Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

194 4&0. országos ülés Í90í Én tehát ezt a körülményt tovább illusztrálni nem kívánom, hanem a t. miniszter urnak szives figyelmébe ajánlom ez a kérdést. Az igazságügyi budget t. előadója röviden és elég velősen megmondotta, hogy mi az, a mit az igazságügyi kormányzat megcsinálni késett. Megmondja az előadói beszédében, hogy a kereskedelmi törvény revíziója is munkálatban van. T. ház! Ez a kérdés annyira fontos és igazán annyira életbevágó egy államnak boldogulásában, hogy én nagyon szeretném már ezt a javaslatot a ház asztalán látni, hogy azzal foglalkozhassunk. Természetes dolog, hogy mikor a kereskedelmi törvényről beszélek, a mint eddigi passzusait ismerem, csak arról szólok, a mit eddig egy olyan téren láttam, a mely viszont az állami életben nagyon fontos, a takarékpénztárak terén. Igen sok millióra megy a takarékpénztári betétek összege. Csak a vidéki intézetekben pl. 1400 millió takarékbetét van, a mi mind a kisemberek, kisgazdák megtakarított filléreiből kerül ki, mert a vagyonosabb osztály, latifundiumok birtokosai, nagypénzű emberek inkább BudajjeUen helyezik el pénzüket. A magyar parlamentben hosszú évek során át hallottunk a vidéki takarékpénztárakról, méltatlankodva beszélni, de arról nem igen emlékeztek meg, hogy ezek igen sok jó és hasznos funkcziőt is teljesítenek, tehát olyan méltó védelemben is kell részesül niök. Nem kivánom a kereskedelmi törvénynek egyes jtaragraf usait szám szerint idézni, csak általánosságban jegyzem meg, hogy, mikor a kereskedelmi törvényt bíráljuk, azt látjuk, hogy meg alkotásakor a törvényhozás az ellenőrzés szempontjából belevette azt az intézkedést, hogy az olyan részvényesek, a kik személyes indokokból vagy bármilyen okból az intézet beligazgatásában, az igazgatóságba, felügyelő bizottságba nem juthattak be, módot nyerjenek az ellenőrzés gyakorlására,s ezért hogyha a részvénytőke 10°/o-át letétbe helyezik, kérésükre az illetékes törvényszék a szakértői vizsgálatot tartozik elrendelni. Igaz, ez nagyon liberális dolog, de vájjon elérik-e ezzel azt a czélt, hogy az a részvénytulajdonos, a kinek megfelelő számú részvénye van, meggyőződjék a takarékpénztár szakkezelésének helyességéről? Nem, hanem azt érik el, hogy az intézetet nyomban olyan invázió éri, a melyet a t. részvényes ur egyáltalában nem akart előidézni, mert ugy-e bizony, a praxisból nagyon jól tudjuk, hogy ha egy intézet ellen bármilyen indokból, kíváncsiságból, aljas hajsza vagy pártveszekedések folytán ilyen ártatlan, vizsgálatot kérő kérvényt adtak be, azt ezzel alapjában tönkretették, a mi a törvényhozásnak nem lehetett intencziója. VancSÓ Gyula: Nem kell ellenőrzés? Udvary Ferencz: Vancsó Gyula közbeszóló t. képviselőtársamnak reflektálva, megmondom, hogyan kell és lehet ellenőrizni, A mikor ezt előrebocjátottam, nem azt akartam mondani, hogy ne legyen ellenőrzés, sőt igen legyen, de augusztus H-án, szerdán. ne lehessen egy szerencsétlen kérvényezéssel egy olyan institucziót, a melynél ezer meg ezer exisztencziája mintegy góczpontban összecsomósodik, tönkretenni. Ezt az ellenőrzést igenis szakkezekkel kell megfogni, azt nem lehet zöld asztal mellől intézni, mert tudni kell azt, hogy mit jelent, ha az adósok százai meg lesznek rohanva az intézet által, a minek nem az intézet az oka, hanem az ilyen szerencsétlen módszer, a melyet javítani lehet. Ha egy nagy intézetről van szó, s ott akármiféle gyanú merülne fel — nem akarom ezzel azt mondani, hogy ez a gyanú helyes, jogos, vagy nem jogos, mert a nyilvános számadásra kötelezett bármi néven nevezendő intézetnél, a. gyanút nem szabad egész meztelenségében odatárni, mert ez rágalom, sőt határozott vétkes könnyelműség. Ha egy nagy intézettel szemben merül fel ilyen gyanú, a melynek részvénytőkéje 1 millió forint, a hol ép ugy előfordulhat akármilyen szabálytalanság, — mert hiszen csak erről van szó, a törvény csak arról intézkedik, hogy a kezelés megvizsgálása lehetővé tétessék — s a hol egy ügyetlen könyvelő vagy helytelenül elintézett sorrendi kérvény vagy valami lekésés, vagy más dolog miatt szintén történhetik baj, ott az intézet kezelése megvizsgálásának kérése elő nem fordulhat, mert vájjon kinek van az a tőkéje, hogy annak a részvénytőkének, a mely tízszeresét teszi ki az eredeti tőkeértéknek, tiz százalékát letétbe helyezze és vizsgálatot kérjen. Ez nem is igazság. Mert egy állam keretében a törvényhozásnak kötelessége, vagy legalább is kell, hogy intencziója legyen, hogy minden egyes állampolgárnak, minden egyes institucziónak jogait arányos egyformaságban oszsza be. Az megint egy anomália és helytelenség lenne, hogy mi tisztán a kis vidéki intézetekkel szemben csináljunk egy mentsvárat, de a nagy intézetekkel szemben nem; meg kell keresni a módját annak, hogyan legyen ez igazán az orvosság, a mely épen olyan, mint a méreg, mert a méregből is bizony egy csekély rész gyógyhatással bir, de nagyobb adag öl, más módon használható? A t. miniszter ur rázza a fejét, azt hiszi, hogy erre megoldást nem lehet találni, pedig lehet. Ez a következő: Ma, mikor a szövetkezetek kérdésében látjuk azt, hogy törvényjavaslat készül, a mely törvényjavaslatra vonatkozólag t. előttem szólott Simonyi Semadam Sándor képviselőtársam nézetét már kifejtette, nagyon valószínű, hogy a vidéki és kisebb intézetekkel szemben is, illetve ezek ügyeinek elintézésére vonatkozólag is szükségessé fog majd válni az a törvény, a mely az egész dolgot rendezi, a mely rendezni fogja azt, hogy belelásson az érdekelt nagyközönség az intéző vezetőség dolgaiba. Mikor fog ez bekövetkezni? Ez igen sok időbe fog kerülni. Azt, hogy az állam saját kezébe vegye az ügyet, hogy az állam mintegy revizorokat küld-