Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

Í95. országos ülés 1904- október JS-án, kedden. 131 mondom, hogy valamennyi ezen kérdés körül lefolyt vitát figyelmesen elolvastam és azt hiszem, igazam van, a midőn azt mondom, hogy az 1899: XXX. t.-czikknek az volt a rácziója, hogy az Ausztriával való tényleges vámközösség 1907-ig meghosszabbíttatok, de azon feltétel alatt, hogy 1907 után, vagy ha a viszonosság megsértetnék, még 1907 előtt is, az országnak teljesen szabad rendelkezési joga legyen; hogy ezt a szabad rendelkezési jogot sem megkötött és még tovább, t. i. az Ausztriával való vám­szövetség határidején túlterjedő külkereskedelmi szerződések, sem pedig egyéb más kötések, pak­tumok vagy egyezkedések meg ne nehezítsék és ne korlátozzák. Épen ezért — mert hogy a le­járattal biró szerződések felbonthatók az egyik fél kívánatára, azt már biztosította az 1878 : XX. t.-czikk — épen ezért mondatott ki azon szerző­désben az, hogy a lejárattal nem birő szerződé­sek is felbonthatók; kimondatott, hogyha 1903-ig nem jő létre a vám- és kereskedelmi szövetség, szerződéseket 1907-en tiil kötni ne lehessen. Szóval a törvényhozás mindenféleképen azon igyekezett, hogy biztosítsa az országnak teljes, korlátlan elhatározási szabadságát arra nézve, hogy Ausztriával kössön-e vám- és kereskedelmi szövetséget, vagy pedig, ha ezt érdekeinek meg­felelőnek tartja, az önálló vámterület terére lépjen, és hogy e^ tekintetben az ország kezeit meg ne kösse. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akarja a mai kormány is és semmi olyat nem tett, a mi az ország ezen szabad elhatáro­rozását bármily tekintetben korlátozhatná, (He­lyeslés jobbfelöl.) Mert mesebeszéd az, (Halljuk! Halljuk!) hogy az általunk kötött provizórium e tekintetben valami akadályt állítana fel; mese­beszéd az, hogy az általunk kötött provizórium leköti az ország kezeit. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Krasznay Ferencz: Közgazdaságilag képtelen helyzetet teremtett! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyan kérem, majd megmagyarázom ezt a kép­telen helyzetet. Most nem erről beszélünk. Azt mondja a képviselő ur . . . (Egy hang a szélső­baloldalon: Kicsoda ?) Polónyi képviselő ur. Azt mondja, hogy mi nagyon rosszul csináltuk a dolgot, rosszul formuláztuk a kérdést, olyan szerződést kötöttünk, a mely rosszabb az isehl-i klauzulánál, mert akaratunk ellenére jött létre, s nekünk nincs módunkban ezt a szerződést 1907-ig, ha Ausztria nem akarja, megszüntetni. Polónyi Géza: És ha a császár nem akarja! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyebár, ezt méltóztatott mondani? No hát ez elejétől végig nem igaz. (Derültség jobb felöl.) Polónyi Géza: Halljuk! Örvendenék rajta, ha nem volna igaz! Madarász József: Ildomos kifejezés! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ez a törvényjavaslat azt állapítja meg, hogy a jelen megállapodás 1904 október 15-én lép életbe, s az egyidejűleg megállapított uj szerződés életbe­léptéig marad hatályban, jogában állván a szer­ződő feleknek, hogy ezen megállapodás hatályát 6 havi előzetes felmondással 1905. évi deczember 31-ikére és ezt követő bármely napra megszün­tethessék. Ez tehát határidőhöz kötött szerző­dés. Ha ez nem az, akkor nekünk határidőhöz kötött szerződésünk egyáltalán nincs is. Mert a Németországgal, az Olaszországgal kötött szer­ződésben, mindenikben benne van ugyanezen formula. Polónyi Géza: Hát melyik ennek a lejárati határideje ? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Hiszen hallja, hogy 1905. évi deczember 31-ike! Polónyi Géza: Micsoda beszéd ez? Ez azután handlé-jogász! (Derültség balfelöl,) Sándor Pál: Jobb a handlé-jogász, mint a csavar-jogász! {Ugy van! Derültség jobb felöl.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Az ilyen beszédeknek nincs hasznuk és mindig akkor szoktak a képviselő urak az ilyen nagy taraczkokkal előjönni, mikor argumentumuk nincs. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De tegyük fel, hogy nem lejárathoz kötött szerződés. Nem áll ugyan, de a vitatkozás ked­veért tegyük fel. Az előbbi kormány, Széll Kál­mán egyszer Thun, később Körber osztrák mi­niszterelnökökkel közös megegyezéssel megálla­podtak abban, még pedig nagyon kötelező formában, hogy ha az 1899. évi XXX. t.-czikk mellett megállapított terminusok mégis lejárná­nak, bármikor fogja az egyik fél kívánni, a le­járathoz nem kötött szerződések is felbonthatók az egyik fél kívánságára. A jelenlegi kormány még tovább megy és mielőtt ezt a szerződést megkötötte, újra meggyőződött és újra bizony­ságot szerzett magának arról, hogy az osztrák kormány ma is azon az állásponton áll. Kossuth Ferencz: Hátha megbukik? Polónyi Géza: Hátha holnap elcsapják! Gr. Tisza István miniszterelnök : Nevetsé­ges . Az elvállalt kötelezettség megmarad! (Halljuk/ HdljuJc! jobb felöl) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ismétlem mégegyszer, hogy az nem áll, és iga­zán nagy túlzás, nagy auxezis az, mikor a kép­viselő ur azt mondja, hogy ez a szerződés az ischl-i klauzulának természetével bír. Polónyi Géza: Még rosszabb! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Hát én azt hiszem, nem igen kap itt a házban még egy embert, a ki ezt neki elhiszi. Maga sem hiszi el, hiszen bebizonyítottam az előbb, hogy határozottan ki van kötve az 1878: XX. t.-czikk értelmében, hogy az egyik fél kívánsá­gára felmondhatok, még ha nem is volna a meg­állapodás az osztrák kormánynyal ez iránt. Ha ez sem győzi meg a t. képviselő urat, akkor egyszerűen ugy áll a dolog, hogy nem akarja magát meggyőzetni. (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) 17*

Next

/
Thumbnails
Contents