Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-483

Í83. országos ülés i\jÜk augusztus 6-án, szombaiori. 289 sek és problémák, a melyek aktuálisak, s a melyek a törvényhozást és a közvéleményt érdeklik. Ennélfogva, azt hiszem, a t. ház méltóztatik felmenteni az alól, hogy ezen kérdéseket ismét a ház elé hozzam, annyival is inkább, mert épen a pénzügyi teendők szempontjából megfontolandó, hogy mire a költségvetés törvényerőre emelkedik, akkorra már majdnem kétharmada eltelik azon pénzügyi évnek, melyre ezen kiadások és bevételek vonatkoznak. Másrészről, t. ház, tekintetbe kell venni azt, hogy a pénzügyi íárcza voltaképen nagy részében nem egyéb, mint fedezete azon kiadásoknak, a melyeket a ház ezekben a hetekben már megszavazott. És ezen czélját a pénzügyi tárcza akként szolgálja ez alkalommal, hogy saját kiadásainak fedezésén kivül még 523,782.000 koronát ad át a többi tárczáknak, vagyis 19 millió koronával többet, mint tavaly. Ennek folytán egyéb teendőm nincsen, minthogy néhány jelentésre hívjam fel a t. háznak figyelmét, a melyek a következők. Először is az iránt érdeklődött a pénzügyi bizottság, hogy mennyi ingatlant árverez el a kincstár behajthatatlau adóhátralékok czimén, hogy igy kitapogathassuk azon legérzékenyebb sebeket, a melyeket adórendszerünk üt. Ennek alapján megkaptuk azt az eredményt, hogy 1903. év végén csak 98 ingatlan volt ily módon a kincstár birtokában 38.000 korona értékben. Ez, t. ház, tekintettel más országokra, például Olaszország hasonló kincstári ingatlanaira, valóban csekélynek mondható. Nem azt teszi az, mintha adórendszerünk helyes volna, mindnyájan elismerjük, hogy az megérett a reformra, de jelenti azt, hogy pénzügyi küzigazgatásunk lehetőleg kíméletes és nem a maga ridegségében alkalmazza a rendszert. Ezzel kapcsolatos, t. ház, a pénzügyminiszter urnak az a jelentése, a mely az adóhátralékok rendezésére vonatkozik és a mely a legfontosabb mindazon jelentések között, melyek ezen tárczával kapcsolatban vannak. A pénzügyminiszter ur, t. képviselőház, egy nagyon fontos, 33 vármegyére kiható akcziőt akar megindítani a tekintetben, hogy ott, a hol igen nagy az adóhátralék, miután 1957 község van olyan, a hol az adófizetők 700 százalékon felül vannak adóhátralékban, ezen hátralék végre tisztáztassék, még pedig ugy, hogy egyrészről azok, a kiket nem illet, a névleges birtokosok, végkép megszabaduljanak a zaklatástól, másrészt, a kiket illet, azok csak annyi hátralékban maradjanak, a melyet megfizetni bírnak és a mi őket tönkre ne tegye. Ezt is összehasonlítva más államokkal, azt mutatja, hogy bár a helyzet komoly, még ezen adóhátralékok miatti aggályok sem ijesztők, mert, habár nem akarok e tekintetben következtetést vonni, mégis, felhozom az orosz birodalmat, a hol, a kezemben levő eredeti kimutatások szerint, egész kormányzóságokra kiterjed ez a baj, és a hol a központi feketeföldű kormányzóságokban 230 százalékkal vannak adóKÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. hátralékban, ugy, hogy ennek következtében a parasztok 50 százaléka a lovát kénytelen volt eladni. T. ház! A pénzügyi bizottság meg volt győződve arról, hogy ha a kormány részéről ezen rendezési akczió csakugyan keresztül vitetik, akkor a szegény néposztályok egyrésze a sok zaklatástól megszabadul, a kivándorlás okainak egy része megszüntettetik, az adóerkölcs határozottan emelkedni fog, és mostani adórendszerünk hátralékait eltakarítva, lerakhatjuk azokat az alapokat, melyeken uj, jobb adórendszerünket felépíthetjük. Miután, t. ház, a pénzügyi bizottságnak az volt a meggyőződése, hogy a kormányt mielőbb abba a helyzetbe kell hozni, hogy a megkapott költségvetés alapján ezen akcziót megindíthassa, ennélfogva ugy a magam, mint a pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem a t. házat, hogy a pénzügyi tárcza költségvetését megszavazni, az ezzel kapcsolatos jelentéseket pedig jóváhagyólag tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kovács Pál jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház! Tekintettel a ház hangulatára, másrészt a költségvetés tárgyalásának nagyon is előrehaladott voltára, igyekezni fogok bírálatomat a lehető szűk keretbe szorítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elsősorban azonban köteles vagyok a t. előadó ur rövid fejtegetésére néhány megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk!) Abban a tekintetben teljesen igazat adok neki, hogy a pénzügyi költségvetés tételeit az előirányzat szempontjából oly időpontban venni bírálat alá, mikor az előirányzati tételeknek már kétharmada úgyszólván el van költve, bizonyára bajos dolog, de ez a körülmény közvetve vád a kormánynyal szemben, mert hiszen a költségvetési jognak úgyszólván illuzóriussá tétele az, hogyha olyankor kell tárgyalnunk a költségvetést, a mikor annak összes tételei tulajdonképen már elköltettek. Ez egy olyan államban, a hol az alkotmánybiztositékok úgyis nagyon szűk térre vannak szorítva, oly veszélyes jelentőségű, hogy teljesen egyértelmű budgetjogunk megsemmisülésével. A mi t. képviselőtársamnak azt a nézetét illeti, vonatkozásban a t. pénzügyminiszter ur által az ország több vármegyéjében fennálló adóteher tárgyában benyújtott jelentésre, hogy ez intézkedés révén a nép meg fog szabadulni az adórendszer zaklatásától, nyűgétől, ez, bocsánatot kérek, nagy tévedés. Hiszen ez . csak a múltra vonatkozik és az az igazságtalan adózási rendszer, a mely ma Magyarországon fenn van, a jövőben ugyan azokat az eredményeket fogja előidézni, mint most. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter ur egy jelentéssel jön a ház elé, hol 33 vármegyében már némely helyen 700 %-on felül is szaporodott adóhátralékok leírását kéri. Ebből a körülmény37