Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-475

16 4-75. országos ülés 190b Julius 28-án, csütörtökön. rintért, tehát kapott 80 kr. tiszta hasznot, és pedig eladta Schwarznak, vagy X, Y urnak, az is nyert egy forintot, és aztán újból eladták. (Derültség.) Lehet, hogy színezve van ez a dolog, (Ugy van! jobbfelöl.) de körülbelül mégis igy törtónt. Vagy mondjunk más dolgot, a mi épen most jutott eszembe. Kimondották, — nagyon helyes — hogy a baromfiállományt meg kell ujitani és igy pekingi réezékkel és kacsákkal fogják a székely népet boldogítani, Be is szerezték azokat, azonban szerencsétlenségre a pekingi kacsák között több ur volt, mint tojó. (Derültség.) Ugy volt határozva, hogy egy gácsér és négy tojó osztátik ki egy csoportban. Igy természetesen nem lehetett és nem volt mit tenni, agácsérokat át kellett változtatni tojókká. (Élénk derültség.) Minthogy a farktollakról lehet az urakat megkülönböztetni, azokat tépték ki, és igy a gácsérok tojókká átalakíttatván, kiosztattak. (Derültség.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ez már nagyon messze menő kiszinezés! Bedöházy János: Ezt az utolsót nem színezem. Vagy megtörténik azután például, hogy rossz tojásokat hozatnak kiosztás végett, s nem néznek utánna, hogy kitől hozatják. Megjegyzem, hogy ez nem jelenleg, hanem a múltban történt. A mikor a végrehajtás ilyen módon történik, akkor nem remélem, hogy ilyenforma szervezettel az akczió teljes sikerre vezethetne. A magam szerény véleménye szerint talán jobb volna, hasznosabb voln<>, hogyha pl. ott bizonyos összegeket bocsátanának a négy székely vármegye gazdasági egyleteinek rendelkezésére. Igaz, sok kifogást lehet ez ellen tenni, de hiába, ezáltal a társadalomnak az érdeklődése is biztosíttatnék, mert hiába hozzuk be egy gazdasági egyletbe az embereket akkor, hogy ha ott nekik csak elméleti okoskodásokat tartunk, az érdeklődés nem kelthető fel; de ha azért kell bejönniük, hogy bizonyos összeg, bizonyos reális czélok felett határozzanak, akkor az érdeklődés is meg fog jönni és a társadalom, a melynek érdeklődése tényleg megcsappant, ismét be fog folyni az akczióba. Én ezt a magam részéről sokkal helyesebbnek tartanám, mint irodailag, hivatalnokokkal irányítani, igazgatni a dolgot, mert azt már mondhatom, t. ház, hogy a székely ember irtózik a hivatalnokoktól. (Derültség.) Ha egy bicziklit lát, nem tudja ki jön: végrehajtó, adóvégrehajtó, állatorvos, vagy isten tudja mi. Szóval én a magam részéről sokkal helyesebbnek tartanám igy patriarchális utón intézni a dolgot, mert igy az egész közönség érdeklődését sokkal nagyobb mértékben lehet felkelteni. Különben, t. ház, elismerem ugy az igen t. miniszter urnak ebben a tekintetben nemcsak jóakaratát, de buzgalmát is, valamint a kirendeltség munkásságát. Végül, t. képviselőház, még csak egy pár szóval a telepesek dolgát akarom felemlíteni. Itt is ugy látszik az, hogy a dolognak hivatalszerű irányítása és igazgatása néha nem a helyes utón viszi előre az ügyet. Láttam például azt, hogy megépítik a telepesnek a házat éa egyebe azután nincs. A házak csinosak; így Maros-Ludason olyat láttam, hogy magam is kedvet kaptam egy ilyen házat szerezni, s végső napjaimat ott tölteni. De, t. ház, nincs azilyen épület mellett semmi gazdasági épület. És mi ennek a következménye? Az, hogy eljönnek állataikkal, nincs hova azokat télire bekötni, tehát a hátsó szobát alakítják át istállóvá, a mivel az épületet tönkre teszik. Ilyformán, t. ház, sok visszásságot tapasztalunk. Azután figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter urnak annak a kutatását is, hogy a fehéregyházi telepítés miért nem sikerül, — mert én ugy tudom, hogy nem sikerül, semmivel sem halad előre. Egy másik dologra is fel akarom hivni az igen t. miniszter ur figyelmét. Bizonyára méltóztatik tudni, hogy Erdély területén nagy mezőgazdasági válság fog bekövetkezni annak következtében, mert nincs semmiféle téli takarmány. A nép ezért el fogja adni állatait télire, azt a pénzt pedig, a melyet ezért kap, nagyon kis részben fogja a takarékpénztárban elhelyezni, mert egy csomó más szükséglet vár kielégítésre, azután magának sincs eledele és igy elmegy a pénz az ő fentartására. Mindennek pedig az lesz a következménye, hogy tavaszszal, a mikor vissza kellene szereznie állatállományát, nem lesz pénze arra, hogy vissza szerezze és igy a nép teljesen meg lesz fosztva állatjaitól. Ez pedig, t. ház, nagy válságot fog előidézni. Hogy ezen miképen lehetne segíteni, azt magam sem tudom. Én csak bátor vagyok felhívni az igen t. miniszter ur figyelmét erre a bajra, a melyet előre látok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezek után én a Marjay Péter igen t. barátom által beadott határozati javaslatot elfogadom, de konklúzióját nem osztom annyiban, hogy én a földmivelésügyi tárcza költségvetését, habár gyakorlati szempontból egyik-másik tételt kifogásolni is tudnám, általánosságban elfogadom, mert nem látok ebben semmi olyas tételt, a mi politikai pártállásommal ellenkezésben volna és mert tudom, hogy ezek a tételek a magyar mezőgazdaság számára szavaztatnak meg. Ilyenformán tehát megszavazom a költségvetést, de ez nem azt jelenti, hogy a kormány politikája iránti rettenetes bizalmatlanságom ezzel megszűnne, mert igenis, ezt a bizalmatlanságot fentartom. (Élénk helyeslés a bal- és a széUobaloläalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket báró Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.)