Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

88 477. országos ülés 190Í a hiba, t. ház, hogy túlságos szigorú mértéket alkalmaznak, Kolozsvárt és a vidéken pedig túlságos enyhét? Hiszen egységes képesítésre, tehát egyforma mértékre van szükségünk. (Helyeslés balfelöl.) Kétségbe esik az ember, ha elgondolja, hogy ilyen készültségű ifjakra kell azután hivatalokat bízni, hogy ezeknek kezébe kell majd egészségünket, építészetünket, művészetünket, s a többit letenni. (Egy hang balfelöl; A pótvizsgákat leteszik!) A pótvizsgákon sem igen érik el a czélt. Legyünk őszinték, t. miniszter ur! Ha nem hallotta volna még, ugy megjegyzem, hogy a közönségben el van terjedve az ifjúság révén a hir, hogy némely tanároknál, bármiként tanulnak is, az első két alkalommal a vizsgát le nem tehetik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Rakovszky István: Botrány! (Mozgás balfelöl.) Veres József: Másodszor el van terjedve az a felfogás, hogy a vizsgáknál a tanár okvetlenül megbuktatja azt, a ki nem az ő könyvéből készült, nem az ő óráira járt. (Igaz! Ugy van! bal felöl és a szélsőbal-oldalon.) Ezeknek a visszaéléseknek elejét kell venni. Beférkőzött a közvélemény felfogásába az a gyanú is, hogy a vizsgadíjak emelkedése befolyással van a vizsgák sikerére. (Igaz! (Ugy van! balfelöl,) AzonbaD, bár a statisztika azt mutatja, hogy Budapesten legszomorúbb az eredmény, én távol vagyok attól, hogy ezt kizárólag a tanárok, vagy a tanulók tehetetlenségének tulajdonítsam, hanem hozzáteszem azt is, hogy ez eredményekhez a budapesti különös körülmények szintén hozzájárulnak. Sokkal nagyobb itt az alkalom a mulatozásra, mint a vidéken. Ebből a szempontból felhívom a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy ha igaz az a gyanú, a melyet a közvélemény oly sokszor hangoztat, ugy tegyen róla, mentse meg ifjúságunkat, mentse meg saját magának, mentse meg a szülőknek, mentse meg a hazának. (Elénk helyeslés a balés a szeísöbaloldalon.) Mert az ifjúság jelleme annyira léha; az annyira irtózik a komoly munkától, hogy a komolyan gondolkodót magyar nemzetünk jövendője iránt kétségbeejti. Tartozunk azzal magunknak, tartozunk nemzetünknek, hogy a közoktatásügyi kormány kíméletlenül, a legnagyobb szigorúsággal keresse ezen bajok okát és tegyen róla. Minthogy a statisztikai adatok azt mutatják, hogy e tekintetben Budapesten állunk legszomorubban s a legnagyobb örömmel üdvözlöm a t. miniszter urat azon szándékában, hogy a vidéki jogakadémiákat fel akarja hatalmazni arra, hogy ott hasonlóképen letehesäék a jelöltek a vizsgálatot. Ez természetes és szükséges is, mert utóvégre nem attól függ valakinek ügyvédi képessége, hogy hol tette le a vizsgát, hanem, hogy hogyan tanulta meg azt, a mit tudnia kell. (Helyeslés a szeísöbaloldalon-,) És az igazi nemes verseny csak akkor lehetséges, ha a vidéki július 30-án, szombaton. akadémiák is versenyre bocsáttatnak — természetesen egyenlő feltételek mellett — az egyetemekkel. E tekintetben, azt hÍBzem, az egész orBzág közvéleménye helyeselni fogja azt az eljárást, a mely szerint a t. miniszter ur a jogakadémiákat fel akarja ruházni a diplomák kiállításának jogával. Rakovszky István: Nagyon helyes! Többet érnek, mint a budapesti egyetem! Veres József: Az egyetemre nézve csak egy megjegyzésem van még, oly kérdésre vonatkozólag, a melyet a t. miniszter ur nem hozott fel. T. i. elődje régebben programmbeszédében emlegette, bogy a felekezetek theologiai akadémiájának helyet akar adni az egyetemen. Akkor a felekezetek ezt a kérdést megvitatták és azt gondolták, hogy ez egy kormányakeziónak első jele vagy jeladása akar lenni. Igen óhajtanám és igen kérném a t. miniszter urat, szíveskedjék e tekintetben álláspontját alkalmilag jelezni. Áttérek most a t. miniszter ur beszédének azon részére, a melyben az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásával foglalkozott és kötelességemnek tartom kifejezni, hogy pártunk felfogásával teljesen megegyezik az a kijelentés, a melyben azt mondotta, hogy a kormány az egyházakkal karöltve akar minden közművelődési akcziójában előrehaladni, tehát nem az egyházak ellen, viszont az egyházak nem az állam nélkül. Történeti fejlődésünknek csakugyan ez a felfogás felel meg. Örömmel veszem tudomásul, hogy ezt kijelentette . . Madarász József: 1848-ban nem ez volt a felfogás! Veres József: Ha a feltételeket előteremti a kormány, ez megfelel a méltányosságnak. Az 1848 : XX. t.-cz. alapján jogosan igényelhető anyagi támogatás ügyében a miniszterelnök ur nyilatkozott, ós ő azt magáévá teszi. Mielőtt ennek a kérdésnek részletesebb elemzésébe bocsátkoznám, kötelességem minden félreértés kikerülése végett megjegyezni, hogy igaza van Madarász József t. képviselőtársunknak, midőn azt mondja, hogy az 1848 : XX. t.-czikknek nem ez volt a szándéka, és nem ez lett volna az eredménye, hanem betűszerint végrehajtva az egyházak államosítása, az egyházak autonómiájának teljes megszüntetése és ennek előfeltételeképen a teljes szekularizáczió lett volna az eredménye. Azonban a történet megtanított bennünket arra, hogy bizonyos merész, ideális dolgokat ki lehet mondani elv gyanánt, talán messze századok előtt ragyogó czél gyanánt, de nem lehet a történeti fejlődést erőszakosan megszakítani ugy, hogy azzal többet ne ártsunk, mint a mennyit használunk, (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Épen azért pl. a protestáns egyházak illetékes hatósága beadott véleményének mindjárt az elején sietett kijelenteni, hogy eszeágában sincs egyiknek sem az 1848-iki törvényt betű-