Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-487
487. országos ülés 190í augusztus 11-én, csütörtökön. 405 veszi tudomásul a bejelentést, de ha egyszer nem vette tudomásul, akkor azután gondoskodjék arról is, hogy ne is legyen népgyűlés, mert, bocsánatot kérek, az nem orvoslása a helyzetnek, hogy ő nem vette ugyan tudomásul, de szemet hunyt, hogy a népgyűlés megtartassák. A mint nagy hiba a tudomásulvételt megtagadni olyankor, a mikor erre parancsoló ok nincs. Polónyi Géza: Csak az elkésett bejelentést lehet tudomásul nem venni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Lehet más eset is! Polónyi Géza: Ahhoz nincs joga! Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd ha a képviselő ur fog ezen a helyen ülni, ugy fogja ezt a kérdést kezelni, a hogy az az ő nézetének megfelel; én ugy kezelem, a hogy az enyémnek megfelel. Ha egy választási kampagneban elkezdenénk különböző pártoknak ugyanazon órára, ugyanazon helyre bejelentett népgyülését tudomásul venni, szeretném én látni, hogyan lehet ott a rendet fentartani. Madarász József: Bizony nálam mind a két párt választ egyszerre! Rákosi Viktor : Hiszen ott csak egy párt van! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem tudom, mit mondanának ahhoz a képviselő urak, ha valahányszor egy képviselő vagy képviselőjelölt a kerületben népgyűlést akar tartani, ugyanakkor a főszolgabiró egy szocziálista népgyűlést engedélyezne ugyanarra az órára és ugyanarra a helyre. Rákosi Viktor : Meg is teszik! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon végzetes és szomorú példák mutatják, hogy hová vezet ez. Polónyi Géza: Az más dolog! Nem erről beszélünk! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet, képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, felhasználom az alkalmat arra, hogy itt nyilvánosan fejezzem ki álláspontomat, hogy ne csak az illető hatósági személy tudjon róla. Azt tartom, hogy parancsoló szükség nélkül tudomásulvételt megtagadni nem lehet. Ha azonban megtagadtatott a tudomásulvétel, akkor ezen megtagadásnak érvényt is kell szerezni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, következik a határozathozatal. Kérdem: tudomásul veszi-e a ház a miniszter ur válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom tehát, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Most következik a belügyminiszter válasza Rákosi Viktor interpellácziójára a kolozsvári nemzeti színház építése ügyében. Gr. Tisza István miniszterelnök: Mind a két interpelláczió ugyanegy tárgyra vonatkozik. Én tulajdonképen azon okokat, a melyek magamtartását irányították ebben a kérdésben, már mondtam egyszer tavaszszal, r mikor ideiglenes választ adtam c kérdésben. Én azt tartottam, hogy itt az elsőrendű kérdés mégis az, hogy a magyar színművészetnek és kultúrának czélszerü színháza legyen Kolozsvárott. A üt tartom, hogy semmi irányban sem kisebbítem a hazai építész uraknak sem tudását, sem műizlését, sem művészi érzékét azzal, ha azt állítom, hogy ilyen specziális építésnél több garancziát nyújt a sikerre, ha egy olyan czég végzi, a mely nem tudom hány kifogástalanul épített színházat épített már. Ebben az álláspontomban megerősített, hogy a kolozsvári helyi szinügyi bizottság nézete is az volt, hogy a Fellner és Helmer czég bízassák meg az építés keresztülvitelével. Ezen megbízást tehát kiadtam, de természetesen ugy, hogy az összes munkálatok hazai építészek által kell, hogy teljesíttessenek, csak a felügyeletet viszi a munkálatok felett a Fellner és Helmer czég. Hozzátehetem, a mint tavaszszal is mondtam, hogy ebben egyáltalában bizalmatlanság a hazai építészek iránt nem található; hiszen itt egy művészi szempontból aránylag csekély fontosságú építkezésről van szó, a hol azonban a specziális rutin a színházépítésnek bizonyos gyakorlati részleteire vonatkozólag fontossággal bír. Kijelenthetem, hogy bárminő monumentális, nagyarányú, a hazai építészek ambiczióját méltán felkeltő építkezésre kerülne a sor, mindenesetre a hazai műépítészek tudásához és művészi érzékéhez fogok fordulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Rákosi Viktor: T. képviselőház! Én nem veszem tudomásul a miniszterelnök ur feleletét, mert tény mégis az, hogy egy olyan feladatot, a melyet nézetem szerint hazai művészek is egészen jól meg tudtak volna csinálni, akármilyen specziális dologról van is szó, ő külföldire bízott. Magyarországon hibás dogma az, hogy színházat Európában csak a Fellner és Helmer czég tud építeni. Van Európában, Németországban is számos színház, a melyet nem ő épített, Olaszországban és Francziaországban is, a melyek akusztika és látás tekintetében kifogástalanok; egyedül Magyarország az a szerencsétlen ország, a mely e tekintetben is Bécsnek felsőbbségát vallja és azt mondja, hogy Fellner és Helmeren kivül színházat senki sem tud építeni. Ilyenformán ott leszünk, hogy Magyarországon száz év múlva sem fognak jő színházat építeni a magyar építészek és mi hiába vásároljuk meg az egész Lágymányost és a Dunántúlt és hiába rakjuk tele technikai épületekkel; hiába csinálunk ott palotát kémiának, építészetnek, elektrotechnikának, hidépitészetnek, mert a mikor nagy feladatra kerül a sor, akkor elmegyünk külföldre és külföldi művészeknek adjuk ki az építést. Én tehát a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsubaloldalon.)
