Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-495

118 495. országos ülés 190í október 18-án, kedden. módon gondoskodik még őrökről is, a kiknek feladatuk, kötelességük a törvények végrehajtása, a törvények betartása felett őrködni. Ott van elsősorban mindjárt a magyar csendőrség, ott van az óriási hivatalnoki és tisztviselői kar, de ott van a legfelső fokon maga az igen t. kormány elnököstül, nyolczadmagával, a kiknek nemcsak hazafiúi, nemcsak polgári, nemcsak erkölcsi kötelessége az, hogy a törvényeket megtartsák és megtartassák, hanem ezért külön még meglehetősen busás fizetéseket is kapnak. Nem fojthatom el tehát csodálkozásomat és megütközésemet, a midőn épen a törvény legfőbb őreinél, magánál a t. kormánynál látom a világos, flagráns törvénysértést, törvényszegést. Mert hiszen ez az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképen micsoda? Ez semmi egyéb, mint egy már élő törvénynek teljes ignorálása, annak teljes megszegése, teljes megsértése. A törvényhozás bölcsesége meghozta 1899-ben az u, n. XXX-ik törvényczikket. Ennek 4. §-ában lefektette gazdasági életünknek legfontosabb követelményeit, legfontosabb előfeltételeit. Nem szándékozom a már úgyis nagyon sokszor felolvasott törvényt egészen czitálni, hanem csak épen a 4. § 2-dik bekezdését leszek bátor tisztelt képviselőtársaimnak újból figyelmébe ajánlani, a mely különösen beszédemnek alapfonalául szolgál, A 4. § második bekezdése azt mondja (olvassa) : »A külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.« Kérdeni már most a t. kormánytól, vagy a t. előadó úrtól, vagy a t. túloldal bármely tagjától, hogy van-e hát nekünk uj autonóm vámtarifánk? A t, előadó ur kedélyes, megengedem, nagyszabású előadói beszédében reflektál bizonyos bizottsági működésekre, és azt a teóriát állította fel, hogy igenis van uj autonóm vámtarifánk, mert azt a magyar országgyűlés bizottsága letárgyalta, elfogadta, — igaz, hogy az osztrák nem fogadta el — de a t. előadó ur akkor, midőn felállított egy uj törvényhozási faktort , . . Rosenberg Gyula előadó: Sohasem mondtam! Heliehronth Géza: . . . talán mégis csak tévedett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De abban bizonyára nekem fog igazat adni mindenki, a ki ebben az országban csak a legkevésbbé foglalkozik közjogi kérdésekkel, hogy nekünk törvényileg létrehozott, szentesitett vámtarifánk nincsen. Azt is bátor vagyok megkérdezni az igen t. előadó úrtól: van-e tudomása arról, hogy az 1899 : XXX. t-czikket a törvényhozás valamiképen megváltoztatta, vagy annak hatályát felfüggesztette volna? Hogy erre vonatkozólag javaslatok a kormány részéről adattak be, azt én is tudom, de ezeket a képviselőház nem tárgyalta, nem fogadta el, igy az 1899 : XXX. t.-czikk élő törvény ma is. Azt hiszem, ezt a t. előadó ur még sem fogja megczáfolni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon) (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök foglalja el.) De hogy a törvényhozás akkori bölcsessége az 1899: XXX. t.- czikket nem vásári komédiának alkotta meg, azt, azt hiszem, senki kétségbe nem vonja. Hogy mily fontos jogok fektettettek abba le, az kitűnik magából a törvény szövegéből, de abból az indokolásból is, a melylyel Széll Kálmán akkori kormányelnök ur a javaslatot beterjesztette és a melyből egy passzusra fel akarom hivni t. képviselőtársaim ügyeimét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa,): »Az ország gazdasági érdekeit szolgálja és biztosítja másodszor az a rendelkezés, hogy a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt az autonóm vámtarifa oly uj vámtarifával helyettesítendő, a mely a mezőgazdasági és ipari érdekeknek egyaránt védelmet nyújt. Ezen követelményeknek a jelenleg érvényben lévő vámtarifa a változott gazdasági viszonyoknál fogva több tekintetben nem felel meg. Miután pedig a külföldi államokkal fennálló kereskedelmi szerződéseink saját érdekeinket kielégítő megújításának előfeltételeit képezi, hogy oly vámtarifa álljon rendelkezésre, a mely gazdasági érdekeinknek minden tekintetben való megvédésére alkalmas, ily módon a külföldi államokkal szerződéskötés czéljából megindítandó tárgyalásoknak megfelelő alapul szolgálhat: ezért vétetett fel a kérdéses rendelkezés. Minthogy ezen rendelkezés szerint a magyar kormány a külföldi államokkal létesítendő szerződéäek kötése czéljából mindaddig tárgyalásokba nem bocsátkozhatok, míg az uj vámtarifa meg nem alkottatott, ez a rendelkezés egyúttal biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az uj vámtarifa idejekorán való megállapítása és életbeléptetése tekintetében a monarchia másik államának készséges közreműködésére számithatunk.« A képviselőház akkori többsége — kevés kivétellel csaknem ugyanazon többség, a mely a jelenlegi kormányt most támogatja — elfogadta Széll Kálmán akkori miniszterelnök ur törvényjavaslatát, elfogadta indokolását, szent meggyőződésből támogatta Széll Kálmánnak kormányát és törvényerőre emelte ezt a törvényjavaslatot. Már most bátor vagyok azt a tiszteletteljes kérdést intézni a t. túloldalhoz, legyenek kegyesek megmondani, hogy melyik kormányt támogatták hát szent meggyőződésből: azt a kormányt-e, a Széll Kálmán kormányát, a mely ezt a törvényt megalkotta a legnemesebb intenczióktól vezéreltetve, vagy pedig azt a kormányt, a jelenlegi kormányt, a mely ezt a törvényt egyszerűen a levegőbe röpiti s mint valami footballt egyszerűen fellöki.