Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-486
bö6. országos ülés 190í Én csakis két nagyon rövid megjegyzésre szorítkozom. Először is téved t. barátom, midőn azt mondja, hogy én a curiai bíráskodás ellen voltam. Ez ténybeli tévedés, a mely könnyen előfordulhatott; én a javaslat egyes részleteit nem tartom teljesen kielégítőknek, de a curiai bíráskodást magát helyeseltem, helyeseltem különösen az 1896-iki választásokon szerzett tapasztalatok után. (Elénk derültség a jobb- és a baloldalon,) Ez komoly igazság, igy van. A másik ténybeli tévedése t. képviselőtársamnak az, hogy a kilenczes bizottság megállapodott és megállapodásában magát szolidárisnak jelentette ki. T. ház! A kilenczes bizottság minden tagja a legodaadóbban törekedett egyértelmű megállapodásra jutni. Ennek folytán igen sok kérdésben bizonyos árnyalatokra nézve engedett a bizottság túlnyomó többsége azért, hogy a bizottság egyik vagy másik tagjának aggályait eloszlassa és a bizottságban való megmaradását biztosítsa. Azon utolsó ülésen, a melyen résztvenni szerencsém volt, mert hiszen a legutolsó, inkább formális ülésen nem vehettem részt, mert aznap Bécsben voltam, megállapítottuk egységes munkálatunkat és a jelenlevők túlnyomó nagy részének nézete az volt. hogy itt lényeges, kardinális dolgokban változtatni nem lehet, de igenis, ha a békés kibontakozás biztosítására szükséges, másodrendű kérdésekben még módosításokról, változtatásokról lehet beszélni. Azon eljárásom tehát, hogy midőn azután az ón kehembe került a feladat és a kötelesség, hogy a megoldás módozataival foglalkozzam, a megálltpitások egyik-másik részletére nézve módosítást proponáltam, hogy különösen abban az irányban, — ez a legfontosabb — hogy a nyolczadik pontra nézve azt a világos szöveget állítottam vissza, a mely a bizottság kilencz tagja közül nyolcz tagnak meggyőződését világosan fejezte ki és a melyet egy homályosabb szöveggel csak a kilenczedik tagra való tekintettel cseréltünk fel, azon eljárásommal, mondom, azt hiszem, semmi tekintetben nem tértem el a bizottságban tett nyilatkozataimtól, a mit talán igazol az is, hogy az a bizottságban résztvevő tagok nagyobb részének helyeslésével is találkozott. Ha összehasonlítjuk a két programmot — én nem fogok most a felől beszélni, hogy menynyire fontosak vagy kevésbbó fontosak a váltózások — tagadhatatlanul megvan a maguk fontossága azoknak is: de engedje meg t, barátom, azt mondani erre a programmra, a mely azután a szabadelvű párt által végleg elfogadtatott, hogy az egy »vakulj magyar« programm, csakugyan nagyon bajos dolog, de különösen bajos dolog olyan valaki részéről, a ki ezt a programmot elfogadta és azzal magát azonosította. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.), Én semmi olyat nem akarok állítani, a mit t. képviselőtársam el ne fogadhatna. Én nem azt augusztus 10-én, szerdán. 387 mondom, hogy ő rászavazott arra a programmra, de engedjen meg nekem t. barátom, ha egy pártban egy programm részleteire nézve véleménykülönbségek vannak, azok megküzdetnek, azokban a többség határozott, a kisebbség előtt azután csak két ut áll: kilépni a pártból, vagy benn maradni a pártban és vállalni a felelősséget. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Nem ugy volt!) Zboray Miklős: Ez csak egyszerű lefőzés! (Halljuk ! Ralijuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: És nagyon férfias és nagyon szép nyilatkozat kapcsán vállalta is ezen korlátok között, mint két baj közül a kisebbiket, ezt a felelősséget Apponyi Albert t. barátunk is. És t. képviselőtársaim szépen támogatták volna a kormányt a vakulj magyar programm alapján, hogy ha a délutáni üléseknek világfelforgató eseményei nem történnek. (Zaj balfelöl.) Én nem védekezem most az. ellen, hogy egy elsőrangú szabadságszegést és hazaárulást követtünk el a délutáni gyűlések által. Am legyen; ha kapnak a t. képviselő urak valakit, a ki elhiszi, legyenek boldogak. (Derültség jobbfelöl.) Hanem azt igenis állítom, hogy akármilyen hazaárulás lett volna a délutáni ülés, az a programm vagy vakulj magyar programm volt azelőtt is, vagy nem lett vakulj magyar programmá a délutáni ülések által sem. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Én azt tartom, hogy az nem vakulj magyar programm; én azt tartom, hogy az — a nélkül, hogy bármilyen irányban megingathatná az 1867-ben megalkotott biztos alapokat — fontos, nagyhorderejű, üdvös nemzeti haladásnak veti meg alapját — nemzeti haladásnak, t. képviselőház, a melyet egész erejével, egész politikai reputácziójával kell, hogy támogasson és előrevigyen minden kormány, a ki azután erre a helyre jut, nevezzék azt bárkinek, — a mely ügyet előmozdítani, egész súlyunk latbavetésével tovább istápolni és gondozni fogunk mi is, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És biztosítom a t, házat, hogy azon meggyőződésemet, hogy a 67-es alapon — teljes hűséggel ragaszkodna a 67-es politika tradiczióihoz — ezt az országot minden téreD, anyagi, szellemi és erkölcsi téren és a nemzeti fejlődés terén előre lehet vinni az előrehaladás utján, az események igazolni fogják, (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ebben a hitben ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hosszantartó éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Báró Bánffy Dezső képviselő ur személyes kérdésben kért szót. B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! (Hall. juk! Halljtik!) Gr. Tisza István miniszterelnök urnak nagyon tetszetős dolog az embereket lehetőleg magukkal ellentétbe hozni akarni. Hát 49*
