Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

i79. országos ülés Í904 augusztus 2-án, kedden. 155 olyan akadályt elébe gördíteni, a mely különösen anyagi tekintetekből emelne gátat a szellemi kiképzés elé. Ez áll az állampolgári jogok tekintetében. De áll ez nemzeti szempontokból is, mert hiszen azt nem kell mondani, hogy a közműveltség és a közintelligenczia fejlesztése és minél több tudományos embernek nevelése az államnak igazi hatalmát képezi, a melynél magasabb hatalom nincs és nem is lehet. Hogy azonban az intelligenczia megszerzését minden arra hivatottnak lehetővé tehessük, szükséges, hogy a megszerzés eszközeit is megadjuk, nevezetesen kellő számú középiskolát tartsunk fenn, s ezeket a lehető legkisebb körletekben az egyes vidékek között ugy oszszuk fel, illetve ugy helyezzük el, hogy mindenki által könnyen hozzáférhetők legyenek. E szempontok figyelembe vételével kivánom az erdélyrészi viszonyokat ismertetni, hol a csonka gimnáziumokat nem számítva, 27 főgimnázium és 6 főreál, s igy összesen 33 teljesen kiépített középiskola áll fenn. Az egész országrész területét és népességének számát véve tekintetbe, e szerint minden 1700 • km. és 61.000 lakosra egy középiskola esik, magam is konczedálom, hogy nincs szükség uj középiskolák felállítására, mivel a már meglévők, szám tekintetében, de a mint alább megkísérlem bebizonyítani, csakis szám tekintetében, teljesen elegendők ahhoz, hogy a legmesszebb menő igényeket kielégítsék. Annál sajnálatraméltóbb, hogy ennek daczára, a rendszertelen területi elhelyezés folytán, a mig egyes vidékeken valóságosan túl vannak zsúfolva középiskolákkal, melyeket benépesíteni nem képesek, addig más vidékek az ily iskolákat teljesen nélkülözni kénytelenek. Szabadjon ez állitásom igazolása végett a megdönthetetlen erejű tényekre hivatkoznom. Az erdélyrészi 15 vármegye és 2 törvényhatósági város közül, melyből tehát ha a történelmileg is fejlett közjogi tagolatokat vennők iránytadóknak, egyenletes elosztással mindenikre 2 kellene hogy essék, oly módon vannak elosztva a 33 középiskoláink, hogy mig egyes, területileg és népesség tekintetében is a kisebbekben számi tandó vármegyékre 2-őn felüli, sőt a 86.000 lakossággal biró Brassó megyére 6 középiskola esik, addig a legnagyobb 7783 négyszög km. területű s 267.895 lakossággal biró Hunyadmegyének egy főreáliskolája van, s Tordaaranyosnak, mely 3497 négyszög km. területével, s 150.564 polgár lakossággal, területre nézve bár a 10-ik, de lakosságáttekintve, nagyságra nézve a 6-ik, s igy nemcsak az átlagosnál sürübb népességű, de a nagyobb vármegyék közé is tartozik, egyetlenegy közéjüskolája sincs, s egész kulturális szükségletét egy 4 osztályú felekezeti polgári iskola látja el. A területi .beosztás meg nem felelő volta tehát szembeszökő, s midőn erre rámutatva említettük, hogy a vármegyében a középiskola felállítását sürgetem, nemcsak a lokálpatriotizmus vezérel, s nemcsak egy kerület érdekében emelek szót. hanem kulturális közszükségletet, s nemzeti czélt is kívánok szolgálni. Kulturális közszükségletet, mert véleményem szerint tarthatatlan állapot, hogy egy közel 160,000 lakossággal biró vármegye fiai majdnem teljesen el legyenek zárva attól, hogy magasabb műveltséget szerezhessenek, s egy egész vármegye meg legyen fosztva annak lehetőségétől is, hogy fiait bizonyos kenyérkeresetet is biztosító magasabb tudományos előképzettségű pályákra neveltesse, s meg legyen fosztva akkor, midőn, a mint ezt számadatok igazolják bőven, elég középiskolát tartanak fenn ahhoz, hogy ezek a kulturális szükségleteket kielégítsék, s mindenkinek, ki erre szellemi tehetséggel bir, hozzáférhetőkké tétessenek. Nemzeti szempontból pedig, ha nem frázis, hogy az erdélyrészi magyarság, országunk keleti részében e számra kétszer akkora nemzetiségek közé beékelve, anyagilag is mostohább viszonyok közt tengődve a magyar nemzet védőbástyáját képezi, ugy az államnak elsőrendű kötelességét kell hogy képezze, hogy az erdélyi magyarság segítségére siessen. Közhelyeket is mutatnék, s nyitott ajtókat döngetnék, ha hosszasabban akarnám indokolni, hogy a segítség egyik leghathatósabb eszköze a nemzeti irányú műveltség terjesztése, melyen a nemzet igazi hatalma, s ellentálló és beolvasztó képességének legintenzívebb ereje épül, s mely műveltség megadása a középiskolák feladata. És azért se szükséges itt sok szót vesztegetnem, mert e tekintetben a nemzeti szempont kidomboritására irányuló tevékenységet meg tudom hálálni közoktatásügyi kormányaink eddigi kultúrpolitikai irányában is, hisz különösen a szászok által tömegesebben lakott vármegyékben, hol pedig maga az ágostai evangélikus egvház is teljesen megfelelő számú középiskolát tart fenn, mindenütt ott látni az állami középiskolákat is, igy Brassóban, Szebenben, Küküllőmegyében, mely középiskolák felállítása pedig nem annyira kulturális, hanem sokkal inkább a jól felfogott és helyes irányban mozgó magyar nemzeti érdekeket szolgálja és igényeket van hivatva kielégíteni. Ha tehát az állam, még a hol ezt kulturális érdekek nem feltétlenül kívánják, ott is segítségére siet a veszélyeztetett magyarságnak, ugy nem zárkózhatik el ugyanettől TordaAranyos vármegyében sem, melynek 116.818 román ajkú magyar honpolgár közé beékelt 40.720 magyar nemzetiségű és anyanyelvű lakója van. Ismerve a lehető ellenvetéseket, s midőn e vármegyének középiskolát kérek, ezekkel is szembe kívánok nézni. Ez ellenvetések egyike, hogy a szomszédos Kolozsvárnak 3, Nagyenyednek 1 középiskolája van, mely városok a vármegye központjától ugy 20*