Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
íh)6. országos ülés 1904 október 19-én : szerdán, 157 reskedelmi és ipari világunknak legjelesebb egyéniségei által történik, (TJgy van! jobb felöl.) a kik nagy önfeláldozással, nagy időveszteséggel vesznek részt ezen bizottsági tárgyalásokban és a kikről bizony feltenni azt, hogy ők Magyarország hátrányára akarnák azokat az értékeket megállapítani, valóban nagy méltánytalanság. (TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a szeísöbaloldalon.) Hogy nem olyan nagy a mi kivitelünk, mint szeretnők, az sajnos; de hiszen arra is kell dolgoznunk, hogy ez a kivitel fejlesztessék, hogy minél nagyobb legyen. Hát, t. függetlenségi párt különösen, hogyan akarják önök az önálló vámterületet valamikor megcsinálni, hogy ha minden tekintetben becsniérlik azokat az összeköttetéseket, a melyeket a külállamokk;d fentartunk. Kossuth Ferencz: Mi nem becsméreljük azt! (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) A függetlenségi párt nem becsmérli! (Halljuk! jobbfelöl.) Nagy Ferencz: Ha tekintem Polónyi t. képviselőtársamnak ezt a felszólalását, hát kivel fognak akkor az önálló vámterület alapján szerződni, hogy ha valamennyi országgal szemben olyan nagyon is kicsinylőleg lépnek fel? (Ugy van! jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: Ez ellen tiltakozunk! Molnár Jenő: Bocsánat, ezt nem mondta senki sem! (Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Nagy Ferencz: De igenis, annyira semminek tekintette Olaszországgal való összeköttetésünket, hogy én nem hiszem, hogy ilyen alapon Olaszországnak valami nagy kedve volua mivelünk szerződni, akár az önálló vámterület alapján is. Különben, hogy milyen eljárást követ Polónyi t. képviselőtársam a statisztikai adatokkal, arra nézve nagyon jó példa az, a mikor kimutatja, hogy ime az indokolás 10. lapján az 1903-iki év mérlege a mi kárunkra egy minus 0'4-et állapit meg. Micsoda ez, kérdezte. Hisz ez talajdonképen 4.000 forint mindössze. Hát engedelmet kérek, e tekintetben a t. képviselő ur nem vette magának még azt a fáradságot sem, hogy megnézze a rubrikákban, hogy ott milliókról van szó, (Éle'nJe derültség jobbról.) és ennélfogva ha 0'4 van ott, az annyit jelent, hogy 0'4 millió. Molnár Jenő: Az semmi. (Élénk derültség jobbról.) Az csak 400.000 korona. Az csak nem numerus, ha kivitelről van szó! Hiszen egy privát ember is csinál annyi forgalmat, nem egy állam! (Ugy van! balfelöl. Félkiáltások jobb felöl: Azt sem tudja, miről van szó!) Nagy Ferencz: A t. képviselőtársam 4000-et olvasott, mint a forgalmi mérleg eredményét. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Nem csodálom, hogy a statisztikai adatok rá valami meggyőző erővel nem bírnak, ha még jól meg se nézi azokat. Elnök: Csendet kérek, t, ház! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagy Ferencz: Közgazdasági szempontokból én tehát a szerződést elég jónak vélem arra, hogy ezekből a szempontokból elfogadjam, megszavazzam; de nem látok elég okot arra sem, hogy visszautasítsam közjogi okokból. Az előttem szólott t. uraknak igen nagy része ugyan a közjogi okokat olyanoknak tüntette fel itt, mint hogyha akkor is, ha akár micsoda fényes szerződést hozott volna ide a kormány, feltétlenül el kellene azt vetni, talán még vád alá is kellene helyezni a kormányt, (Igaz! a szélsőbaloldalon) a mitől a t. függetlenségi párt csak azért állott el, mert előre tudta, hogy ilyen kísérlet a képviselőházban sikerre nem vezet. Kubik Béla : Tekintettel a szolgalelkű többségre ! (Holdjuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagy Ferencz: Ha ezeket a közjogi vádakat általánosságban tekintem, azt hiszem, hogy akkor, a mikor oly intézmények létesitéséről van szó, a melyek az országnak akár szellemi, akár anyagi felvirágozását, haladását előmozdítják, nekünk nem azt kell mindig keresnünk, hogy micsoda közjogi akadályokba ütközik ez, hanem ellenkezőleg inkább arra kell törekednünk, (Zaj a szeísöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a mennyiben bizonyos közjogi nehézségek volnának is, igyekezzünk ezeket a közjogi akadályokat elháritani. (Helyeslés a jobboldalán. Ellenmondás balfelöl.) Rakovszky István: Szép teória! Pap Zoltán: Alkotmányszegés és törvénytiprás. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy Ferencz: Magyarország már nagyon megszenvedte, hogy valahányszor anyagi téren kellett volna intézményeket létesíteni, akkor is közjogi nehézségeket támasztottak velünk szemben, a mikor az ország magasabb érdeke ezt nem kívánta volna. (Igaz! a jobboldalon.) Azt hiszem, a jelen esetben, a mikor utóvégre elég jó szerződés beczikkelyezéséről van szó. a mely az ország fejlődésére kétségtelenül bir valami jelentőséggel, nem azt kell keresnünk, hogy micsoda közjogi akadályokat gördíthetünk eléje, hanem azt, hogy mikápen tudjuk a javaslatot a közjogi viszonyokkal, a közjogi elvekkel összeegyeztetni. Kubik Béla: Hát az alkotmány semmi ? Eendeletekkel kormányozni az semmi? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nagy Ferencz: Az alkotmány magasabb elveit támadni senki sem akarja, azokat respektálni fogja mindenki, kormány, szabadelvű párt egyaránt. Nagyon tisztelem az előttem szóló t. képviselő urak finom közjogi érzékét. Magam is elismerem, hogy bizonyos tekintetben a kormány eljárásában van, látszólag legalább, bizonyos törvénynélküliség, törvényellenesség. Hiszen ezt maga a kormány elismeri. De ebből nem következik az, mintha magát a javaslatot, a szerződést