Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-478
128 478. országos ülés lUOí augusztus 1-én, hétfőn. munkásoktól. Hogyha viszont azonban a nép kap ilyen birtokokat bérletbe, azok igen sokat fizetnek a közalapítvány-uradalomnak, sokkal többet, mint a nagybérlők, ugy hogy némely helyen többet fizetnek 70—80 koronánál holdjáért, vagyis a földmives nép, a mely ezen közalapítványi birtokokat különböző minőségben, néhol mint közvetlen bérlő, másutt pedig mint a nagybérlő albérlője, feles napszámosa, vagy munkása dolgozza, szántja, beveti és learatja ezen nagy területeket, sokat fizet és mégis ezekből a nagy összegekből aránylag nagyon kevés jövedelem áll a minisztérium rendelkezésére, Hogy hová lesz ez a jövedelem, azt nem tudom. Ezt meg fogja magyarázni a t. közoktatásügyi miniszter ur. Nagyon jól tudom, hogy a nagykiterjedésű birtokok aránylag általában kevesebbet jövedelmeznek, mint az intenzív és közvetlen munkálkodás alatt álló kisbirtok, de ennek daczára, hogy a nagybérleteknél csekélyebb a jövedelem, még pedig ebben az esetben a bruttó bevétel — a mit tisztán nem lehet kivenni a költségvetésből — az ilyen csekély összeget mégsem fogadhatom el helyes számnak. Azon nagy aránytalanság, azon nagy differenczia, a bérlő felek részéről tényleg fizetett és a minisztérium részéről tényleg kimutatott összeg között nem érthető. Olyan nagy ez a differenczia hogy méltán szigorú kritikával és bizalmatlansággal kell azt fogadnom. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Kérem a t. miniszter urat, ha nem akarja, hogy az a bizalmatlanság megmaradjon és ez kisérje jövőben idevágó intézkedéseit, ha nem akarja és elitéli azt a rossz gazdálkodási rendszert, melyet ezen birtokokon tapasztaltam, akkor adjon mindenről részletes felvilágosítást és mutassa ki, hogy miért nem jövedelmeznek ezek a birtokok többet? Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A vallás- és tanulmányi alap költségvetése nincs a ház előtt. B. Kaas Ivor: A miniszter kezeli, tehát felelős érte ! Lendl Adolf: Adjon kimutatást arról, hogy kik a bérlők, mennyit fizetnek és hová lesz a bevétel, mivel a tiszta jövedelem, a miről itt beszámol, nagyon kevés. Erre vonatkozólag leszek bátor azonnal egy határozati javaslatot benyújtani. Mindaddig, mig ebben a tekintetben nem látunk tisztán, nem Ítélhetjük meg azt. hogy az a 145.000 hold miért jövedelmez oly keveset. Eltekintve attól, hogy ezek a rengeteg birtokok oly keveset jövedelmeznek a minisztériumnak, pedig az rászorul a garasra, mert néha még a legszükségesebb kiadásra sincs apró pénze; eltekintve attól, hogy ezek a birtokok igen keveset jövedelmeznek, van ennek a kérdésnek morális és szocziális nézőpontból megbírálandó oldala is. A morális részről most nem akarok behatóbban szólni, hanem rátérek a kérdés szocziális részére. A nép már nem tud megélni a kezén lévő föld jövedelméből, különösen olyan helyen, a hol ilyen nagy birtokok léteznek. Ez okból szegényedik, eladósodik és elégedetlenkedik a nép és vagy kivándorol, vagy lázong. Főképen ott sínylődik a földmives nép, a hol a nagybirtokok lefoglalják a községi határok egy részét. A közalapítványi birtokok révén szintén számos község tengődik a legnagyobb szükségben. Hogy a nagybirtokok urai, mint földbirtokosok, mint magántulajdonosok miképen kezelik birtokaikat, arra vajmi kevés befolyásunk lehet. De hogy az állami birtokok mikép kezeltetnek, ahhoz igenis van hozzászólásunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A közalapítványi birtokok is ilyenek. Ezek semmiesetre sem valók tehát arra, hogy a nép ezek által elszegényittessék és ne az államnak legyen belőlük jövedelme, hanem csak egyes nagybérlőknek, kik kortes érdemeikért ezernyi kis exisztencziának és az állam jövedelmének rovására hizlaltatnak. Mindig halljuk a nagy frázisokat. A kultuszminiszter ur is mondott ilyeneket itt a házban, kijelentvén, hogy a közalapítványi birtokok jövedelmét, a hol csak lehet, közvetlenül a nép kezére fogja adni, mert belátja, hogy csak ily módon lehet a nép állapotán javítani, ily módon lehet a népen segíteni. Ezt mondja a miniszter, de hogy tényleg meg is tegye, az esze ágában sincs. Nemcsak a most nem régen, már minisztersége alatt újból nagybérlők kezére jutott szemlaki 5000 holdas közalapítványi birtokok esete tanuBitja ezt, hanem az előttünk levő költségvetések is. Milyen eredményekre vezet az ilyen eljárás, azt látjuk a szemlaki nép forrongásából, azokból az ádáz állapotokból, a melyek egyrészt a múlt eljárásai, másrészt a miniszter ur legújabb intézkedése révén ott kifejlődtek. De a saját költségvetése is reá czáfol a miniszter urnak állítólagos jószándékára. Az eddig divott rendszer szerint pl. pontosan 112.124 koronát jövedelmeztek ezek a birtokok. A jövőre nézve ugyanezt a tételt kívánja a t. miniszter ur behozni, tehát nem is s-'ándékozik e tekintetben változtatást megpróbálni. A t. miniszter ur azzal büszkélkedik velem szemben, hogy ezután a nép közvetlenül fogja megkapni a bérleteket, de azért még sem próbálja meg a változtatást. Ez nem helyes, és — bocsánatot kérek a kifejezésért — nem is bizalmatgerjesztő. Ez károsítása a saját minisztériumának, az állami jövedelmeknek, népnek és frázisokkal takargatása a valóságnak. (Ügy van! balfelöl.) Én ebbe belenyugodni nem tudok, mert tudom, hogy legalább helyenként nagyon könnyen és előnyösen lehetne változtatni. Azt is mondotta egyszer a t. miniszter ur itt a házban, hogy neki kötelessége a kö^alapitványok jövedelmezőségét is tekintetbe venni ós e szerint intézni a birtokok bérbeadását. Én is ezt tartom, de épen mert ez a kötelessége, kivánok jobb gazdálkozási rendszert a mostani nem jövedelmező helyébe, (Helyeslés balfelöl,)
