Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-476

50 Í76. országos ütés 190í Julius 29-én, pénteken. gazdatisztjeit is kirendelem, hogy szakmájukból előadásokat tartsanak, a tudomány és tapasztalat ujabb vívmányaira a népet kioktassák. Remélem, a földbirtokos osztály követni fogja az állam példáját, s én örömmel fogom őket is, gazdatisztjeiket is, ha ajánlkoznak, a gazdanép oktatásánál igénybe venni. A földmivelési iskolákra vonatkozólag teljesen őszintén bevallom, hogy azok nem mindenhol váltak be teljes mértékben. A földmivelési iskoláknak czélja az volt, hogy réBzben a kisgazdákat saját gazdaságaik kezelésére tanitsák . ki, részben pedig a kisebb birtokos embereknek nem gazdatiszteket, hanem — a mint magukat nevezni szokták — gazdákat vagy pusztabirókat vagy botos ispánokat neveljenek. Őszintén bevallom, ismétlem, hogy ez a czél nem teljesen éretett el. A földmivelési iskolákból kikerülő gyermekeknek nagy része sokkal magasabb kvalifikáczióval bírónak képzelte magát, mint a milyet tényleg szerzett, sokkal nagyobb urnak gondolta magát, mint a milyennek tényleg lennie kellett volna. Megtettem a lépéseket már saját vizsgálataim alkalmával is, hogy ennek a nézetem szerint helytelen iránynak elejét vegyük és jövőre más irányba tereljük a dolgot. Ha azonban ez nem sikerül, kísérletet kívánok tenni a kincstári és a ménesbirtokoknál más irányban, ugy hogy a ménesbirtokoknál cselédekként alkalmazandó és az állam által fizetendő, jobbmódu családból való fiukat kívánom bevonni ebbe a tanításba, olyképen, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítása mellett rövidebb idő alatt — mert az általános kifogás az, hogy túlságos hosszú ideig, két es-tendeig tart a gyakorlat a gazdáknál — mondom, rövidebb idő alatt elméleti oktatásban is részesüljenek, határozottan kijelentvén ezúttal azt, hogy itt másnak nem tekintem és nem tekinthetem őket, mint munkásoknak, a kik saját jövőjük, boldogulásuk elő feltételeinek megszerzése czéljából a ménes birtokoknál kezdik meg munkálkodásukat. (Helyeslés.) így válna teljessé a szakismeret, a tudomány terjesztése. A szakismeretek népszerűsítésének egyik eszköze a népkönyvtárak, a melyeket országszerte terjesztek és tartalmukat ujabb könyvek adományozásával bővitem. Ma már 1500 községben olvassák szorgalmasan a gazdasági népkönyvtárak tanulságos könyveit. Magára a tudomány ápolására szolgálnak azok a nagyszámú tudományos intézetek és kísérleti állomások, melyek megalkotásáról a törvényhozás és egynéhány meczenás bőkezűen gondoskodott. Most az a fő, hogy ezek szinvonalat fentartsuk ós emeljük; legfölebb még egy-két gyakorlati állomást szervezhetünk. Mezőgazdaságunk — bár egy-két évtized óta jókora haladást tett — fejlődésében még sem tartott lépést azokkal az igényekkel, a miket népünk természetes szaporodása, a modern államháztartás követelményei és a lakosság szükségleteinek növekedése támasztanak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nyólcz perczentes pénz mellett nem lehet bóldoqulni!) Pénz kell hozzá természetesen, mert pénz nélkül semmit nem lehet elérni. De a pénzen kivül az első, a mi szükséges, az intelligenczia, mert ma már, t. képviselőház, nem lehet ugy gazdálkodni, mint 50—100 évvel ezelőtt, hogy a kit elcsaptak mindenünnen, az hazament gazdálkodni. Az intelligenczián és tudáson kivül a gazdának ma a plajbászt is kezébe kell vennie, mert e nélkül nem tud dolgozni és nem fog prosperálni. (Helyeslés a jobboldalon.) A boldoguláshoz a pénzen kivül egyébre is van szükség. Nekem tehát az a meggyőződésem, hogy habár egyéb keresetágak az ipar és kereskedelem istápolására és fejlesztésére is törekednünk kell, én előttem a mezőgazdaság fejlesztése lebeg czél és kötelesség gyanánt: ezt a forrást kell bővíteni, a miből ma is a lakosság háromnegyed része merit. (Helyeslés.) Hogy ez a keresetforrás bővüljön, sokkal belterjesebbókell tenni a gazdálkodást. A hol egy kalász termett, igyekezzünk kettőt termeszteni. Hogy mezei gazdaságunkat belterjesebbó tegyük, annak egyik főfeltétele: az értékesítés szervezése. Ebben a feladatkörben programmom a következő: A belföldi fogyasztás a belföldi termelés számára biztosítandó. Az értékesítést e téren a gazdák tömörülésével kell szervezni. Ezért elő fogom mozditani a gazdáknak a nagyobb piaczok ellátására irányuló szövetkezéseit, a fejlődő irányelve pedig az legyen, hogy terményeinket lehetőleg feldolgozva értékesítsük. Még egy fontosabb szempont lebeg itt előttem, tudniillik az, hogy minden gazdasági termény a valódi nevén és hamisítatlan mivoltában jöjjön a forgalomba. Mert méltóztassék megnézni, hogy bármely piaczra kerülnek ki Magyarország termékei, mindig állandóan az a panasz és kifogás, hogy nem egyenlő, nem egyöntetű kvalitás, hanem keverék, péle-méle kerül forgalomba. (Igaz! Ugy van ÍJ Minthogy azonban a belföldi fogyasztás mezőgazdaságunk termelő képességét távolról sem meríti ki, nagy energiával kell a külföldi piaczok megszerzésére és megtartására törekednünk. Ebben a tekintetben oda kívánok hatni, hogy a kiviteli készletek már a termelés helyén vagy legalább bizonyos termelési körzetekben a külföldi piacz igényeinek megfelelően osztályoz1 ássanak és csomagoltassanak, sőt már a termelésre használt fajta megválasztása a kivitel igényeihez alkalmazkodjék, versenyképessége fokoztassék és bizonyos mennyiségnek megfelelő időben és minőségben való szállítása az egyes termelő vidéken — ha kell — előzetes lekötés által biztosittassék.