Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-496

154 4yC. országos ülés 1904- október 19-én, szerdán. tessük. Ha csak nyomási ezélzatot akart a többség ezen törvényczikk által, ez lett volna az igazi expediens. (Ugy van! ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) De mikor az osztrákok látják, hogy egyáltalában nem is készülünk, nem is gondolunk arra, hogy ha látják, hogy akármi történik Magyarországon, itt ki van zárva, nem szabad az önálló vámterületet életbeléptetni . . . (Felkiáltások bal felől: Ez az!) Kubik Béla: Nem szabad! Megtiltotta a császár önöknek! Babó Mihály: Elég szégyen! (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Nagy Sándor: . . . ha látják, hogy felénk mered az a végzetes katasztrofális közgazdasági rém, hogy Magyarországnak sohasem szabad, hogyha mindjárt a nemzetnek legvirtuálisabb érdekei követelik is, az önálló vámterületre átlépni: akkor természetes, hogy Ausztria még itt is visszaél, mert azt mondja, hogy ezekkel paczkázhatok, követelhetek mindent, mert kénytelen velem a vámszerződést megkötni az általam előirt autonóm vámtarifa tételei alapján. (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Odajutottunk Magyarországon, hogy a közös és önálló vámterületnek kérdése most már nyíltan megszűnt közgazdasági kérdés lenni. Még 1899-ben a t. előadó ur azt mondotta, hogy politikai tévedés azt hinni, hogy az önálló vámterület megalkotásának vagy a közös vámterület fentartásáuak kérdése politikai kérdés. Bár már a régi időkben is egész leplezetlenül épen Lukács László pénzügyminiszter ur egyszer azt mondotta szorul-szóra, hogy magasabb politikai szempontok indokolják a közös vámterület fentartását, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) de ma már odajutottunk, hogy nyíltan ez az elmélet áll, az a régi Kolonics féle elmélet, a melyre sokszor hivatkoznak, s mely szerint: »die Einheit des Zollwesens^, a bankügynek ós a vámügynek egysége, egyik lánczszeme annak a közösségnek, a melyet az Ausztriával való közjogi kapcsolatban a Gesamint-Monarchie hivei és hirdetői látni szeretnének. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy fogják fel ezt a kérdést, hogy ha Magyarország közgazdaságára végzetes lesz is a közös vámterület, attól eltérni nem szabad, mert ha mindjárt offerálni és liferálni kell is Ausztriának Magyarország egész közgazdaságát, megéri ez azoknak a szemében, a kik azt akarják, hogy Magyarország továbbra is ilyen összeköttetésben maradjon, sőt épen az az érdekük, hogy Magyarország mindig gyengüljön és a közgazdaságban mindig rövidüléseket szenvedjen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Azt mondják, hogy az 1899 :XXX. törvényczikknél nem volt szándók az önálló vámterületet behozni, hanem majd ha a viszonosság megsértetik, életbeléptetnek különböző intézkedésekét, pl. retorziókat; hogy nem kötelességük az önálló autonóm vámtarifát megcsinálni, csak a szabad rendelkezési jogot nyeri vissza az ország és a kormány tehet azt, a mit akar. Erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy mit akarhat? Vájjon megint azzal akar előállani, hogy toljuk továbbra h a terminusokat? Vájjon megint ujabb garancziákat fog-e kilátásba helyezni azzal szemben, hogy tovább is azt a metódust kövessük, hogy alkossunk törvényt, a melyben a terminusok megint kitolatnak? Széll Kálmán megmondotta akkor, hogy az önálló vámterülethez való jogunkat — szórul-Bzóra idézhetném, nincs kezemben a napló, de méltóztassék utána olvasni — az 1899: XXX. törvényczikk nemcsak nem homályosíthatja el, hanem ellenkezőleg erősen kidomborítja. Méltóztassék megnézni, ezt a kifejezést használja. Neki az volt az álláspontja, hogy közös vámterület, ha lehet; önálló vámterület, ha muszáj. Ez a »muszáj« pedig most előállott, és, bár talán arroganczia tőlem, a ki a képviselőháznak nem vagyok régi tagja, hogy quasi tapétra vagyok bátor idézni én is Széll Kálmánt, de mégis megjegyzem, hogy nagyon furcsa, ha ő a funkczióját, feladatát, hazafias tevékeny ségét azzal érzi befejezettnek, hogy elmegy azzal az ártatlansági bizonyitványnyal, azzal a lojalitás! bizonyitványnyal, a melyet a pártok neki kiállítottak arra nézve, hogy korrektül és lojálisán járt el. Igen, mint miniszterelnök korrektül és lojálisán járt el, de most állanak elő részére a hazafi kötelességei. (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélsobaloldalon: Nagyon jól van! Ide kellene állnia!) Rosenberg Gyula előadó: Méltóztassék elolvasni november 19 iki beszédét, abban megvan minden. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Babó Mihály: Megtagadjátok ti a Jézus Krisztust is! (Egy hang balfelöl: Neki könnyű! Derültség.) Nagy Sándor: Mint miniszterelnök, ezt be kell, hogy ismerje mindenki, a gentlemanségnek és a korrektségnek olyan mérvével járt el, a mely semmi tekintetben nem kifogásolható. De nemcsak ezt várja el a nemzet, hanem a nemzet egy államférfiutói elvárja azt is, hogy akkor, a mikor odakerül a piros bársonyszékek mögé, ne azt tartsa hivatásának, hogy támogassa tüzönvizen keresztül a kormány politikáját akkor is, ha az ellenkezik az ő előbbeni kormányzati rendszerével, hanem igenis azt várja, hogy ébredjen fel benne a hazafi lelkiismerete és siessen ide. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi meg vagyunk arról győződve, hogyha itt Széli Kálmán felszólal, az ő beszéde után — feltételezzük, hogy igazságosan beszélne — ez a kormány 24 óráig sem tarthatná magát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Elég szomorú, t. ház, hogy Széll Kálmán ilyenkor nem jelenik meg közöttünk. Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk hivatkozott Polczner Jenő barátomra, a ki már akkor megjósolta a mai állapotot. En is megemlítem, hogy igenis voltak ezen az