Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

Wí. országos ülés 1904- október 17-én, hétfőn. 115 nek fényes bizonjítéka, hogy itt meghallgatták. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) B. Kaas Ivor: Azok szlovének és horvátok! Polónyi Géza : Nekünk tisztában kell lennünk felelőségünk egész terjedelmével és azzal, hogy mivel tartozunk a magyar nemzetnek. T. uraim, sokszor van szó obstrukczióról, és nincs közöttünk senki, a ki valaha azt a tételt vitatta volna, hogy a nemzet törvényhozó jogának könnyelmű koczkáratételével egy pár embernek megadassák a jog, hogy a nemzet törvényhozó testületét munkájában feltartóztassa. De hát most nem erről, hanem arról van szó, hogy ilyen brutális törvény- és alkotmányszegéa esetében mit tehet egy magyar ellenzék. Mondják meg nekem, t. uraim, hogy az, a mit én ma elmondottam, hatott-e az önök lelkületére, (Zaj a szélsobaloldalon.) és van-e nekem reménységem arra, hogy Nagy Ferencz vagy Saczelláry tisztelt barátom vagy Rosenberg ur . . . Rosenberg Gyula: Nem, nincsen! Polónyi Géza: . . . nem fogják megszavazni ezt a javaslatot. Ugy-e bár nincsen? Mi tanácskoztunk erről a körben és ilyenkor, normális parlamenti viszonyok között, a képviselőnek az a kötelessége, hogy vád alá helyezést indítványoz a kormány ellen. A magyar parlamentben ez paródia és gúny. Nem azért nem indítványoztuk a vád alá helyezést, mert annak szükségét és jogosságát be nem láttuk; hanem azért nem indítványoztuk, mert ebben a parlamentben lehet vádolni akár 37.000 tanú és okmány vallomása alapján a miniszterelnököt bármiféle botrányos alkotmányszegéssel, de elégtételt kapni a vádolók nem fognak. Elkopott tehát ez a fegyver is. Diadal, dicsóriáda — ezt várhatjuk a többség részéről egy alkotmányszegő kormánynyal szemben. Várhatjuk azt, hogy beadnak egy házszabálymódositást, azzal az egészen átlátszó tervvel, hogy annak brutális, az ujonczjutalékra vonatkozó részét majd konczesszió tárgyává teszik és így elalkuszszuk, megcsináljuk a házszabály-bilit. Azt mondjuk, hogy nem csinálunk klotürt. Dehogy csinálunk. Csak olyan házszabályt csinálunk, a melylyel akkor hozzuk be a klotürt, a mikor akarjuk. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) És ez a tisztelt nemzet^bambán ós bámulva néz, hogy milyen méltányos Ó-Budán a miniszterelnök ur, hiszen nem is akarja a klotürt. T. uraim! Tiz évvel ezelőtt a magyar parlamentben ilyen miniszterelnök egy negyed órát nem állhatott volna meg, a nélkül, hogy a közvélemény felzúduló haragja, el ne seperje. Ma a helyzet más. Látom, hogy a nemzeti közvélemény az obstrukczió szavainak hallatára kedvetlen. De kérdem, mondják meg nekem, hogy ha alkotmányszegéssel állunk szemközt, ha megkezdődött a rendeletekkel való kormányzás ideje, ha az alkotmány kijátszásával kötünk a külfölddel kereskedelmi szerződéseket vámszövetségi alapon, anélkül, hogy az a vámszövetség parlamentáris utón elfogadtatott volna; ha mi szerződéseket kötünk, a nélkül, hogy a nemzetnek tarifapolitikában megnyilatkozó joga érvényesülhessen ; ha látunk egy politikát, a mely a házszabályok revíziója jogán a nemzeti nyelvért folytatott harcznak büntetéseként akarja a magyar szólásszabadságot korlátozni; ha látjuk azt, hogy az ígéretek csak odavetett üres szavak, (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) szappanbuborékok, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy azok komolyan nem vétetnek és be nem váltatnak: mondják meg nekem, t. uraim, milyen fegyverrel gátolja meg ez az ellenzék azt, hogy az az alkotmánytiprás be ne következhessek, és hogyan érje el azt, hogy ne legyen részese egy árulásnak, a mely az ő meggyőződése szerint a nemzet alkotmánya ellenirányul? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt más válaszunk nincs, csak egy s ezt obstrukcziónak hívják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igenis, én érzem a felelőséget; megteszünk mindent, legalább én megtettem; megpróbáltam a t. képviselőházat meggyőzni arról, hogy milyen nagy érdekek, milyen nagy alkotmánybiztositékok forognak koczkán; hogy sikerrel tettem-e, nem tudom. Megpróbáltam bebizonyítani azt, hogy még gazdasági szempontból is hátrányos ez a törvény; megpróbáltuk figyelmeztetni önöket, t. uraim, hogy ha ezen a lejtőn tovább haladnak s ha önök eltűrik, hogy rendeletekkel léptettessék életbe a külfölddel kötött kereskedelmi szerződés; ha hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a nemzet megbélyegeztessék a külföld előtt azzal, hogy nincs alkotmánya, hanem csak egy miniszterelnök rendeletével kormányoztatik: akkor, t. ház, nemcsak azt a jogát vesztette el örök időkre a nemzet, hogy önálló vámterületről ábrándozzék, nemcsak Sándor Pál t. barátom és jóhiszemű kereskedőtársai fognak kiábrándulni abból a helytelenül folytatott politikából, a mely azt mondja, hogy: »nekünk kell önálló vámterület, de csak 1907-en túl; majd akkor fogjuk felállítani,* (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezen jóhiszemű kereskedőknek ma meg kellett győződniök arról, hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek egyenes kijátszásáról van itt szó, és arról ugyan ne álmodozzék sem Sándor Pál, sem semmiféle kereskedője Magyarországnak, hogy ha ezt a kormányt s annak ilyen intézkedéseit támogatja, akkor 1907-ben az önálló vámterület meg lesz valósitható, vagy arról akkor csak beszélhet is, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ha pedig tovább is beszól róla, akkor önmagát ámítja. Mi megpróbáltuk önöket erről meggyőzni; hogy sikerrel-e, nem tudom. Meggyőződésem az, t. ház, hogy ezen kísérlethez fogható veszélyes kísérlet az 1867-es alkotmány fennállása óta még nem történt; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) sem a véderőtörvényt, sem mást nem tartok olyan fontosnak, mint azt, a mi itt most történik, és hogy ezt megakadályozza az ellenzék, — ha az 15*