Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

20 475. országos ülés Í90í Julius 26-án, csütörtökölt. nagy rablópolitika a Székelyföldön, a mely megfosztotta a községeket a községi vagyontól egyeseknek jogosulatlan hasznára. Számtalan esetet tudnék elbeszélni ezen közbirtokossági erdó'k értékesítési módjáról, A rendes eljárás mindig az, liogy a vállalkozó, a tőkepénzes, ha megsejti, ha megtudja azt, hogy valahol nagy eladandó erdőbirtok van, megjelenik ott és egy bizonyos pénz mannának elhullatásával a birtokosokat nagyon könnyen megnyeri annak, hogy határozatilag kimondják az erdő eladását. A birtokosság rendesen nem sokat teketóriázik, banem kimondja az erdő eladását, s megállapodik az árban. Eddig sokszor megtörtént, hogy árlejtés mellőzésével, kéz alatt igyekeztek az erdőt eladni, azonban legutóbb intézkedés történt arra nézve, hogy csakis árveréssel adassanak el az erdó'k. E rendelkezést is kijátszszák, a mennyiben az első és második árverést mesterségesen sikertelenné teszik, a harmadik, negyedik árverésen pedig megveszik az erdőt az előre kipaktált áron. így történt, hogy Gyergyó-Alfaluban, a honnan egy küldöttség tisztelgett a kereskedelemügyi miniszternél és engedélyt kért arra, hogy erdejét eladhassa, hogy az egyik vállalkozó megvette a holdját az erdőnek 83 forintért; 10.000 hold volt, tehát nagy mennyiségről van szó. Azután jön egy másik vállalkozó és igér érte 300 forintot. A hol ilyen differencziák vannak — és megjegyzem, s hangsúlyozom, hogy a. birtokosságnak egy jó része még harczolt is az alacsonyabb ár mellett a magas ellenében, — ott, kérdem, milyen gyanús oknak lehet tág tere, mily visszaélések fordulhatnak ott elő és mily könnyű elprédálása lehet ott a közvagyonnak ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van pl. Csomafalva esete. Nagyon érdekes és a földmivelésügyi miniszter urat is érdekelni fogja ez abból a szempontból, mert ő a székely kormánybiztosság legfőbb felügyelője. Itt az arányosításnál megtörtént, hogy átruháztattak egyes erdőbirtokok a nélkül, hogy az érdekelteknek egyetlenegy bírói határozat kézbesítve lett volna a nélkül, hogy egyátalán tudtak volna a dologról; sőt a mikor a birtokbaadás utolsó stádiumba jutott, a mikor már kitűzték az átadás napját ós a kormánybiztosság felügyelője, a miniszteri titkár, a ki igen tevékeny ember és nagy buzgóságot fejt ki az ellenőrzésnél, a legutolsó bírói határozatra kíváncsi volt, azt még karhatalommal sem tudta megkapni, hanem lovaslegényt kellett Gsikszeredára küldeni, hogy megtudhassa, miről van szó. (Egy hang a haloldalon : Ki az oJra ?) A községi elöljáróság, a mely rendesen paktál a vállalkozóval. Talán a közigazgatás magasabb fokozataiba is felmehetnénk, talán a bíróságokra is áttérhetnénk. Szóval, t. képviselőház, olyan darázsfészekről van szó, a melyre az igen t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét külön fel kell hívnom és kérem őt, hogy a legnagyobb könyörtelenséggel, kíméletlenséggel, nem kiméivé sem kicsit, sem nagyot, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) vessen véget ezeknek a dolgoknak és védje meg a nyomorult kisbirtokosságot, (Elénh helyeslés a szélsöbaloldalon.) a melyet tudatlanságában a saját elöljárói, vezetői, főbb emberei kihasználnak, megpumpolnak, megrabolnak, megkárosítanak és a tönk szélére juttatnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ésmég egy másik esetet is vagyok bátor a miniszter ur figyelmébe ajánlani, a mely őt, mint a kincstár képviselőjét is érdekelni fogja. Maros-Torda vármegyében, közel Marosvásárhelyhez a görgényi havasok faeladásáról van szó. Itt körülbelül 70.000 hold fenyves-és bükkfa került eladásra. A becslés alapján a felhivás az árlejtésre a minisztérium részéről kiadatott; azt azonban előre ki kell emelnem, hogy ez a téli hónapokban, feltűnően rövid határidőre tüzetett ki. 25-én 30-án a vállalkozók közül tiltakoztak ez ellen, de hiába. (Mozgás jobbról.) Talán lesz alkalma a miniszter urnak erre reflektálni. Mondom, az árlejtés megtartatott és egyik vállalkozó, egy nagy czég, meg is kapta 4 vagy 500.000 koronáért, 7000 holdat, tiz éven át évenkinti kihasználásra. Az akták felkerültek a minisztériumba. Itt mégis nagyon alacsonynak találták azon összeget, a melyet a vállalkozó igért, a mely kétszerese volt a becsárnak, és hozzá ütöttek még, ha jól tudom, 100.000 K-át. A számokra nem emlékszem, utólagosan láttam csak az aktákat. Ezen 100.000 korona után, a melyet még hozzáütöttek, akczeptálta a vállalkozó, a minisztérium jóváhagyta az árlejtés feltételeit és utasította a jogügyi igazgatóságot a szerződés megkötésére. Szóval az üzlet perfektté vált a minisztérium és a kincstár részéről és csakis a szerződés megkötése hiányzott. És akkor jött egy másik vállalkozó, a ki túlságos alacsonynak találta az előbbi ajánlatot és egy millió koronával igért többet. Természetes, ezt mindjárt hangsúlyozom, minthogy formailag az üzlet helyesen jött létre, az állam méltósága szempontjából nem járhatott el a minisztérium másként, mint hogy ezen ajánlatot nem fogadta el; ez lehetetlen volt, mert egészen helyes formák között történt az árlejtés, az ajánlat elfogadtatott és így a magyar állam magát egy uj ajánlat elfogadása által nem kompromittálhatta. De kérdem a t. földmivelésügyi miniszter urat: nem tartja-e szükségesnek, hogy vizsgálat tárgyává tegye azt, hogy miféle becsű volt az, a melyet a kolozsvári erdőigazgatóság utján a helyszínén megtartatott, a mikor annak a becsárnak kétszeresét ígérhette az a vállalkozó, s azután egy millió koronát ígérhetett még felül egy másik vállalkozó? Miféle árlejtés volt az, a mely 4—5 heti terminussal tüzetett ki, a mi lehetetlenné tette, hogy konkurrenczia fejlődjék ki ennél a dolognál? Nessi Pál: Panama lehet ott! Sebess Dénes: Hangsúlyozom, hogy ebben az ügyben a jelenlegi földmivelésügyi miniszter