Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-495
Í95. országos ülés 1904 október íH-ún, kedden. 123 kereskedelmi szerződésnek megkötése alkalmával. Méltóztassék elhinni, hogy igen szomorú következményei lehetlek annak, ha a nagy tömegekbe, az állampolgárok szivébe befészkelődik az a hit és tudat, hogy a mi törvényeink csak addig jók, addig szentek és addig sérthetetlenek, a mig a hatalom érdekeit szolgálják, de abban a pillanatban, a mint a legcsekélyebb mértékben is ellentétbe jönnek a hatalom érdekeivel, rögtön megszűnik azoknak fensége, sérthetetlensége és azokat abban a pillanatban sárba tiporjuk. (Ugy van! balfelöl.) Ez az ut vezet az anarchiára, a melyre önök adták meg az impulzust, a fényes példát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánypárti sajtóban is olvastam és itt is előhozatott, hogy a kormányt védi a vis major, a kényszerhelyzet. Először is tagadom, hogy lett volna kényszerhelyzet, de másodszor ha ^olt is, ki hozta létre ezt a kényszerhelyzetet, ha nem maga a t. kormány ? Hiszen ezen tör fényjavaslatot 1899 június havában alkotta meg a kormány, azóta öt és negyed év telt el. Ez alatt az idő alatt a t. kormány nem tudta megcsinálni az uj autonóm vámtarifát? Ha nem tudott Ausztriával megegyezni, vagy nem volt reménye, hogy Ausztriában keresztülviheti, hát nem tudott a törvény 5. §-a értelmében a viszonosság megsértése folytán egy uj magyar autonóm vámtarifával előállani? Azt hiszi a t. kormány, hogy ha egy ilyen magyar autonóm vámtarifával állott volna elő, nem fogadta volna azt el a magyar országgyűlés? Elfogadta volna. Ezt tudta is a t. kormány nagyon jól, hanem nem akarta azért, mert a nagyhatalmi állás, a bécsi érdekek kedveért a vámszövetség fentartását szolgálta. Polónyi Géza : Az összbirodalmi eszmét szolgálják! Gabányi Miklós: A nagyhatalmi őrültségekért tönkreteszik az országot! Kubik Béla: Igen, mert akkor grófságok, báróságok nem fognak potyogni Bécsből. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hellebronth Géza: Azt a bizonyos olasz kereskedelmi szerződést ki mondotta fel? Nem mi mondottuk fel, nem Polónyi Géza t. képviselőtársam mondotta fel, hanem felmondotta, és nagyon helyesen, a magyar kormány. Tehát akkor, a mikor felmondotta egy bölcs, előrelátó kormány, talán illő lett volna előre megfontolni minden eshetőséget, a mely abból a felmondásból származik. Ha pedig ez a bölcs előrelátás hiányzott a t. kormányból és csak vaktában ment neki ennek a kérdésnek, akkor nem méltó arra a helyre, a melyet elfoglal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi már most a törvényjavaslatnak gazdasági részét illeti, erre nézve nekem igen kevés a szavam, mert hiszen azt ugy Apponyi Albert t. képviselőtársam, de különösen tegnap Polónyi Géza t. képviselőtársam, igen alaposan és részletesen kifejtették, és oly igaz meggyőződéssel és érveléssel kimutatták, hogy mindazok a nagy vívmányok és engedmények, a melyeket ugy a sajtó, mint az előadó ur és az igen t. kormányelnök ur az országnak porhintés czéljából elmondott, bizony a minimumra csökkentek. Ezekkel én nem is akarok foglalkozni, hanem csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy ennek a törvényjavaslatnak, a mely itt előttünk fekszik, semmi egyéb czéljät nem látom, mint azt, hogy azt a fantazmag a nagyhatalmi állást, a melyhez a közös vámterület feltétlenül megkívántatik, ezzel is erősitsék, (Ugy van! a baloldalon.) ezzel is biztosítsák, hogy elvegyék ennek a szegény magyar nemzetnek még reményét is attól, mintha valaha gazdasági önállósághoz juthatna. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy a gazdasági közösség, vagy pedig a külön vámterület előnyösebb-e egy nemzetre nézve, a felett én itt most nem fogok érvelni, mert annak idején bő alkalmunk lesz e tárgygyal foglalkozni, hanem kijelentem már most, hogy én az önálló vámterületnek vagyok feltétlen és rendithetlen hive, (Éljenzés balfelöl.) mert nekem a meggyőződésem, de nem olyan, a melyik öt esztendőről öt esztendőre változik, az, hogy egy ország nagygyá, hatalmassá, dicsővé nem válhatik másként, mint hogy ha az anyagi jólétnek is bizonyos fokára emelkedik. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az anyagi jólétet pedig alárendelt rabszolga helyzetben nem remélheti egy nemzet sem. Ezt a világtörténelem fényesen bebizonyította. Magyarországon tehát az önálló rendelkezés, a függetlenség feltétlen kellék arra, hogy megszabaduljon azoktól a bilincsektől, a melyeket, századokon keresztül Ausztria rakott. En tehát feltétlen hive lévén az önálló vámterületnek, semmiféle olyan törvényjavaslatra szavazatomat nem adom, a mely még a legtávolabbról is a vámközösség fentartását czélozza és ezt akarja megerősíteni. (Helye-lés a szélsőbaloldalon.) Különben még ettől is eltekintve, ez a törvényjavaslat bűnben fogamzott, bűnben született, bűnös fentartása pedig a törvénysértések és törvényszegések egész sorozatát okozta. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én tehát már ebből a szempontból sem fogadhatom el azt, hanem hozzájárulok Krasznay Ferencz igen t. képviselőtársamnak határozati javaslatához, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : T. képviselőház! Az előttem szólt t. képviselő ur fejtegetéseinek túlnyomó része a napirenden lévő törvényjavaslatnak közjogi vonatkozásaival foglalkozik, s annak közgazdasági jelentőségét és közgazdasági részét képező momentumait alig érintette. Minthogy én először a 16*
