Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-478
126 Í78. országos ülés 190k eredmény, hogy 1867 ben azután a magyarok alkotmányt kaptak. Ezt a könyvet a ház asztalára leteszem. B. Kaas Ivor: Hát a többi szász iskolákban nem ugyanezt tanítják ? Lengyel Zoltán: Mit tud arról a miniszter! Gál Sándor: Bemutatom a földrajznak egy ott tanított tankönyvét, a mely Magyarországot egyáltalában nem ismeri, hanem azt mondja: »Geographie von Oesterreich-Ungarn«. És az egész tankönyvön keresztül Magyarországnak, elkülönítve Ausztriától, e könyv szerint geográfiája nincsen, állami élete nincs, mert a könyv ugy vezeti be, hogy az osztrák-magyar monarchia két félrészből áll: Magyarországból és Ausztriából. Ily szellemben vezeti át Magyarország geográfiai ismeretén az illető tanár vagy tanító azokat a gyermekeket, a kik hivatva lesznek a jövő nemzedéket alkotni. Veres József: Kapnak is azok sokkal nagyobb segélyt, mint a magyarországi evangélikusok ! Gabányi Miklós: Német kutyák! Miért nem mennek Ausztriába ugatni ? Madarász József: Mert itt jobban tartják őket! Gál Sándor: Azokat a veszedelmeket, a melyek a mi nemzeti életünket fenyegetik, tudomásom szerint Werner Gyula t. képviselőtársam ezelőtt két esztendővel itt a parlament nyilt ülésén felemiitette, szemelvényeket is olvasott fel a könyvekből, de annak daczára mind a mai napig még semmi intézkedés nem történt. Madarász József: Nem is tesznek! Nem mernek magyarok lenni! Trubinyi János: Nebántsvirág az előttük! Gál Sándor: Hogy mily nagy veszedelem környezi nemzeti és állami életünket a nemzetiségi oktatás szempontjából, ennek az illusztrálására talán elegendő az, hogy az 1883. évi középiskolai törvénynek arra a rendelkezésére támaszkodva, a mely megtiltja minden belföldi felekezeti középiskolának, hogy külföldi uralkodóktól, testületektől és olyan egyénektől bármely segélyt elfogadhasson, a kik maguk részére valami befolyást biztosítanak a tanrendre vagy a tanítás módjára nézve, a törvénynek ezt a tiltó rendelkezését nap-nap után a legbotrányosabban játszsza ki az u. n. Gusztáv Adolfegylet, a mely magát különben konfesszionális egyletnek vallja és olykor szemszurásból a protestáns egyházaknak más községeit is 40 — 50 koronával segélyezni szokta az ellenében, hogy a protestáns hívőktől évi 1 koronát szed. Ez a »Gustav Adolf-Verein« azt mondja, hogy az ő működése tisztán konfesszionális jellegű, kulturális jellegű, politikával egyáltalán nem foglalkozik, a törvény tiltó rendelkezése alatt tehát nem érthető az a tilalom is, hogy a Gustav Adolf-Vereinnak, mint külföldi testületnek, nem volna szabad itt iskolákat és felekezeteket támogatnia. Hogy mennyiben való ez a mentegetőaugusztus 1-én, hétfőn. zés, arra nézve felolvasom a Gustav AdolfVerein Königsbergben tartott nagygyűlése alkalmából Schaarschmidt elnök részéről.tett kijelentést, és ennek alapján a ház minden tagjának belátására bizom annak elbírálását, hogy a Gustav Adolf-Vérein csakugyan kulturális intézmény-e, vagy pedig épen arra alakult egyesület-e, hogy a germán irányzatot ugy Magyarországon, mint más államokban segélyezze, és ezzel a germán irányzatnak oly működését lehetővé tegye, a mely minden magyar és nemzeti irányzattal szemben daczolni tud. Schaarschmidt igazgató azt mondja: A Gustav Adolf-egylet lényeges nemzeti faktor, mert a hol a németség veszélyben van, ott közbelép. Hartung közgyűlési jegyző ur pedig azt mondja: Nem a protestantizmus magában, de a német protestantizmus, a német kereszténység, a mely Isten igéjét, és az egyház rendjét megnémetesitette, a melyben a német szellem, a német szív a nyelvben lel kifejezést. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Ennek konkliizióját később fogom levonni. Az erdélyi szász egyházak részéről a Gustav Arlolf-Vérein németországi gyűlésén ott volt egy alkalommal Herfiirth brassói dékán, (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) a ki dicsekvő felszólalását a következőkben fejeate be. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Elmondta ugyanis, hogy az erdélyi szász lutheránus egyház jól tagozott testet képez 250 községből, 250 iskolával, 700 tanítóval, uj közép- és felső iskolákkal, és végül így szól: Testvérek az északi Ostmarkon, ne feledkezzetek meg a legdélibb Ostmarkról ! Hogy a Gustav Adolf-Vérein ily körülmények közt azon testületek közé tartozik-e, a melyeknek a törvény rendelkezései útját állják, hogy iskolákat és egyházakat ne segélyezhessenek, ennek eldöntését a kultuszminiszter ur belátására bizom, de hozzáteszem, hogy maguk is markukba nevetnek, a mikor jelentésükben azt mondják: a magyar viszonyokra nézve örvendünk, hogy a kormány azon rendelete, hogy a hazai egyházak külföldi segélyezése csak miniszteri ellenőrzés utján történhetik, a Gusztáv Adolf-egyletre nem terjesztetett ki. Ez nyílt bevallása annak, hogy a kormányzatnak egy kötelességmulasztása az egyletnek elég alkalmat ad arra, hogy itt oly irányú iskolákat segélyezzen és támogasson, a mely a nemzeti törekvésekkel, az állami egységgel homlokegyenest ellentétben áll. Lengyel Zoltán: Ez a Tisza-kormánynak nemzeti politikája. Gál Sándor: Ezekkel a kérdésekkel végezve, csak nagyon röviden óhajtok kiterjeszkedni arra, hogy már megérintettem a költségvetésünknek azt a végtelen csekély kis sommáját, a mely a nevetségesség kikerülése nélkül ekkorra állami
