Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

190 480. ,orszagos ülés Í90Í augusztus 3-án, szerdán. zett el, mint az a biró, a kinek 400 ügydarabot osztottak ki, ő csak 50 százalékos biró lesz és esetleg megrovásban is részesül a felügyelő hatóság részéről. Innen származnak, t. ház, azok a tájékozatlan leiratok, a melyek az igazságügyi kormányzat részéről, az igazságyminiszteriumból bocsáttatnak ki a táblai elnökökhöz. Igen gyakori eset, legalább a múltban igy volt, t. ház, hogy egészen érdemtelen birák dicsértetnek meg és nagyon gyakori eset, hogy arra érdemes, törekvő, szorgalmas birák előre haladása, Ítélőképessége, munkássága fogyatékosnak jeleztetik. Konkrét példát is tudnék elmondani a marosvásárhelyi kir. tábla területéről, a hol néhány év előtt megtörtént, hogy egy meglehetősen mérgeshangu leiratban két igen kiváló bírónak, a kik most táblabírák — akkor még törvényszéki birák voltak — működését nagyon fogyatékosnak jelezte az igazságügyminiszteri leirat, mig egy másik biró működését, a ki most ügyvéd és valami nagyon magas fokon nem állott működése szempontjából, olyannak jelezte az igazságügyminiszteri leirat, hogy valóban csodás eredményeket tüntet fel. Annyira meglepte ez az ottani táblai elnököt, a ki — gondolom — itt most curiai tanácselnök, hogy nem merte közölni a törvényszékkel, hanem ezt a passzust kihagyta, annyira abszurdumnak tűnt az fel előtte; később az igazságügyminiszterium is rájött a tévedésre és korrigálta. T. képviselőház! Annak, hogy ilyen esetek fordulhatnak elő, én nem tudok más okot tulajdonítani, mint azt, hogy az ellenőrzésre és felügyeletre szervezett módozatok helytelenek. A biró működése nem bírálható el abból a szempontból, hogy milyen perczentre dolgozik, a perczentuális kimutatás szerint mennyi a munkássága, így következik be az, t. ház, hogy az a szegény biró, a ki jár főtárgyalásokra hetenkint, a ki jár polgári felebbezésekre, esküdtszéki tárgyalásokra, résztvesz békéltetési tárgyalásokban, vádtanácsban, azonkívül referál is, szóval: éjt, napot összetesz, és visszahúzódik a társadalmi érintkezéstől, részint azért, mert nincs hozzá pénze, részint azért, mert nincs ideje, legnagyobb meglepetésére bizony sokszor méltánytalan elbánásban részesül. Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Táblabírák lettek! Sebess Dénes: Mondom, hogy az a tévedés korrigáltatott! Én csak a tévedést akartam konstatálni és azt, hogy ilyen tévedéseknek nem szabad előfordulniuk. Ezeknek a leiratoknak a hangjáról is lehetne szólani, t. ház; nem akarom ezt fejtegetni, de bizony sokszor a birói karhoz épen nem méltó hangon készittetnek e leiratok. Ujabb időben e tekintetben javulás észlelhető, kíméletesebb és udvariasabb hangon szerkesztik ezen leiratokat. T. ház! Legsiralmasabbak azonban az előléptetési viszonyok. Az Igazságügyi Közlöny május 25-én megjelent 5. száma szerint ki lettek nevezve a VIII. fizetési osztályból a VII. fizetési osztályba a VIII. osztály rangsorából a 2, 5., 8., 9., 11, 12, 13, 14, 16, 17, 192, 193. és 409, rangszámmal bírók, mellőztettek, tehát az 1„ 3, 4,, 6, 7, 10, 15. és a 18—192, valamint a 194—409-ig terjedő rangszámmal biró birák. Az albirák és alügyószek közül 10 és ennél több éve ez állásban van 221; 3 már 1871 óta, tehát 33 éve van ez állásban; 7 éve és ennél hosszabb idő óta ez állásban van 445. Ennek daczára az Igazságügyi Közlöny ez évi számai szerint az albirává, illetőleg alügyészszé történt kinevezés sorrendje szerint kir. törvényszéki, illetőleg járásbirákká ki lettek nevezve a hosszabb szolgálati idővel és elsőrangú minősítéssel biró pályázók ellenében a 476, 520. és 763-dik, tehát 752 albiró mellőztetett. Számtalan a birói előléptetések körül előforduló panasz, a melyekre a szaklapok is kiterjeszkedtek és a melyek ügyében a napi sajtó is nyilatkozott. E tekintetben is több méltányosságot és valamivel több igazságot kérek az igazságügyi kormányok részéről. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az igazságügyi szervezet másik szervének, az ügyvédségnek helyzetéről is akarok pár szóval megemlékezni. (Ralijuk! a szélsőbaloldalon.) Ez igen kényes kérdés itt e házban, mert hiszen, a mint egy barátom tréfásan megjegyezte, a képviselők egy része ügyvéd, másik része pedig legalább egyszer volt alperes, és mindenesetre animozitással viseltetik e kérdés iránt. Kétségtelen és megállapítható azonban, hogy az ügyvédi kar tekintélye az utóbbi időben és különösen az utóbbi évtizedben általában véve nagyon csökkent, a mi különböző okokra vezethető vissza. Nevezetesen talán csökkent némi tekintetben az ügyvédi kar színvonala is, a minek oka az egyetemi képzés, és az ügyvédi gyakorlat helytelen volta. Nessi Pál: A kötelező doktorátus! Krasznay Ferencz: Az nem! Az a baj,hogy eltörlik az ujabb javaslat szerint, mert ez leszállítja a nivót! Sebess Dénes: Okai nem annyira a kötelező doktorátus, mint annak könnyű megszerzése és az ügyvédi gyakorlat rövid volta is. De tény az, hogy az igazságügyi kormányzat foglalkozik már az ügyvédi eljárás reformjával, ezért nem akarok most e kérdéssel hosszasabban foglalkozni, annyival kevésbbé, mert hiszen lesz alkalmam még erre nézve nyilatkozni. Mindenesetre irányadó szempontul azt tartom szükségesnek kiemelni, hogy az ügyvédképzés erkölcsi és tudományos garancziáit okvetlenül fokozni kell. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tudományos garancziái fokozandók (Ralijuk!) a tanulmányi rendszer átalakításával és a praxis idejének feltétlen meghosszabbításával, a mely tudtommal a javaslatban is benne foglaltatik. Erkölcsi garancziáit