Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-476
66 476. országos ülés tíOk Julius W-én, pénteken. kárt okozott azoknak a községeknek, akkor azoknak méltányos kérelmét is hallgassa meg. Sturman György jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: T. ház! Ezen tételnél a Morvaszabályozás ügye már másodszor fordul elő, annak daczára és épen azért, mert már ismeretes, kénytelen vagyok még egyszer hozzászólni, jelezve, hogy nem szóltam volna ezen ügyhöz, ha az osztrák minisztérium részéről olyan intézkedések nem tétettek volna, a melyek engem erre a felszólalásra kényszerítenek. A határfolyó szabályozása hosszú vajúdás után olyan stádiumba került, hogy a tárgyalások az idén márczius 21—22 én Budapesten a két minisztérium kiküldötteivel befejeztettek, az egész szabályozás ügye aláíratott mindkét minisztérium részéről. Csupán csak két kérdés kapcsoltatott ki: és pedig a határrendezésnek és a vámkérdésnek az ügye. E két kérdés az egész szabályozás befejezésének idejére tétetett. Ekkor volt az igen t. miniszter ur abban a helyzetben, hogy Csernoch János igen t. képviselőtársamnak előterjesztett interpellácziójára a következőkép válaszolt (olvassa): »Most már magára a kérdésre vonatkozólag van szerencsém jelenteni a mélyen a t. háznak azt, hogy az első felvételek alkalmával felmerült költségek 12,600.000 koronára rúgnak. A magyar kormány ezen elkészített terveket és költségvetést felülvizsgálta, a maga részéről soknak tartotta és az egységáraknak 35 százalékkal leendő leszállítását, valamint az előre nem látott kiadásoknak 15 százalékra való leszállítását rendelte el ugy, hogy 12 millió helyett körülbelül 8,364.000 koronára rúgott volna a költség. A tárgyalások a magyar és az osztrák kormány között folytattatván, végre megegyezés jött létre és pedig akként, hogy az összes költségek 8,364.000 egynéhány korona összegben fixiroztattak, a melyből Ausztriára 4,700.000, Magyarországra pedig 4,600.000 korona esik. A költségek fedezésére a pénzügyminiszter úrral megtörtént a kiegyezés és semmi nehézség ennek a kérdésnek az 1895 :XLVIIL t.-czikk 30. §-a alapján leendő végrehajtására nézve már ne™ áll fenn és pedig akként, hogy az előbb emiitett törvényben megszavazott 108,000.000 koronából 2,400.000 korona összeg fordittatik az első években a Morva folyó szabályozásának költségeire.* Mikor a moivamenti érdekeltség meghallotta a miniszter urnak ezt a határozott nyilatkozatát, mondhatom, hogy igazán megkönnyebbülve érezte magát az egész Morvavölgye, hogy hosszú évek sora után találkozott egy minisztérium, a mely kis jóakarattal néz a Morva folyó völgyére, csakhogy mikor megtudták, hogy ezen fixirozott összeg nem egyéb, mint tisztán a műszaki költségeknek előállítása, a legnagyobb sajnálattal kijelenthetem, hogy azt mondták: Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. A többi ezzel kapcsolatos község, a mely a szabályozásnál előfordul, azt hiszem, nem lesz olyan preczizirozott összeg, mint a mennyit a minisztériumban előirányoztak ; t., i. hogy nem 7 millió koronába fog kerülni, hanem lesz az 8 millió korona, a melyet az érdekeltségtől majd bekövetelnek. És kitől fogják ezt a pénzt követelni? A községektől? Az lehetetlenség, akkor inkább tessék abbahagyni az egészet. Az érdekeltség az egész Morva-völgyében miből áll? Van ott négy nagy uradalom. Hogy ezek elbírják, azt elhiszem. Ott van a cs. és kir. uradalom, a Hohenlohe herczegé, a Pálffy-uradalom, de a többi érdekeltség földhöz ragadt, szegény paraszt. Ezeknek pedig 88%-a egynegyed telkes úrbéres paraszt, a kinek 5 1 / s —7 hold földje van és az is el van adósodva. Az egész vidék 100—120—130°/ 0-os községi pótadót fizet. Miből fogják ezek fizetni, ha igaz, — nem tudom, hogy áll-e az, — hogy az ármentesítés után minden katasztrális hold földre 105 koronát kell fizetni: 105 koronát, a miniszter ur szives értesítése folytán, tiz évre elosztva. Hisz ez annyit jelent, hogy tessék újra megvenni azokat a parczellákat. Pedig azok a szegény emberek nem kéjjesek megvenni. Előre jelzem és pedig sajnálattal, hogy itt mindenféle intézkedés kárba vész, itt társulattá nem alakulnak, ha pedig a miniszter ur kormánybiztost küld, az ugy sem tehet semmit. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Dehogy küldök! Trubinyi János: Tisztelettel kérem, a mint jelzi is a miniszter ur válaszában, hogy idővel törvényjavaslat alakjában fog a többi költségről gondoskodni, szíveskedjék tehát ugy eljárni, hogy legalább a minimális birtokot válthassa meg más utón. Ne mondja a t. miniszter ur, hogy a keze meg van kötve a törvényhozás által. Ismerem a törvényt, de ez nem tartozik ebbe a kategóriába, mert ez határfolyó, közös folyó az osztrákokkal, közösen kell elintézni az ügyet. És pedig egyoldalú érdekeltség van ezen az oldalon, nem kétoldalú. Hiszen a Morvaszabályozásnak egész ügye nem a minisztérium atyáskodó jóakaratából folyik, de egyenesen az osztrák minisztérium kényszerű helyzetéből áll elő az egész szabályozás, mert azok forszírozzák és mindent megtesznek ellenünk, csakhogy az egész Morvavölgyét tönkretegyék. A miniszter ur határozottan azt mondja, megegyeztünk, és már az idén az év negyedik negyedében, vagy a jövő / év első negyedében megkezdjük a munkát. És most mi történik ? Annak daczára, hogy végleg megállapodtak mindenben, az osztrá ok most azt mondják, hogy kezdjünk uj tárgyalást. Miféle akadályokat gördíthetnek az egész intézkedés útjába, ha már egyszer végleg megállapodtak. Itt megint az osztrák furfang működik, a mely éveken keresztül működött az egész vonalon, hogy a magyar érdekeltséget háttérbe szorítsa. Itt szükség
