Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-478
Í7K. országos ülés 190í augusztus 1-én, hétfőn, 133 Báró Kaas Ivor: És Bécsbői hozatja! Lendl Adolf: Természetes. Bécsben 16 korona, a czég kap 15 százalék kedvezményt és rabattot, 5 százalék kasszaskontót; tudom, én is kaptam és itt árusítják 50 koronájával. Mert a minisztérium ezt az árt irja elő (Mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) a hivatalos árjegyzékben, Molnár Jenő: Olcsóbban nem is vehetik! (Derültség a baloldalon.} Lendl Adolf: Természetes, visszaküldenek az igazgatónak a számlát. Ilyen eszköz továbbá az Atwood-féle ejtőgép. Ez nagyobbszsibásu tanszer, arra való, hogy a testek szabad esését lehessen megmagyarázni. A gép pontosan le van irva, le van rajzolva a magyar jegyzékben is. a bécsiben is. Bécsben 100 korona, a protezsált czégnél 140 korona. Megjegyzendő, hogy ebből háromféle minőség készül Bécsben. A legkitűnőbb 160 korona az itteni kereskedőnél 270 korona, M p gint körülbelül duplája. Ilyen az ütközőgép, Bécsben 20 korona, a hivatalos árjegyzék előírja, hogy 39 korona. Ez is oly pontosan le van irva, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez más, vagy más kivitelű, más méretű eszköz. Mindezt tetézi még az a körülmény, t. képviselőház, hogy mindezeket a tárgyakat készítik minálunk is: vannak mechanikusaink, a kik azokat ép olyan tökéletesen tudják készíteni, mint Bécsben, sőt szállítják készítményeiket Bécsbe és a bécsi kereskedő megveszi azokat. Talán 15—20 év óta van itt Budán szintén egy kiváló jó mechanikusunk, aki csupán csak azért, hogy a tanszeripart annak idején megkezdje, fejleszsze és iskoláinkat tanszerekkel elláthassa, a minisztérium részéről szubvenczióban is részesült; egy kész mesterember, ennek a szakmának a kézművese és van neki egy szubvenczionált műhelye. Mihelyt a minisztérium ezt a mechanikust szubvenczionálta, annak a kereskedőnek az volt az / első dolga, hogy ráfeküdt, hogy elfojthassa. És mikép csinálta ezt, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen olyan értelmű szerződést kötött vele, hogy a mechanikus közvetlenül nem árusíthat semmit sem, sem iskoláknak, sem pedig más tanszerkereskedőknek az országban és ha az ő készítményeit meg akarja valaki venni, azt kénytelen az illető kereskedőnél megvenni és noha ez egy szubvenczionált műhely volt, a minisztérium jóváhagyta ezt a szerződést. Tényleg itt van annak a kereskedőnek az árjegyzéke, fel van tüntetve, hogy szubvenczióban részesül és hogy a kizárólagos szállítás ugyanazt a protezsált kereskedőczéget illeti. És ugyanezen mechanikusnak árjegyzékében pontosan le vannak irva és rajzolva ugyanezek az eszközök, azok az eszközök, a melyeket az előbb megemlítettem, de ezek megtalálhatók és kaphatók a kereskedőnél, de mind kivétel nélkül drágábban, mint ahogyan a bécsi czikkeket árusítja. Ennek aztán az lett a következménye, hogy miután a mechanikus a maga készítményeit közvetlenül elárusítani nem tudta, iskoláknak nem szállíthatta, kereskedők az ő tárgyait nem fogyaszthatták, ez okból ez a mechanikus tavaly beszüntette a tanszerek készítését. Ezt az egy dolgot különben nem tudom egész biztosan, csak azt tudom, hogy be akarta szüntetni. Ily módon el lehet fojtani minden ipart, a mire különben egy másik, egészen érdekes példát tudok felhozni, ha méltóztatnak megengedni. (Halljuk! Halijai!) Kubik Béla: Ilyenek történnek a kormány támogatásával! Lendl Adolf: A budai tanítóképzővel kapcsolatosan van egy u. n. gipszöntomühely. ebben működött egy nagyon ügyes mintázó és gipszöntő. Különböző gipszfigurákat állított elő az iskolák használatára; főkép a szabadkézi rajz, a műtörténelem és a történelem tanítására készített különböző ilyen mintákat. Tiz-tizenöt éven át hazai iskoláink nagyon meg voltak vele elégedve, jól is ment az üzlet, mert ilyen gipszfigura sok kell az iskoláknak, százezer forintokra megy ezeknek évi fogyasztása. De épen ez volt az a mi ismét a tanszer-királynak nem tetszett, magához akarta tehát ragadni ezt az üzletet és kijárta . . . Molnár Jenő: Minden minisztériumban van ilyen ! A honvédelmi minisztériumnak is van évek óta ilyen szállitókirálya! (Zaj. Hall juh!) Elnök : Figyelmeztetem Molnár Jenő képviselő urat, bogy másnak felszólalása közben egész beszédeket ne tartson. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nagyon érdekeseket mond!) Ha minden képviselő minden érdekeset elmondana, zsibvásár lenne itt és nem országyűlés. Kubik Béla: Szellemes megjegyzés! (Zaj.) Talán kellemetlen dolog? B. Kaas Ivor: Szabadelvű vásár! Lendl Adolf: Kijárta a tanszer király, hogy ezt a gipszöntő mestert, ki szakmájában valóban, aszó szoros értelmében mester, nevezzék ki állami szolgálatra. Ki is nevezték tanárnak ; azt hiszem, most valamelyik felső ipariskolában tanítja a gipszöntést és mintázást. Mint ilyen, nem szállíthat állami iskolának. Most az állam megveszi a kereskedőtől a gipszmintákat. Itt van a régi árjegyzéke a mesternek és itt van a kereskedőé; azelőtt vették az iskolák a gipszmintákat bizonyos áron, — a régi jegyzékben részletesen, pontosan le van irva — most pedig, ha a kereskedő árjegyzékéből keressük ki ugyanazon árukat, azok mind 20 — 30—40—50 százalékkal drágábbak. Most egy állami tisztviselő által állami műhelyben felállított tanszereket protezsált kereskedő révén vesznek meg az állami iskolák 5—10—20—30 perczenttel drágábban, mint azelőtt, közvetlenül az iparos embertől. Nagyon természetes, hogy ily körülmények közt az a gipszöntő nem tudja a maga tárgyait ugy értékesíteni. És miért teszik ezt a kereskedők? —• két ilyen nagy tanszerkereskedő van itt. Azért teszik,
