Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

i86. országos ülés 1904 adott fel egy jottát sem. És azóta a német császári kormány parlamenti akcziójának egyik főoszlopát rendszerint — már körülbelül két évtized óta — a német czentrum-pärt alkotja, de soha meg sem kísérletté azt a nagy politikai hatalmat, azt a nagy politikai befolyását, az önök által úgynevezett revízió czéljaira felhasználni. (Ellenmondás a néppárton.) Vészi József: Ez igaz! Ez históriai igazság ! (Mozgás a baloldalon.) Zbroray Miklós: Csak szabadkőművessel szemben az. (Mozgás.) Vészi József; Nem is vagyok jezsuita. (Elénk derültség.) Zboray Miklós: Nem is lehet. Vészi József: Hála istennek. (Derültség és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után reasszumálom a kérdést és bátor vagyok egy precziz, konkrét kérdést feltenni t. képviselőtársamnak, bár gyötör az aggodalom, hogy precziz, kontrát választ nem kapok rá. (Mozgás a néppárton.) Molnár János t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy sérelmes a kaíholikus dogma szempontjából az, hogy az egyháztól a házasságkötés elvétessék, hogy a judikatura az egyháztól elvétessék és polgári bíróságra ruháztassák. Tisztelettel kérdem t. képviselőtársamtól, hogy a néppárt revizionális programmjában, mint elérendő gyakorlati politikai czél, benne van-e a mai házassági jognak oly megváltoztatása, a mely ismét az egyházra ruházza a házasságkötést és a házassági ügyekben való bíráskodást ? Ha t. képviselőtársam erre igennel, vagy nemmel lesz szíves válaszolni, akkor a revízió legkényesebb pontjára nézve tisztábban fogunk lenni. Molnár János: Igen! (Zaj.) B. Kaas Ivor: A módját majd azután a törvény magyarázza. (Derültség a jobboldalon.) Felbonthatatlan házasság! Molnár János: Igen, teljesen benne van. Gr. Tisza István miniszterelnök: Köszönöm, elismerem, ez precziz, nyilt válasz! Molnár János: A többire is így fogunk válaszolni. Gr. Tisza István miniszterelnök: De konstatálok egy dolgot és jó lesz, ha a választók is tisztában lesznek azzal, hogy a néppárt, a mely ugy tesz, mintha nem is lehetne igazi katholikus, a ki nem néppárti, oly dolgokat követel, oly dolgokkal kívánja Magyarországon a vallási békét ismétmeg bontani . . . (Zajos ellenmondás a néppárton, Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) B. Kaas ivor : Helyreállítani! Gr. Tisza István miniszterelnök: A béke, hála Istennek, meglehetősen helyreállott és évről-évre közeledünk a teljes béke felé. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a helyreállás küszöbén levő békét kívánják a képviselő urak augusztus 10-én, szerdán. 383 ismét olyan törekvésekkel megbontani és az országban a vallási szenvedélyeket olyan jelszavak mellett ismét lángralobbantani, . . . B. Kaas Ivor : Ez Tisza-politika volt mindig! Gr. Tisza István miniszterelnök:... a mely törekvések, a mely kívánalmak sehol a világon ma már egyetlen egy bevallottan ultramontánpártnak sem képezik programmját. (Nagy zaj bal felöl.) Molnár János : Készséggel elfogadjuk ezt a vádat! Ernszt Sándor: Hát Angliában! Vészi József: Tessék akkor megszavazni nálunk is az anglikán államegyházat! Zboray Miklós: A hogy elfogadták a zsidóreczepcziót, ezt is el lehet fogadni! Vészi József: Tessék. Én ezt is megszavazom. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után, t. ház, Barabás Béla t. képviselőtársamnak — eltekintve beszédének azon részétől, mely a vámközösséggel foglalkozik s a melyre szintén rátérek — csak azon észrevételére kívánok egy rövid megjegyzést tenni, hogy honnan kerül elő sok pénz, melylyel az államnak fokozott kiadásait fedezni képesek voltunk? Hát, t. képviselőtársam, azt hiszem, egész téves nyomon jár, midőn az adóprés fokozásában keresi ennek fó'okát. Hisz kétségtelen az, hogy a kereseti adóknál, — illetőleg a harmadosztályú kereseti adónál, csakis erről lehet itt sző — a bevallásoknak némileg szigorúbb kezelése is hozzájárult ezen adóág jövedelmének emeléséhez. De méltóztassanak nekem megengedni, ha őszinték akarunk lenni, nézzük meg azt is, hogy az országnak harmadosztályú kereseti adó alá eső polgárai, vájjon teljes, valódi jövedelmük után vannak-e ma megadóztatva, vagy pedig egy oly jövedelem szerint, mely attól tudatosan, következetesen messze áll? Azt hiszem, hogy az ország polgárainak messze túlnyomó nagy többsége, a mely az annyira magas kulcscsal számított többi adónemek után keli hogy fizessen, bajosan fog egyetérteni t. képviselőtársammal abban, hogy ő hibáztatja a pénzügyi hatóságoknak azon törekvését, hogy a harmadosztálya kereseti adóra vonatkozó bevallások ne túlcsigáztassanak, hanem lehetőleg a valódi állapotokat jobban megközelítő mértékig emeltessenek. Különben is ennek a körülménynek és általában az egyenes adók fejlődésének aránylag kis szerepe van a magyar állam pénzügyi expanzivitásában. Ez a dolog természetéből folyik. Jövedelmeink emelkedésé legnagyobbrészt bizonyos nagyobb üzemeinknek, főleg az államvasutaknak, azután pedig a fogyasztási adók természetével bíró köztartozásoknak, a melyekhez a monopóliumokat is, kivált a dohánymonopóliumot sorolom, kielégítő fejlődésében rejlenek. Az pedig, hogy ezek a jövedelmi ágak, hol az adófizetés mindig a társadalomnak spontán el-