Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-485

352 485. országos ülés 1901 esztendőre, kit többre, kit kevesebbre. A magyar kormány nem mentette meg őket, a magyar országgyűlés nem védte meg őket, a magyar király nem kegyelmezett meg nekik. A magyar fiuk, a kik a bileki és trebinjei kaszárnyákban szomorkodnak, a szelídebbek, a kik senkinek nem vétettek, a fegyelmet megtartották, tűrtek, szenvedtek, nem mernek kimenni az utczára szégyenükben, mert a német tisztjük csúfot tett rajtuk, lenyiratta félig a bajukat. Nem egyébért, csak puszta magyargyűlöletből, hogy a legényeket meggyalázza. A rómaiak a rabszolgákat nyírták meg, hogy mindenki felismerje őket és megkülönböztesse a szabad polgároktól. A váczi fegyházban is megnyírják a rabokat. így tesznek velünk magyarokkal osztrák uraink. Mi pedig mindezt a megaláztatást, gyalázatot, fogságot, balált viseljük némán, gyáván. Angolok ha volnánk, amerikaiak ha volnánk, németek ha lennénk, oroszok ha lennénk, fejedelmünk, kormányunk elégtételt követelne és venne. Miért nem vagyunk inkább szerbek vagy oláhok, hogy ne parancsolna fiainknak idegen pribék.« A czikk szerzője b. Kaas Ivor országgyűlési képviselő. A mentelmi bizottság, tekintettel arra, hogy a mentelmi jog felfüggesztését illetékes hatóság kérelmezte, a feljelentésben vázolt vétség elkövetése valószínűvé tétetett és a czikk szerzője b. Kaas Ivor országgyűlési képviselő: báró KaaB Ivor országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését hozza javaslatba. Elnök: Kíván valaki szólni? Olay Lajos: T, képviselőház! Én ebben az esetben ép ugy, mint a Bartha Miklós esetében, politikai zaklatást látok, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ebben a czikkben semmi olyan nem foglaltatik, a mi a büntetőtörvénykönyv rendelkezései szerint esetleg büntettet képezne, különösen pedig politikai zaklatást látok azért, mert — a mit Bartha Miklós esetében is mondottam, ugyanaz áll itt is — mindaz, a mit báró Kaas Ivor t. képviselőtársam mondott, igaz, azt én is aláírom, az a hazafias meggyőződésből eredett tiszta igazság és Magyarország érdekében íratott. Én tehát világos zaklatást látva fenforogni, báró Kaas Ivor képviselőtársamat nem adom ki. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? Csernoch János: T. képviselőház! Ha az ilyen czikkért is kiadják a bíróságnak a czikk Íróját, akkor a sajtószabadságot töröljük el! Mert mi van abban a czikkben? Azzal kezdi, hogy rabszolgák vagyunk. Ez olyan általános politikai kifejezés, a melynek valami jelentőséget senki nem tulajdonit, legalább a tekintetben nem, hogy ezáltal valami törvénysértő dolgot követett volna el a czikkiró. Hiszen ez Petőfinek kifejezése: rabok legyünk vagy szabadok? augusztus 9-én, kedden. Továbbá az van a czikkben, hogy azokat a fiukat törvénytelenül tartották vissza. Vájjon nem méltóztatnak-e emlékezni, hogy e felett hetekig tartó viták folytak itt a házban, és nem lett az a kérdés eldöntve: vájjon joga volt-e a katonai kormányzatnak azokat a kiszolgált katonákat visszatartani vagy sem ? Az foglaltatik továbbá a czikkben, hogy a fiukat agyonkinozták. Hát nem kínozták agyon? Miért haltak akkor meg? Hiszen, ha agyon nem kínozták volna őket, nem haltak volna meg, vagy legalább azok, mint fiatal emberek, bizonyosan nem mentek volna tönkre. Világos dolog tehát, hogy a meneteléssel agyonkinozták őket. Én meg vagyok arról győződve, hogy nem akad Magyarországon esküdtbíróság, r

& mely a czikkirót ezért a czikkért elitélné. Épen azért én is csatlakozom ahhoz, a mit Olay Lajos t. képviselőtársam az imént elmondott, hogy a mentelmi bizottság javaslatát ez ügyben ne fogadjuk el s b. Kaas Ivor képviselőtársunkat ne adjuk ki. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő ur kíván szólni. Ugron Gábor: T. képviselőház! Én is csatlakozom Olay Lajos t. képviselőtársam indítványához, csakhogy az én okaim más szempontból indulnak ki. A múlt esztendők szenvedélyes harczaiban a mik történtek, a mik mondattak és a mik írattak, azok szenvedélyek által voltak áthatva. A harcznak a küzdelme, a meggyőződéseknek az erőssége és a viadalnak a hevessége magával hozza ezt. Az a kérdés, hogy politikai okosság és bölcseség-e az, hogy egész csendes és nyugodt időben ugyanazt a viszonyt, a melynek tárgyalása annyira feszessé tette a politikai felfogások között a különböző álamlatokat, megbolygassuk-e újra és szükséges-e az, hogy a hadseregben történteket és a törvényen kivüli állapot következtében beállott cselekedeteket mi most a bíróság elé vonszoljuk és az országgal ezen küzdelemnek minden fázisát újból átélessük ? Én azt tartom, hogy itt egy erős politikai harcz ért véget. Ért légyen pedig véget akár igy, akár ugy, akár győztek az eszmék, akár visszaszorittattak, de meg kell szűnni a boszuállásnak és a viszatorlás szellemének és lelkének, ha azt akarjuk, hogy bekövetkezzék annak a nyugodt felfogásnak az állapota, a melyre mindnyájunknak kell hogy törekedjünk és kell hogy törekedjenek ugy a hatalmasak, a kik különösen nálunk mindenhatók, mint azok, a kik csak egy képviselő hatalmával és befolyásával birnak, azért, hogy a megtörtént események ne ismétlődjenek és hogy a szenvedélyek lángja újra fel ne lobbanjon. Én ebből a szempontból és abból az okból, hogy ez politikailag nem czélszerü és politikailag nem helyes, erkölcsi hatása pedig akár elitélik, akár felmentik az illetőt, nem lesz az ország közvéleményére és bűnt abban a I cselekedetben, a melyért az illető vádoltatik,