Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

494, országos ülés 1904- október 17-én, hélfőn. 113 gr. Tisza Istvánnak hivnak, a ki az alkotmányos érának beállta óta elsőnek vállalkozott arra, hogy egy rendeleten az ő neve fityegjen, a mely a magyar alkotmányt egy tollvonással elsöpörni szándékozik. De mi is az a 14. § ? Arról van szó, hogy Ausztriában a 14. §. mit jelent. Köztünk vita tárgyát képezte akárhányszor, hogy Ausztriában a vámszövetség miként fog életbe léptettetni. Eddig a magyar parlamentben nem volt egyetlenegy ember sem, a ki arra az álláspontra mert volna helyezkedni, hogy a vámszövetségre vonatkozó szerződés Ausztriában a 14, §. alapján lesz életbe léptethető. Idézem erre nézve Széll Kálmánnak a képviselőház szine előtt tett nyilatkozatát, idézem. Lukács Lászlónak beszédét s Széll Kálmán beszédére még külön vissza kell térnem, mert abban a nemzet szine előtt igértetett meg, hogy sohasem következhetik be az a terminus, hogy külön autonóm tariía nélkül kereskedelmi szerződéses tárgyalásokba bocsátkozhassanak. Bartha Miklós: Hol van Széll Kálmán? Polónyi Géza: Majd a végén erre is rátérek. T. képviselőház! Mit mond Ausztriában a 14. §? Azt mondja, hogy akkor, a mikor a törvényhozás együtt nincs, tehát, a törvényhozás együtt nem létében, kiváló szükség esetén az összkormánynak hozzájárulásával és aláírásával olyan dolgokra, a melyek állandó megterheltetést maguk után nem vonnak, kibocsátott rendeletek hat hónap után bejelentendők, s ha el nem fogadtatnak, hatályukat vesztik, stb. Szóval az osztrák 14. § is feltételekhez kötött szükségrendeleti jogot ad. A magyar alkotmány szükségrendeletet és szükségrendeletekkel való kormányzást nem ismer. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar alkotmány csak törvényen alapuló rendeletet ismer, egyebet semmit. Most nemcsak az történik meg, hogy itt ezt a szerződést Olaszországgal vámszövetségi alapon kötötték meg, tehát demonstrálják azt, hogy vámszövetség létezik, s a 14. §-sal Ausztriában életbe léptetik, vagyis magát a váuuszövetséget dekretálják a 14. §-al, de megtörténik még az is, hogy Magyarországon nem is a 14 § feltételeihez kötött rendelettel, hanem egyszerűen gr. Tisza Istvánnak, a miniszterelnöknek saját maga által kibocsátott rendelete alapján, akkor, a mikor a parlament együtt ül, életbe léptetnek egy szerződést a vámszövetség alapján, a mely nem létezik, olyan tarifa alapján, a mely elfogadva nincs. Mi ez más, mint a 14. §-nak becsempészése az ischli klauzulával kapcsolatban és a magyar alkotmánynak egyszerű eltörlése? (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor : Szükségrendeletek czimén ! Polónyi Géza: Mivel fontosnak tartom, azt, hogy Széll Kálmánnak a király nevében tett. nyilatkozata hűen állapíttassák meg, s mivel ez volt okoskodásomnak a gerincze, méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladottsága daKÉPVH. SA.PLÓ. 1901 — 1906. XXIX. KÖTET. czára a beszédnek idevonatkozó részleteit és Lukács László nyilatkozatát is felolvassam azért, mert ő ma is aktuális miniszter, itt van s szolidaritást akar ma vállalni a nemzet előtt azzal a gróf Tisza Istvánnal, a ki ma homlokegyenest ellenkező politikát követ, mint a mit a pénzügyminiszter az ország szine előtt itt majd felolvasandó beszédében nekünk igért és nyilvánított. Hát én csak a döntő passzusokat olvasom fel Széll Kálmánnak 1902. évi november hó 19-én tartott beszédéből. (Halljuk ! Sálijuk!) A. megfelelő bekezdés szószerint igy hangzik (olvassa): »A törvény azt mondja: —mert ez volt a törvény czéija — fentartatik a közösség a viszonosság alapján 1907-ig. Három biztosítékot vett fel az ország érdekének szempontjából a törvény a 4. §-ában. Az első, hogy azon nagy czél eléressék, melyet én szemem elé tűztem és melyet ezen törvényben érvényesítettem, a mint azt bizonyítani fogom, az, hogy a vámszövetség éa a szerződések határideje összeessék. Ki van mondva egyik garancziaképen, hogy, a mennyiben a vámszövetség 1903-ig létre neoi jön és mégis külföldi szerződések köttetnek — mert köttethetnek vámszövetség nélkül is, csak a tarifát kell ujjal felcserélni, a szerződéskötésnek meg is van állapítva a módja a törvényben — ezek a szerződések 1907-en túl nem terjedhetnek'.* Tehát ezt mondta Széll Kálmán, a király által elfogadott paktum magyarázataként, itt az egész ország szine előtt, és ehhez Hieronymi Károly ur akkor az 6 háta mögött hozzájárult. Azután igy folytatta (olvassa): »Ez az első pont. A másik az, hogy a szerződési tárgyalások megkezdése előtt a vámtarifát meg kell csinálni, ujjal kell felcserélni; a harmadik szól a felmondási jognak egyoldalú gyakorlásáról.* Azután ismételten mondja, (olvassa): »Ha nem jött volna létre a régi szerint a megegyezés 1902-ben, az úgynevezett ideiglenes tarifára nem volt megmondva, mi lesz annak a következése. Az én törvényemben benne van a szankczió, mert azt mondja, hogy nem szabad addig tárgyalni a külfölddel,« — t. i. a míg az önálló tarifa nincsen meg. Ezt ugyancsak ismétli beszédében vagy háromszor ; nem fárasztom vele a t. képviselőházat. Azután itt van Lukács Lászlő beszéde, melyet 1899 márczius 15-én mondott, a mikor mosakodott az ischli klauzulával szemben. Ott kifejezetten megmondotta ő is, hogy a vámszövetség megkötéséről máskép, mint parlamentáris utón és a két törvényhozás hozzájárulásával szó nem lehet. Már most, t. képviselő urak, ezen Ígéretek tekintetében tisztán áll a helyzet. Ezek az Ígéretek és főleg az, hogy itt semmiféle vámszövetség addig, míg az törvényhozási utón, a két állam törvényhozása által meg nem állapíttatott, nem létezhetik, és addig, míg autonóm vámtarifa nincs, a külfölddel tárgyalásokat mégis