Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés Í90?i Julius 30-án, szombaton. 79 A vallásügyi kérdésekre nézve általában előre kívánom bocsátani, hogy a kormány, a mint programmjából is kitűnik, át van hatva attól a szándéktól, hogy a hazai egyházakkal karöltve működjék azoknak az etikai és kultúrai czéloknak érdekében, a melyek szolgálata az államnak és egyháznak egvaránt feladata kell hogy legyen. (Elénk helyeslés.) Ebből a szempontból kiindulva, a kormány készséggel fogja támogatni is az egyházakat, az állam czéljaival összeegyeztethető minden hazafias törekvésükben, sőt a mennyiben e törekvések sikerének valamely feltétele netalán hiányoznék, szívesen fogja e feltételeket előteremteni igyekezni. Ebből kiindulva, először is a katholikus autonómiára nézve azonkívül, a mi erre vonatkozólag a kormány programmnyilatkozatában foglaltatott, a mi az én személyes álláspontomat illeti, talán utalhatok arra a körülményre is, hogy államtitkára voltam annak a kormánynak, a melynek hozzájárulásával hozta meg 1893 márczius 17-én a képviselőház azt-a határozatot, a melylyel utasította a kormányt: »hogy törvényes ügykörében tegyen előterjesztést ő Felségének az iránt, hogy a katholikus autonómia létrehozatala tárgyában szervező gyűlés összehívására az engedély mielőbb megadassák.« A közbejött körülmények, nevezetesen a közbejött kormányválság, azt a kormányt megfosztotta a lehetőségtől, hogy erre nézve az elhatározó lépéseket megtegye. Megtette azokat hivatali elődöm. A mint méltóztatnak tudni, a katholikus autonómiát szervező országos kongresszus megtartatott, ez a munkálatokat elkészítette és előterjesztette. Legilletékesebb helyen szükségesnek ismerték a kongresszusi munkálatot a herczegprimáshoz utasítani a végből, hogy ő püspöktársaival tanácskozván, erre vonatkozólag véle ményt adjon. Ezt az eljárást, nézetem szerint, igazolja nemcsak a katholikus egyház hierarchiai szervezete, de igazolja az a körülmény is, hogy a szervező kongresszus némely kérdésre nézve, mint pl. a gyulafehérvár fogarasi érseki tartó mány főpapjai által benyújtott kérvényekre érdemleges véleményt nem mondott. A dolgoknak ezen stádiumban én nem tartanám sem czélszerűnek, sem ildomosnak és illendőnek az illetékes helyről adandó véleménynek most állásfoglalásommal elébe vágni, és épen azért most csak annak kijelentésére szorítkozom, — a mi lényegileg megegyezik a megelőző kormány álláspontjával — hogy ezt a kérdést ugy óhajtanám megoldatni, hogy ő Felségének legfőbb kegyúri jogai, a katholikus egyháznak hierarchiai szervezete sérelmet ne szenvedjenek és hogy az autonómia létrehozása érdekében ne kelljen organikus törvényeink mélyreható változtatásával a vallásügyi kérdések egész komplexumát mozgásba hozni. (Mozgás balról. Halljuk! Halljuk!) Egy másik, a katholikus egyházat érdeklő kérdés a lelkészi kongrua kérdése. Erre nézve örömmel jelenthetem, hogy az országos kongruabizottság buzgó működése következtében ma már ugy a nagy, mint a kis egyházi javadalmak jövedelmi katasztere meg van állapítva. E szerint ki van tüntetve egyfelől az a hiány, a mely a kongruaszerü kiegészítés szempontjából fedezendő lesz és másfelől ki vannak tüntetve azok a tehermentes jövedelmek, a melyek e hiány fedezése szempontjából bizonyos részben igénybe vehetők. Kétségtelen, hogy az állam tetemes hozzájárulása nélkül ez a kérdés megoldható nem lesz. E tekintetben bennünket némileg közelebb hoz a ozélhoz az a körülmény, hogy a katholikus lelkészek ideiglenes kongruasegélyének czéljaira a költségvetésbe felvett összeg az előttünk fekvő költségvetésben már 800.000 koronára van emelve és azt a jövőben is, a mennyire csak a pénzügyi viszonyok megengedik, fokozatosan emelni szándékozom, ugy hogy azt hiszem, még mielőtt a végleges rendezés be is következhetnék, ilyképen megközelíthető lesz a lelkészi illetményeknek a kongruaszerü kiegészitése. Az országos kongrua-bizottság feladata lesz lehetőleg már őszszel állást foglalni az ezután következő kérdésekkel szemben, a melyeket kétségkívül komplikál az a körülmény, hogy a plébániák számában tudvalévőleg bizonyos aránytalanság áll fenn. Részemről rajta leszek és a törvény által kezembe adott minden eszközzel oda fogok hatni, hogy a kongruának végleges rendezése, mint a hogy azt az igazság és méltányosság megkívánja, a katholikus lelkészekre nézve is mielőbb bekövetkezzék. Az 1848: XX. t.-cz. jelszava alatt a protestáns egyházak körében megindult mozgalom a legilletékesebb tényezők részéről nyert határozott kívánalmakban formulázott kifejezést abban az emlékiratban, a melyet a magyarországi reformált és az ág. hitvallású egyházak egyesült képviselete ez év tavaszán a miniszterelnök urnái és nálam átnyújtott és a mely után a hazai unitárius egyház és az erdélyi ágostai evangélikus szász konzisztórium is hasonló beadványokkal járultak a kormány elé. Az ezen memorandumban foglalt konkrét sérelmek és panaszok megvizsgálása folyamatban van. A protestáns egyházak által jogosan igényelhető anyagi támogatás mikéntjére a teendők sorrendjére nézve a miniszterelnök ur e hó 7-én és 18-án tartott beszédeiben meglehetősen tüzetesen nyilatkozott, ugy hogy felesleges, hogy erre bővebben kiterjeszkedjem. A kilátásba vett szóbeli tárgyalásokban természetesen a magam részéről is a legnagyobb kézséggel fogok résztvennä, s magam is a legégetőbb és a legsürgősebben orvoslandó bajnak az egyházi adózások terén helyenkint mutatkozó aránytalanságokat tekintem. A lelkészeknek az 1898-iki kongruatörvényeken túlmenő állami dotacziójától, a mennyire azt az állam pénzügyi ereje meg fogja engedni,