéssel állok szemben, mikor