Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-486

augusztus 10-én, szerdán. 376 Í86. országos ülés Í904nyozzon, necsak az legyen irányadó, hogy mely cselekedeteiért tűrik meg Bécsben ós mely cselekedeteiért kaphat itt Magyarországon több kerületet? Sem érkezett-e meg már annak ideje, hogy a nemzeti politikának munkaprogrammja egyes ágak szerint megállapittassék ? Csak egy példát hozok fel, mert nem akarok hosszasan szólni. A földmivelésügyi minisztériumnak mi a programmja Magyarországon? Sok mindenféle kellemes, helyes dolgot mondott el a földmivelésügyi miniszter ur, de ha kérdezem, hogy mely elvek és mily feladatok irányozták az ő politikáját, akkor is azt látom, hogy az egy évről a másikra való megélhetés feladatát tartotta szem eló'tt, holott egy okos, nemzeti földmivelésügyi politikának abból kell kiindulnia nézetem szerint, hogy ötven esztendő múlva Magyarországnak hány lélekre fog emelkednie a lakossága, az a lakosság, mely ötven év múlva lesz Magyarországon, Magyarország területének mily megmivelési, kihasználási rendszere mellett lesz képes annyit termelni, hogy saját szükségleteit teljesen fedezhesse és még kivitelre is jelentékeny mennyiség maradjon. A mig ily politikai elv és politikai keret nincsen felállitva, addig a magyar földmivelésügyi miniszter nem tudja a czélt, a mely felé kell törekednie, nem tudja legkisebb cselekedetében a czélt szolgálni, a mely a nemzeti fejlődésnek, a nemzeti biztos haladásnak alapja. E tervszerütlenség, a magasabb szempontok hiánya miatt, a nemzeti politikával szemben elfoglalt közömbös és részben ellenséges magatartása miatt a kormánynak nem vagyok hajlandó a költségvetés végrehajtására a felhatalmazást megadni. Sőt arra keli kérnem a kormányt, különösen a miniszterelnök urat, bogy politikai rendszerét változtassa meg. Mert Magyarország czéljai és feladatai szerint kell, hogy az ország kormányoztassák, nem pedig a Tisza István czéljai, feladatai és megbizása szerint. A magyar nemzetnek különb megbízatása van, mint a milyent a miniszterelnök ur nyert. Megbízatása az, hogy itt e földön művelődésben előrehaladó, minden cselekedeteiben több értelmet, minden munkájában nagyobb szorgalmat tanúsító népet bírjon boldoggá tenni. A miniszterelnök ur politikája pedig ezeket a nagy és általános szempontokat nem foglalja magában, hanem szeret örökké csak lóhátról beszélni, lóhátról vitatkozni, lóhátról gorombáskodni olyan öreg emberrel is, mint Madarász József, (Mozgás a jobboldalon, ügy van! a szélsöbaloldalon. Az elnök csenget.) szeret lóhátról fenyegetőzni. Ez nem politika, ez lehet kortesfogás, tetszhetik önöknek, de nem tetszik annak a jövendőnek, a melynek érdekében kellene hogy dolgozzék, kellene hogy munkálkodjék, kellene hogy a nemzeti eszmének, nemzeti politikának vezére legyen. Én csak azt mondom a miniszterelnök urnak, midőn bezárom szavaimat, hogy azzal a hetvenkedő modorral el lehetett jutni a miniszterelnöki székbe, de a miniszterelnöki székben ezzel a rendszerrel kormányozni nem lehet, mert. nem szabad. A miniszterelnökség egy méltóság, a mely méltóságot méltósággal kell viselni. Igaza volt annak a kanczellárnak, ki Dzsingisz kánhoz fordulva azt mondotta, midőn birodalmának határai már meg voltak alkotva: Uram, megszereztük ezt az országot lóhátról, de ezt nem lehet kormányozni lóhátról. (Élénk helyeslés halfelöl.) Rákosi Viktor jegyző : Udvary Ferencz ! Udvary Ferencz: T. ház! A mostani költségvetési vita folyamán több tárczában, több oldalról voltam szerencsés megvilágítani sürgős rendezést igénylő magánhitelviszonyokat, a melyekkel, sajnos, a t. tűloldal tagjai évtizedeken át nagyon keveset, vagy egyáltalában semmit sem foglalkoztak. Ne legyen unalmas ez a pár szó, a melyet elmondok, mert állami hiteléletünkre nézve nagyon szükséges. A törvényjavaslat, melyet most tárgyalunk, azt involválja, hogy a kormány megkapja a felhatalmazást és a többség által megszavazott terheket, a melyeket a népen, az adózó polgárokon kivannak megvenni, kiutalványozhassa, Gondolkozni kell azon is, hogy hogyan fog a nép ezeknek a terheknek megfelelni. Az ismert szárazság folytán jövedelem hiánya miatt hitelre szorul a kisgada. Tudja azt a t. ház is, meg az illető szakminiszter urak is, hogy a takarmányhiány folytán sújtott állatkereskedelemre utalt kisgazda ilyen drága pénzviszonyokkal már évek hosszú sora óta nem volt kénytelen küzdeni, mint a minőknek most küszöbén állunk. A t. kormánynak és különösen a miniszterelnök urnak programmja és az ígérete az volt, hogy könnyen hozzáférhetővé te3zi a hitelforrásokat. Nem akarom ujabb oldalról illusztrálni a magyar gazdaközönség viszonyait czáfoló bélyeg és illetékek rendezését igénylő voltát, mert lényegileg már utaltam ezekre. Nem akarok belemenni a dolgok részletezésébe, csak a keretre vonatkozólag említem meg, hogy azzal az uj hiteltípussal, — a telepítési bankkal — a melyet a t. kormány ugy látszik privilegizálni kíván magának, a küszöbön álló nehéz hitelviszonyokon segíteni nem lehet. Hanem igenis a közvetítő hitel könnyebb hozzáférhetőségét és olcsóságát kellene garancziális Ígéretekkel körülvenni a helytelenül és illetéktelenül magas bélyegek redukálása által. Hiszen a magas bélyeg és illetékek miatt nemcsak meglevő hitelintézményeink nem képesek a közvetítő forrásokat olyan olcsón megnyitni abban a mértékben, a mint az szükséges, hanem még az egyesek sem. Sajnos, az országban kevesen vannak olyanok, a kiknek módjukban van a pénzhitelek felett intézkedni, a kiknek módjukban van a rendelkezésük alatt álló tőkékből olcsó pénzt nyújtani a hitelkeresőknek és még ezek sem képesek oly módon a kért hitelt rendelkezésükre bocsátani, mert a rendezetlen bélyeg- és illeték-