Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

298 íí3. országos ülés Í90h augusztus 6-án, szombaton. ezen évben 12,390.000 koronát tett ki, de egyikmásik előző évben 26 millióra is emelkedett. Kérdem, hogy az, a ki a börzén a differencziálís üzlet -évén nyert, nem épen olyan elbírálás alá esik-e, mint az. a ki lutrin, vagy sorsjegy révén jutott nyereményhez? És ha emezek 20% kai lesznek adóztatva, miért ne lehetne a börzén nyerészkedőt épen így adóztatni ? Határozati javaslatom a következő (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mondja ki a ház, hogy gróf Tisza István miniszterelnök ur 1904 évi Julius 30-iki beszédében tett nyilatkozatát, a melyben világosan kifejezésre juttatta azt, hogy: »a kisbirtokos osztály hitelügyeinek rendezésére ott, a hol szükséges, a törvényhozás akcziójának is egész lánezolatára is szükség van« — és a hitelügy »minden egyes neménél, annak a kérdésnek adja a szükséges orvoslást, a melyet specziáliter a baj igenyeí«, magáévá teszi és utaBitja a pénzügyminiszter urat. hogy a már közszükséggé vált adó- és illetékreform elkészültéig a váltó- és kötelezvények jelzálogos biztositására szolgáló biztosítéki okiratokat sújtó II. fokozatú bélyegzést, a melyet rendeleti kényszer utján léptetett életbe, törölje és állítsa vissza az előbbeni rendet, a melynek alapján a biztosítéki okiratokra 1 (egy) korona bélyeg rovandó ki. A kötségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Szólásra feljegyezve senki nem lévén, kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Számolva a t. képviselőháznak kifáradt voltával és tekintettel az idő előrehaladottságára, nem szándékozom hosszasan fárasztani a t. képviselőházat azzal a válaszszal, a melyet kötelességszerűleg adnom kell az imént felhozottakra. (Halljuk! Halljuk!) A legfontosabb kérdés, a melylyel foglalkoznom kell az, a melyet Mezőssy Béla igen t. képviselőtársam nagyon érdekes és figyelemreméltó beszédében felvettetett, t. i. a czukor surtaxe kérdésével. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad egypár szóval reflektálnom azokra, a miket más oldalról felhoztak. Mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy Udvary Ferencz t. képviselőtársam tévedni méltóztatik, ha azt mondja, hogy az az intézkedés, a melyet ő difükultál, rendeleten nyugszik. Nem, ez törvényen alapszik. Ezt tehát rendeleti utón megváltoztatni nincs módomban, legjobb akaratom mellett sem. Azonban tény az, hogy nemcsak a miniszterelnök ur jelentette ki, de a kormánynak is szándókában van a kisemberek hitelügyével alaposan és behatóan foglalkozni. Mivel ez a kérdés ebbe a körbe tartozik, ez szintén egyikét képezi azoknak az intézkedéseknek, a melyeknek segítségével a kisemberek hitelügyének olcsóbbá tételét előmozdítani lehet. Ezért kész vagyok ezzel a kérdéssel foglalkozni, és a mit ebben az irányban tehetek, azt megteszem, természetesen nem rendeletileg, a mihez jogom nincsen, hanem törvényhozásilag. (Helyeslés a jőbbolddalon.) A mi az adóreformra vonatkozólag elmondatott és arra a szemrehányásra, hogy az adóreform késik, már többször volt alkalmam nyilatkozni. Ezért ezzel a kérdéssel most részletesebben nem foglalkozom. De ha t. barátom, ítátkay László képviselő ur igen szépen és költői színezettel adja elő azt a súlyos helyzetet, a melyben a kisemberek vannak, a kik esőért és harmatért folyamodnak, erre csak azt válaszolom, hogy elismerem az adózó népnek és különösen a kisembereknek súlyos helyzetét. Csak egyet ne méltóztassanak elfelejteni: azt, hogy ez az ő súlyos helyzetük sokkal könnyebb lenne ma, hogy ha az adózó nép a múlt esztendőben abban a helyzetben lett volna, hogy eleget tehetett volna adóbeli kötelezettségének tavaly, a mikor kedvezőbb volt a termés és a vagyoni viszonyok is kedvezőbbek voltak. Igen természetes, hogy ma sokkal súlyosabb kétévi adókötelezettségnek megfelelni. (Mozgás balfelöl.) A jótékonyczélu sorsjátékra vonatkozólag igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a jótékonyságnak ilyen módon való gyakorlása valóságos epidémiává fejlődött és egy valóságos csapás az emberiségre nézve. Én magam a legnagyobb erélylyel védekezem ezen általános betegség ellen és minden lehetőt elkövetek, mert méltóztassanak elhinni t. képviselőtársam, hogy nemcsak a képviselő urak, hanem a miniszterek is ki vannak téve azoknak a kedves küldeményeknek, a melyekkel ilyen jótékonyczélu sorsjegyek kibocsátói megtisztelik őket. Igyekezem, a mennyire csak lehet, megszorítani ezt a dolgot, de teljesen meggátolni lehetetlenség. Úgyis lépten-nyomon ki van téve a pénzügyminiszter a szűkkeblűség és a fiskalitás vádjának és ott, a hol oly erős a nizus a jótékonyság gyakorlására, m«nt nálunk, azt bizony erőszakos eszközökkel és tilalmi rendszabályokkal egyszerűen megszüntetni nem lehet. A mit tehetek ez irányban, az meg fog történni, különösen abban az irányban, hogy korlátoztassék az ilyen jótékonyczélu sorsjátékoknak üzérek által való kihasználása, a mi, fájdalom, nagyon gyakori. Az eset ugyanis rendszerint az, hogy a közönségtől összegyűjtött pénznek igen csekély része fordittatik jótékony czélra, legnagyobb része a vállalkozó zsebébe folyik. (Ügy van! Ugy van!) A mit ez irányban tehetek, mondom, az meg fog történni, minden egyes esetben megtiltatik az üzéreknek, közvetítőknek alkalmazása, de a hol ez mégis megtörténik és rájövünk, ott szigorú eszközöket is kénytelenek vagyunk alkalmazni, csakhogy hát nem mindig sikerül ezt I konstatálni. Altalánosságban csak annyit mond-