Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

i9b. országos ülés Í90i október 17-én, hétfon. 105 Mindenekelőtt azonban, hogy valahogy el ne felejtsem, néhány dolgot tisztába kell hoznom; és pedig elsősorban azt, hogy a kormány a szabadelvüpárt jóhiszeműségének és tájékozatlanságának felhasználásával azt mondja: én kényszerhelyzetben voltam, és ezen kényszerhelyzetben cselekedtem, és ha nem igy cselekedtem volna, akkor kellett volna engem vád alá helyezni, mert az országot nem volt szabad kitennünk annak, hogy kijöjjünk a középeurópai kereskedelmi érdekeltség köréből, Bartha Miklós: Micsoda szédelgés! Polónyi Géza : .... és nem hagyhattuk az országot szerződés nélkül. Bartha Miklós: Szédelgés! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ugyan kérem, ne tessék dobálózni a nagy szavakkal. Polónyi Géza: Nem én használtam, de még nem is eléggé súlyos ez a kifejezés, t. miniszter ur. Elsősorban ünnepélyesen tiltakozom az ellen, hogy valaki az ellenzékről, vagy annak bármely árnyalatáról — azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom — feltételezni akarja azt, hogy Magyarországot szerződésnélküli állapotban akartuk volna tartani és nem akartunk volna közbenjárni arra, hogy Magyarország gazdasági érdekei a törvény alapján létesített szerződéssel szabályoztassanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. uraim! Ez a gerincze a kérdésnek; mert vakmerő valótlanságot állit az, a ki rólunk ilyent feltételez. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ellenkezőleg, majd történetileg igazolom, hogy nemcsak most, de már 1899-ben in optima forma felajánlottuk még a módját is annak, hogy miként kell ezt a szerződéses dolgot a külfölddel és Ausztriával szemben rendezni. A második talán még ennél is fontosabb, mert olvasom hírlapi közleményekben és azt hallom kiváló férfiak részéről itt a házban, hogy nem lehetett Magyarországot szerződésen kivüli állapotba helyezni és ezért kellett rendelettel egy szerződóst életbeléptetni. Hát igaz ez? A magyar parlamentben csak egy napig álljon meg ez a tétel, és örökre vége a magyar alkotmánynak. Van most szerződés életben 1904 október 15-ike óta Ausztria és Magyarország közt? Miként léphetnek életbe Magyarországon a szerződések? A törvény világos rendelkezése szerint a külügyminiszter vezeti az alkudozásokat egy létező autonóm tarifa alapján. Mielőtt ezeket az alkudozásokat befejezné, mindkét állam kormányával köteles közölni; az illető kormányférfiak az igy megállapított alkudozásokat saját felelőségükre a törvényhozás elé terjesztik és a törvényhozás beczikkelyezéssel fogadja el azokat. Ott van az 1878: XX. t.-cz. és ott van az 1791-iki törvényhozás. Tudja ezeket a törvényeket az előadó ur? KÄPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xxix. KÖTET. Ennek folytán csak az beszélhetne arról, hogy ma már szerződéses állapot van, a ki igazolná azt, hogy a magyar parlament a Magyarország és Ausztria között létrejött szerződést elfogadta és beczikkelyezte. A ki azt akarja a nemzettel elhitetni, hogy a szerződés már megvan, mert azt gr. Tisza István aláirta, s rendeletileg életbeléptette, az aláássa ennek a nemzetnek vérrel szerzett alkotmányát, rútul megszegi a törvényt és arra csábítja a királyt, hogy a fejedelmi esküjével szentesitett alkotmányt meg ne tartsa. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. uraim! Ez a kérdés nem olyan egyszerű. Sok magyar vér folyt azért, hogy rendelettel Magyarországon kormányozni ne lehessen. Lehet-e az államjogi önrendelkezés szempontjából fontosabb joga egy nemzetnek, mint a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződés? Hová sülyedt ez a magyar nemzet, a melynek nevében a külföldön azt hirdetik, hogy egy kereskedelmi szerződés megköttetik és életbelép, ha gr. Tisza István igy parancsolja! Allamjogi szempontból ugy áll a dolog, hogy az a publikált és rendelettel életbeléptetett szerződés Magyarországon senkire a világon nem kötelező (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és bűnös az alkotmány-szegesben, legyen az hatóság vagy a kormány maga, a ki segédkezet nyújt, hogy ezen szerződés alapján vámot merjenek szedni, vagy azt bármi tekintetben végrehajtsák. Én az alkotmányra való támaszkodással e helyről az alkotmány ellen elkövetett árulásnak bályegzem azt, ha valaki segédkezet nyújt erre. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Mit értek el vele? Azt, hogy a középeurópai vámérdekeltségben kompromittálták a magyar nemzet alkotmányát, de nem azt, hogy szerződés van, mert ez nem igaz. Módjukban volt szerződést csinálni. A függetlenségi és 48-as párt is — aktaszerűleg fogom igazolni — elveinek teljes épségben tartásával már az alkudozások fonalán mondotta, hogy ha 1903-ig a vámszövetség Ausztriával létre nem jön, offerálják Ausztriának a már bemutatott vámszövetségi javaslatokat szerződés alakjában. Azért az egyetlenegy jogért, hogy Magyarország állami önállóságát kontestálják, hozzájárultunk ahhoz, hogy a vámszövetségi javaslatot Ausztriának szerződés alakjában felajánlják, ós hozzátettük, hogy miután nem vámszövetségről van szó, a melyre nézve a törvény kifejezetten rendeli, hogy az csak parlamenti utón állapitható meg, Ausztriában ezt a 14-ik §-sal is életbe lehet léptetni. A felelet az volt: — él Bánffy Dezső, itt is van és aktaszerűleg bebizonyítható, — hogy a Bécsből nyert utasítás alapján ezt megtagadták, mert a szerződési forma ki van zárva. Tehát vigyázzanak Magyarországon: az egész törekvés, a melynek szolgálatába önök szegődnek, ennek a brutálisan megnyilatkozó czentralisztikus áramlatnak az emanácziója, a mely szerint 14