Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-483
282 Í83. országos ülés 190í augusztus 6-án, szombaton. jogra vonatkozólag azokban a könyvekben egyenesen nevetséges, sérelmes és felháborító részletek vannak. Én azt hiszem, hogy ezek után a t. törvényhozásnak és a t. többségnek magának volna kötelessége követelni azt, hogy a honvédelmi miniszter ur a felügyelet szempontjából a házat a jövőben mindig értesítse. Ezt akarom elérni és ezért adom be ezt az elleninditványt, illetőleg határozati javaslatot, ismétlem, abban a hitben, hogy a t. honvédelmi miniszter ur ezt el fogja fogadni, mert egyenesen azt a czélt fogja megközelíteni és biztosítani, a mely czél szempontjából önök ezt a törvényjavaslatot beterjesztették. Határozati javaslatom így szól (olvassa): »Utasítja a ház a honvédelmi minisztert, hogy a császári és kir. közös hadsereg katonai nevelőés képzőintézeteiben használt összes tankönyveket a jövő évi költségvetés tárgyalásakor a háznak mutassa be.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem: kivan-e még valaki szólni? (Nem!) Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter ur kíván nyilatkozni. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) Az alapítványok szaporításáról szóló törvényjavaslatot a t. előadó ur oly alaposan ós oly beható szakismerettel ismertette, hogy én felmentve érzem magamat attól, hogy a törvényjavaslat indokolásával még bővebben foglalkozzam. Ennek folytán én tisztán arra fogok szorítkozni, hogy a t. ellenzéki képviselők részéről felhozott aggályokat eloszlassam. Bocsánatot kérek azonban, hogy ha beszédem netalán rapszodikus lesz, de ón követem a t. ké]> viselő urak beszédének sorát és igy, ha nem is összefüggően, hanem azért mégis kimerítően válaszolok. (Halljuk! Halljuk !) A t. ellenzék is elismeri ezen törvényjavaslat üdvös voltát és a haladást. Bár háládatos és könnyű feladat volna rámutatni, hogy milyen óriási előnynyel jár ez a javaslat ugy katonai, mint nemzeti szempontból, de ettől tartózkodom, mert a javaslat indokolásában ugy is ki vannak a főérvek fejtve. Főaggálya a t. ellenzéknek, hogy ezt a kérdést tulajdonképen anyagi áldozat nélkül kellett volna megoldani, mert most megint csak a nemzet vállaira rakunk terhet, a melynek nem a nemzet veszi hasznát, hanem — a mint a közös hadseregről beszélni szoktak — egy tőlünk idegen test. Könnyű azonban ezt megczáfolni. Igaz, meg lehett volna oldani ezt a kérdést áldozat nélkül is, de csak ugy, hogyha elég magyar honos jelentkeznék fizetéses vagy magánalapítványi helyekre. Vannak ezeken kivül a közös kincstári helyek, a melyeket a quóta arányában, 34°;o-ig fizet Magyarország és jogosan és igazságosan csak ebben az arányban vehet igénybe, pedig a kívánság az volna, hogy az ujonczjutalék arányában, vagyis 42—43°/ 0-ban legyenek magyar honosok ezeken a helyeken. A közös kincstári helyeknél eddig soha nem sikerült még a quóta arányában sem igénybe venni a helyeket, hanem csak 22—25%-ig. ISÍem akarom mondani, hogy vívmány, de mindenesetre haladás, hogy sikerült végre meggyőzni a közös hadügyminisztert annak jogosultságáról, hogy ezen közös kincstári helyeket a quóta arányában vegyük igénybe. Ez meg is történt, de miután ez nem elegendő és miután fizetéses és magánalapítványi helyekre abszolúte nem jelentkezik elég magyar honos, nem marad más hátra, mint állami alapítványi helyek felállításával módot nyújtani arra, hogy magyar honos tisztek az ujonczjutalék arányában legyenek a közös hadseregben. (Helyeslés jobbfelöl.) Szemrehányás történt, hogy a tanterv nem lett bemutatva; bizalmatlanok a tanterv iránt, hogy az miképen fog alkalmaztatni; a tanárképzésről és a tanárok alkalmazásának kérdéséről nincsenek tájékoztatva; az a panasz, hogy majd idegenek fogják a magyar honosokat oktatni német vagy osztrák szellemben és ezek az ifjak a mi részünkre elvesznek. Engedelmet kérek, a tanterv nem titok. Az minden könyvkereskedésben kapható, tehát mindenki hozzájuthat. Ha egy könyvkereskedő nem tudja azt a t, képviselő ur rendelkezésére bocsátani, az az ő ügyetlensége, mert egyszerűen megrendelheti, ha nincs meg neki. Ez tehát, ismétlem, nem titok. Tőlem pedig ne méltóztassanak azt kívánni, hogy az egész tantervről előadást tartsak, mert akkor nekem órák hosszat kellene beszélnem, hanem méltóztassanak megengedni, hogy egyik-másik dologra rámutassak, a melyből következtethetnek a szellemre és arra is, hogy ezen újítások folytán minő változások állnak elő a tantervben. (Halljuk! Halljuk!) A mi a szellemet illeti, bátor leszek — természetesen csak dióhéjban — és csak mint egy szemelvényt felolvasni a közös iskolák tantervéből egy részecskét, a mely érvényes az öszszes közös iskolákra nézve és a mely egy hosszú fejezetben pedagógiai szempontból oly gyönyörűen van kifejtve, hogy ezt a Ludovika Akadémia és a soproni magyar főreáliskola számára is változatlanul elfogadtuk. Méltóztassanak meghallgatni (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A nevelőoktatás által — megkülönböztetésül a tisztán tudományos oktatástól, mely csakis az értelmet fejleszti — ama jellemtulajdonságokat és erkölcsi érzelmeket keli kifejleszteni, melyek mindenkinek díszére válnak, s a férfiúnak értékét megalapítják, valamint amaz önfeláldozó érzületet kell felébreszteni és ápolni, melyre különösen az ifjú harczosnak hathatós rugó gyanánt magasztos hivatáskötelmének betöltésénél mulhatlanul szüksége van. Vallásosság, a király és haza iránti szeretet, lelkesedés a katonai pálya iránt, becsület, hűség és kötelességérzet, bátorság és engedelmesség, bajtársiasság, közszellem és egyetértés:
