Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-487
408 487. országos ülés 1904 augusztus 11-én, csütörtökön. vagy a lakosságnak mint tulajdonosoknak, a mely teriilet átment a román határba. Ebben a tekintetben is készséggel kijelentem azt, hogy a kormány feladatának ismeri ott, a hol az illető birtokosok erre felszólítják, segítségére lenni a birtokosoknak abban is, hogy a Romániához átcsatolt területekre vonatkozó magánjogi viszonyaik rájuk nézve lehetőleg kedvezően oldassanak meg. Hiszen az egész határrendezési munkálat során aránylag elég nagy területek, körülbelül egyenlő területek vannak olyanok, a melyek Romániából hozzánk és viszont mitőlünk Romániához csatoltattak, mert a határnál a tényleges állapot nagyon rendezetlen volt és tényleg a jogszerű és a tényleges állapot az egész vonalon meglehetős eltéréseket mutat fel. Egész sorozata az ilyen kérdéseknek merült tehát fel, a melyeknél a román királyi kormányban is megvan a hajlandóság arra, hogy ezeket kölcsönös méltányossággal intézzük el. Meglehet, hogy már benn is van a községnek erre vonatkozó beadványa — azt így fejből nem tudhatom — ha nem volna benn, mindenesetre figyelmeztetni fogom őket, hogy ez az útja annak, hogy itt a kormány az ő érdekeik megóvása körül szolgálatot tehessen nekik. Ha egyszer a konkrét tényállást biztosan, hitelesen tudni fogom, akkor majd érdemleges választ is adok. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak az ügyállás felvilágosítása czéljából jegyzem meg, hogy ugy látszik, a t. miniszterelnök ur részben félreértette, vagy — meglehet az én hibámból — meg nem értette előadásomat. Ennél a dolognál a tényállás, a mint velem közöltetett, az, hogy először egy tranzakczió jött létre, a mely szerint Romániához csatoltatnék ezen kérdéses 720 holdnyi erdőterület, de kárpótlás fejében. Ha ez való, szerencsétlen dolognak tartanám, hogy ilyen tranzakcziók megengedtetnek. De ha ez már meg van engedve, hogy mikép lehetséges az, hogy a kárpótlást azután az a község nem kapja meg és a határ mégis átcsatoltatott Romániához, ezt megint nem lehet érteni. (Felkiáltások jobbfelöl: Majd megvizsgálják!) Ennek a dolognak második része az, hogy ők nem kapván meg a kártérítést, a velem közölt adatok szerint a kiküldött bizottság Osdola község javára halmozta ki ezt a területet, vagyis visszaadatott ez a terület • s igy a községnek kellett volna, hogy maradjon mint magyar határterület. Már most tegyük fel, hogy a község hibát köyet el. Lehetséges az, hogy ilyen esetben román bíróság román fiskálisokkal döntse el Magyarországnak határkérdését ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebből látszik, hogy lehetetlen, hogy magyar terület legyen. Románnak kell lennie! Polónyi Géza: Ez a kérdés épen. Mert ha román területnek van deklarálva, akkor perelhetnek ott, de ha magyar területnek maradt, mint a hogy velem közlik, akkor ipso facto nem lehet megengedni, hogy ebben a kérdésben román bíróság döntsön. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki van zárva/) Az mégis tény, hogy van határkérdés, a melynél sem kárpótlás nincs, sem nincs eldöntve az, hogy kié legyen a terület. Én tudomásul veszem a miniszterelnök ur nyilatkozatát. De, ha jól értettem, a miniszterelnök ur arra vár, hogy a községtől külön beadványt kapjon. Bocsánatot kérek, ez félreértésre adna okot. Én azt kérdeztem a miniszterelnök úrtól és arra hívom fel szíves figyelmét, hogy győződjék meg épen arról, hogy a határkérdés rendezve van-e, vagy sem. Mert ha rendezve nincs, akkor nem a község dolga, hogy Magyarország területétől elvon-e Románia valamit, vagy nem, hanem annak megállapítása a kormánynak hivatalos kötelessége, s azt hiszem, az iránt nincs is véleményeltérés közöttünk, hogy ez esetben ez a kormány kötelessége. Ilyen értelemben kérem a miniszterelnök ur szives figyelmét. Egyébként meg vagyok nyugodva, hogy meg fog történni a szükséges intézkedés. Gr. Tisza István miniszterelnök: Kétségtelen, hogy vitás határkérdés nincs. Hiszen az egész határrendezés a magyar és román megbízottak teljes egyetértésével ment végbe; s magának a községnek az az előadása, hogy ott a román bíró beleavatkozik, mutatja, hogy nem lehet szó arról, hogy az magyar terület legyen. Éti azt mondtam, hogy a községnek alkalmas módon tudomására hozom, hogy ha kívánja, hogy érdekében eljárjak, arra szívesen vállalkozom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. T. ház! Miután a napirendet kimerítettük, még arra kell kérnem a t. házat, hogy tekintettel arra, hogy hosszabb ideig nem lesz ülés, méltóztassék a mai ülés jegyzőkönyvét nyomban hitelesíteni. (Helyeslés.) Hozzájárul ehhez a báz? (Igen!) Akkor kérem a jegyző urat a jegyzőkönyv felolvasására, Hertelendy László jegyző (olvassa az 1904 augusztus hó 11-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Mivel a legközelebbi ülés napirendje meg van állapítva, nem marad egyéb bátra, mint hogy a ház t. tagjainak minél kellemesebb nyári szünetet kívánjak. (Felkiáltások: Éljen az elnök!) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 12 óra 45 pereskor.)
