Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-482

4&§. országos ülés 19Ök Dániel Gábor: Legyenek türelemmel, mind­járt meglesz a magyarázata. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Kolozs­váry volt honvédelmi miniszternek, természete­sen mint katonatisztnek, körülbelül 30 szolgá­lati éve már volt, mikor honvédelmi miniszter lett és az természetesen beszámít a nyugdíjba, mert ez is állami szolgálat. Neki, mint honvé­delmi miniszternek, a ki közvetlenül egy másik aktiv szolgálatból lett miniszter, a szolgálati idő tekintetbevétele mellett 16.000 korona nyug­díj járna. Lovászy Márton: Akkor adják ezt neki! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Ez a magyar kincstárt jobban megterhelte volna, mert a tábornoki tényleges illetményt a közös hadsereg tárczája adja, csak a superplust a mi­niszteri fizetésre, a 12.600 koronát adja a magyar kincstár. Tehát, mivel feltétlenül járna neki 16.000 korona nyugdija, nem volna méltányos, hogy azért, mert ő direkt tényleges szolgálatba ment a közös hadsereghez, ettől elessék. Ha nyugdíjba megy, újra megilleti őt, mint volt minisztert, törvény alapján a 16,000 korona. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl,) Különben nem önként mondott le, a mint t. képviselőtársam mondotta, hanem — a mint méltóztatnak tudni — a politikai helyzet folytán, a mikor az egész kabinet lemondott. (Zaj és derültség a szélső­baloldalon.) Igaz, hogy szívesen tette, mert ha­bár csak négy hónapig szolgált is, jobban meg­szenvedte, mintha negyven évig szolgált volna. T. képviselőház! Megmaradok azon hatá­rozott kijelentésem mellett, hogy a magyar ki­rályi honvédség teljesen önálló, tetőtől-talpig minden izében magyar és ezt az állításomat azok a dolgok, a melyeket t. képviselő ur fel­hozott, meg nem czáfolják Hogy a megboldo­gult Csáth honvédezredes temetésén a Glotter­haltót játszották, tehát mi szerintünk a dinasztia himnuszát, (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) ez egyszerűen a szolgálati szabályzat rendelkezésé­nek megtartása. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalion: Meg leéli változtatni!) Ez a rendelkezés a szolgálati szabályzatban fennáll és' a mint méltóztatnak tudni, 'a honvédségi tör­vény szerint a szabályzat a honvédségnél egyenlő a közös hadseregével, tehát e tekintetben is egy­forma az intézkedés, De különben is, egészen meritoriusan véve a dolgot, nem lehet kifogást emelni ezen himnusz ellen. (Nagy zaj- és ellen­mondások a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Gyűlöli a magyar! (Zaj.) Pap Zoltán: Addig nem lesz béke, a míg azt játszszák! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Gyönyö­rűen kifejtette ezt a kérdést Széll Kálmán volt miniszterelnök ur. Méltóztassanak az ő beszédét elolvasni. Ez a himnusz tényleg az uralkodóház himnusza. (Folytonosan tartó zaj a szélsőbal­oldalon.) augusztus 5-én, pénteken. 263 Pap Zoltán : Húzassa magának! (Zaj. Elnök csenget.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Ha a magyar király szereti, miért ne hallgathatná azt egy magyar ember! A magyar király himnusza az! (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ha méltóz­tatnak higgadtan megfontolni a dolgot, látni fogják, hogy nincs ok, a miért folytonosan ás­kálódjanak ellene. Különben is a katonának akár honvéd, akár közös hadseregbeli, kötelessége en­gedelmeskedni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Hát nekünk, a magyar nem­zetnek, tűrnünk kell, ha nem akarjuk? (Nagy zaj jobb felől. Felkiáltások: Iíi az a magyar nemzet!) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Annak a himnusznak pedig, a melyet minden második Istentisztelet alkalmával énekelnek a növendé­kek, szövege egészen más, az teljesen magyar, beszél magyar hazaszeretetről, magyar hazáról, magyar királyról. Az ellen épen nem lehet ki­fogást emelni. (Helyeslés középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a közös hadseregből sok tisztet helyeztek át a honvéd­séghez hosszú éveken át. . . Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak folyton társalogni! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter:... a hon­védség egyszerűen nem volt képes betölteni a tiszti helyeket. Ennek folytán kénytelen volt a közös hadseregből tiszteket átvenni és pedig magasrangu tiszteket is. Sokszor nem lehetett válogatni, hanem olyant is át kellett venni, a ki nem beszél tökéletesen magyarul, de azért jó magyar ember. A viszonyok azonban mindinkább javulnak, egynéhány év múlva a honvédség ké­pes lesz egész tiszti szükségletét önmagából fe­dezni, sőt elő fog állni az az eset is, hogy túl­jirodukczió jön létre a mostani honvédintézetek­nél. Teljesen kizárni az átvételt nem lehet, mert végre ss joga van annak a tisztnek, a ki a kö­zös hadseregben a véderő-törvényben előirt idejét leszolgálta, a honvédséghez való áthelyezését kérni. Ezt nem lehet megakadályozni. Szabó István: Ma tehát még nincs elég tiszt a honvédségnél? Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Nincsen! Szabó István: Akkor miért engedték át a tiszteket, még pedig a legjobbakat a közös had­sereghez ? Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak mindig közbeszólni! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: A hon­védségtől a közös hadseregbe? Szabó István: Igen ! (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Azt hallottam, hogy miért engedtek át a honvédség­ből a közös hadseregbe tiszteket és hozzá a legjobbakat? Méltóztassék erre néhány példát

Next

/
Thumbnails
Contents