Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

138 Í95. országos ülés 190í október 18-án, kedden. tisztán politikai indokok azok, a melyek vezetik, nem a magyar kormányt és nem önt, t. előadó ur, mert én becsületesen meg vagyok győződve arról, hogy önök mindnyájan sokkal jobban fognak tapsolni mint mi, ha ez az autonóm magyar vámtarifa ide beterjesztetik, mert azt fogják akkor mondani, hogy ez az önök politikájának diadala. Legyen ugy, mi szivesén adjuk önöknek a babért, de ne járuljanak ahhoz, hogy ennek a szerencsétlen és szegény nemzetnek az alkotmányával biztositott egyetlen utolsó kincse is koczkára kerüljön és örökre lehetetlenné tétessék az, hogy a nemzeti önállóság legalább gazdasági tekintetben megnyilatkozzék, (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Csak néhány megjegyzést akarok még koczkáztatni olyan kérdésekre, a melyek engem talán jobban érdekelnek mint mást, s itt röviden végzek. A közgazdasági bizottság előterjesztésére én azt mondtam és mondom, hogy a minisztérium törvényjavaslatot nyújtott be az iránt, hogy neki felhatalmazás adassék egy nem létező vámtarifa alapján kereskedelmi szerződés kötésére a külfölddel és a ház ezt nem tárgyalta le, nem is bocsáttatott tárgyalásra, A kormány azonban a helyett, hogy azt cselekedte volna, a mit a törvény előir, megcsinálta volna az autonóm vámtarifát, egy tényleges állapotot tartott fenn egy esztendőn át. Erre a felmentvény nem adható meg bizottsági jelentés alapján, erre külön törvényjavaslat kell, vagy legalább jelentés a kormánytól, a mely elmondja a képviselőháznak azt, a mit talán az előadó ur sem tud, én sem tudok, hogy milyen tarifák tartattak fenn, mi volt a vámbevétel a tarifák alapján stb. Ezt csak a törvényhozásnak benyújtott törvényjavaslat alapján lehet elintézni. De hogy azután az is lehetséges legyen, hogy az 1904 szeptember 30-ika és október 15-ike közötti időre egy szerződés fentartassék olyan jegyzőkönyv alapján, a melyet senki sem látott. t. miniszter ur, bár az ön egyéni szavahihetőségében én nem kételkedem, a politikus és a képviselő ilyen törvényhozási eljárást még sem akczeptálhat, hiszen az utolsó falusi bíróságnál is lehetetlenség egy olyan akta felett tárgyalni, a mely elő nem mutattatik. Alkotmányjogi szempontból is képtelenség hozzájárulni ahhoz, hogy még csak nem is rendelettel, hanem egyszerű jegyzőkönyvi nyilatkozatok alapján tartassák fenn egy szerződéses állapot Magyarország és a külföld között, hisz akkor a törvényhozás joga ki volna játszva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak két pontra akarok még reflektálni, az egyik az a bizonyos 450.000 mm. A t. miniszter ur engem nem jól értett meg. Nézze csak, miniszter ur, én azt mondtam és mondom most is, hogy a t. miniszter ur előterjesztésében vívmányként tünteti fel az olasz kormánynyal szemben, hogy az olasz kormány csakis az olasz borokra akarta ezt kiterjeszteni, mig a magyar kormány kieszközölte, hogy ez a legtöbb kedvezmény valamennyi államra kiterjesztessék. Ha igy van a dolog, ebben én vívmányt nem látok, mert a tokaji vagy más borokra nézve teljesen mindegy közgazdasági szempontból, hogy honnan jön be az a bor, mely veszélyezteti árát és értékét, hogy az jön-e Olaszországból, Görögországból vagy Francziaországból, mert szives figyelmüket ne kerülje el, hogy az egész szerződésnek idevonatkozó része a déli vasút által már is ki van játszva. A déli vasút adott tarifakedvezményeket, — legalább ezt olvastam — és a görög retencziós mazsola kérdésében kijátszsza a szerződést, de erről most nem beszélek. De annyival veszedelmesebb ez a dolog, mert ennek a szerződésnek idevonatkozó része még úgyis félreérthető vagy félremagyarázható, hogy ha a kormány Olaszországnak adott 450.000 mmázsányikonczessziót, hogy ezt a 450.000 mmázsát más, legtöbb kedvezményes államnak is joga van igénybe venni. Már most azt mondta a miniszter ur, hogy én azt mondtam, hogy ha Olaszországgal szemben beszámít ebbe a kontingensbe a más államok által számított mennyiség, az legyen kifejezetten mondva a szerződésben. Hallottam erre vonatkozólag folyton lármázni, hogy »benne van*, és nagy figyelemmel várta a ház, mikor fogja olvasni ezt a passzust; én is vártam, de adós maradt ennek felolvasásával, szóval ezt nem bizonyította. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Nem folytatom tovább, pedig lenne több megjegyzésem, hanem arra kérem a t. miniszter urat, hogy midőn épen hazafias aggodalmam őszinte megnyilatkozásában ideállok a nemzet törvényhozása elé ebben a kivételes esetben, nemcsak mint képviselő, hanem mint annak a paktumnak egyik aláírója is, ki politikai reputáczäómmal függök azon, hogy annak végrehajtását követeljem mindenkivel szemben, ki azt megszegni szándékozik, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor a t. miniszter urnak erősebb érvekre van ám szüksége, mint a minőket most használt, t. i. hogy ez az első betűtől az utolsóig nem igaz, és hogy vastag tévedésről van szó, Nyugodjék meg benne a t. miniszter ur, hogy talán még most sem tudja, hogy micsoda nemzetellenes politikának szolgálatában használják fel az ő tehetségét arra, hogy az osztrák obstrukczió ellen szolgálatot tegyen annak a kormánynak, mely egyebet nem tett, mint Magyarország érdekei ellen halálos bűnt követett el és minden lépése az volt, hogy Magyarország érdekeit elfojtsa. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Erre nem vállalkozott volna önökön kivül más, t. miniszter ur, erről meg vagyok győződve, és mert önök vállalkoztak, meg fogjuk tenni a mi kötelességünket, hogy_ az a vállalkozás önöknek ne sikerülhessen. (ElénJc helyeslés a szélsöbahldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni,