Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

4-86. országos ülés 1904 lőle kiolvasott b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam, hogy t. j. engem nevetségessé akart volna tenni, (Felkiáltások jobb felöl: Nem is volt az! Szó sem volt róla!) mégis kénytelen vagyok azok után, a miket a miniszterelnök UÍ mondott, a t. ház engedelmével néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az igen t, miniszterelnök ur azt állítja, hogy tévedésben vagyok, a mennyibea a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot ő nem ellenezte. Én nem azt mondtam, hogy elvileg ellene volt a miniszterelnök ur ennek az alkotásnak, hanem azt mondtam, hogy igyekezett részint annak létrejöttét meggátolni, részint azt gyengittetni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Abszolúte nem! Gulner Gyula: Azt pedig a t. miniszterelnök ur maga is elismerte, hogy a javaslatnak igen sok dispozicziójával egyet nem ért. Én hozzátehetem, hogy épen azokkal nem ért egyet, a melyek a hatalmi túlterjeszkedés meggátlására voltak a törvényjavaslatban felvéve. A t. miniszterelnökül- abban a tekintetben is nagyon téved, — és kénytelen vagyok a történeti igazság helyreállítása szempontjából, nem önvédelemből, mert ebben a tekintetben tisztán állok mindenki előtt, a ténybeli igazságot helyreállítani — hogy milyen körülmények között maradtam én és milyen körülmények között maradtak a nemzeti pártnak azon tagjai, a kik ma a nemzeti pártot alkotják, a szabadelvű pártban. Ne vegye a t. képviselőház tőlem szerénytelenségnek, hogy elsősorban a magam csekély személyére vonatkozólag nyilatkozom, (Halljuk!) Én egy politikai állást töltöttem be, a mely politikai állás kell, hogy azonosítva legyen azzal a politikával, a melynek szolgálatában áll. Én nem vártam be, hogy a t, miniszterelnök ur a miniszterelnöki széket végleg elfoglalja ; de mert én azzal a politikával identifikáltam magamat, a melyet Széli Kálmán inaugurált és a melyet később elfogadottnak és követendőnek jelentett ki gróf Khuen Héderváry Károly, szolgáltam tovább. De mikor hire jött, hogy a t. miniszterelnök ur, mint deszignált miniszterelnök jön le a fővárosba és mikor megvolt állapitva épen a kiíenczcs bizottságnak a programmja és hogy az egy szerdai nap délutáni ülésében tárgyaltatni fog, azt gondoltam, hogy a politikai illemnek, a politikai korrektségnek követelményeivel számoltam akkor, a mikor Héderváry Károly miniszterelnökhöz elmentem és kértem őt, átnyújtván lemondásomat, hogy adja vissza cselekvésem szabadságát, mert nagyon lehetséges és nagyon valószínű, hogy én az aznap d. u. tartandó konferenczián már nem lehetek többé annak a pártnak a tagja. Azt gondolom, hogy ezzel csak a politikai korrektségnek, a nélkül, hogy az Öndicséret bűnébe esnék, tettem eleget és tettem eleget politikai magatartásomnak is. augusztus 10-én. szerdán. 389 És akkor, mint egyszerű képviselő én is és azon képviselőtársaim, a kik ugyanazon nézetet vallották, azon az értekezleten résztvettünk és midőn az bekövetkezett, hogy az értekezlet túlnyomó nagy többsége magáévá tette a miniszterelnöknek programmját, igenis mi benne maradtunk a szabadelvű pártban, de emlékeztetem a t. miniszterelnök urat, a kinek igen jó memóriája van. tettük ezt gr. Apponyi Albert vezéremmel együtt azzal a kijelentéssel, hogy igenis benmaradunk és benmaradtunk főként azért, nehogy kilépésünk által az akkori obatrukcziót ujabb lángra gyújtsuk és annak ujabb istápot adjunk. De kijelentettük, s ez az, a miben a t. miniszterelnök ur memóriájára hivatkozom, hogy azzal a feltétellel maradtunk mindnyájan a pártban, hogy akkor, a mikor azok a kérdések aktuálissá válnak, a melyeket a kilenczes bizottságnak programmpontozataiból a t. miniszterelnök ur kihagyott, illetőleg kiengedett és ennek híjával foglalta el a miniszterelnöki széket, akkor mi cselekvésünk szabadságát arra az esetre fentartjuk. Legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy bennem megvolna a politikai bátorság, ha nem igy történt volna, hogyha még politikai reputácziómra vonna is árnyat, akkor is megvallanám és megvezekelnék érte. A mi már most azt illeti, hogy a délutáni ülések miatt léptünk ki, engedje meg a t, miniszterelnök ur, sokkal nagyobbra tartom az ő éleslátását, semmint hogy elhigyjem róla, hogy ezt maga is elhiszi. Nagyon jól tudja a miniszterelnök ur és tudják mások is, hogy mi miért léptünk ki. Azért léptünk ki, mert már az első erőszakos lépésnél ki akartunk lépni, mert hittük, tudtuk, hogy fog következni a többi, a mint hogy következett a többi is, a bázszabályrevizióra vonatkozó indítvány és ha annál az első lépésnél, a parallel ülések behozatalánál nem léptünk volna ki, akkor kénytelenek lettünk volna kilépni akkor, mikor a miniszterelnök ur a parlamenti szólásszabadság ellen a nyilt erőszak terére lépett. Nem akartunk már az első lépésnél szolidaritást vállalni a miniszterelnök ur erőszakos irányával. Komolyabb emberek vagyunk, semhogy azért hagyjunk ott egy pártot és azért szakítsuk meg a politikai kötelékeket, hogy két óra helyett ne kelljen három óráig itt ülni a képviselőházban, ezt nagyon jól tudja a miniszterelnök ur is. Csak ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Gtv, Tisza István miniszterelnök: Nekem igerj^kfévés szavam lesz a dologhoz. Először is, hogy a kérdés egészen világosan álljon a ház előtt, már most én kell, hogy még egy részletkérdéssel kiegészítsem a t. képviselőtársam emlékezetét. T. i. azzal, hogy gróf Apponyi Albertnek és barátainak az a kijelentése, hogy elhatározásuk szabadságát fentartják, a békelétszám megállapítására és a póttartalék kontingentálására vonatkozott,