Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

4-78. országos ülés 190í augusztus i-én, hétfőn. 123 rium« kifejezéssel szemben tiltakozom és azt csak olyan értelemben fogadhatnám el bizonyos fentartásokkal, hogy ennek politikai és államjogi jelentősége és vonatkozása egyáltalában nincsen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyanebbe a hibába esett ma Eötvös Károly igen t. képviselőtársam is, a ki azt mondja, hogy egyházilag nemzetté vannak szervezkedve a szászok, oláhok és szerbek; mert, ha bármily alapon itt Magyarország területén belül nemzeti szervezkedést a magyar mellett és a magyaron kivül megtűrünk vagy elnézünk, vagy pedig mi itt a törvényhozásban ilyen kifejezéseket használunk, akkor ők hajlandók ezt mindjárt adoptálni és hasonló szeparatisztikus jogok forrásává tenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen rövid jelzése után ennek a kérdésnek áttérek a kultuszminiszteri budgetnek arra, a részére, a mely a mi nemzeti életünket és annak megnyilatkozását a legnagyobb mértékben befolyásolja; értem alatta a népiskolákat. Elismerem, hogy az 1868 : XXXVIII. t.czikk, a mely nagy nemzeti átalakulás időpontjában jött létre, olyan módon konstituálta közoktatásügyi rendszerünknek alapelveit és alapgondolatait, a mely sem a nemzeti, sem az állami egység követelményeinek minden tekintetben nem felel meg. A mikor a nemzet — a mint önök, t. uraim, mondják — uralkodójával kibékült, egy keserves és hosszú, évszázadokra terjedő elnyomattatásból fellélegzett és midőn fajunk karaktere itt is nyilvánult, t. i. hogy a felhevülésből és hálából, a mely minden kis jótéteményt honorálni szokott, minden elismerés előtt a kalapját megemeli, ugyanezzel a magyar gavallérsággal kivánt eljárni a felekezeti alapon álló egyházakkal szemben is, a mely az ő államjogi ténykedését az állami alakulásnak minden stádiumában jellemzi. Ez a gavallérság, ez a bőkezűség volt az, a mely jogot adott a különböző felekezeteknek arra, hogy iskolákat szabadon felállithassanak, azok tanítói karát maguk választhassák, a tanitandó tantárgyakat ők maguk jelölhessék ki és a tanitás és oktatás nyelvét saját hatáskörükben megállapíthassák. Bartha Miklós: Nagy hiba volt! Madarász József: Bűn! Gál Sándor: S a magyar nemzet elment, ha szabad ezt a kifejezést használnom, még botrányosabb engedékenységig is akkor, a mikor ezen iskoláknak tantárgyai közé még csak a a magyar nyelv oktatását sem kívánta konstitutív alapon beilleszteni. Bartha Miklós: Könnyelműen csinálták! Gál Sándor: Természetes, hogy a magyar nemzet akkor, a mikor ilyen konstitutív alkotásoknak idejét élte, legkevésbbé gondolhatott arra, hogy létezzék Magyarország határán belül olyan felekezet, a mely ezt a széleskörű autonómiát arra fogja felhasználni, hogy a nemzeti törekvések teljesülésének lépten-nyomon útját állja és azok teljesülése elé lehetőleg akadályokat gördítsen. Habár ennek a konstitucziónak ezen hiányai kétségetlenük fenforognak, de ebben a törvényalkotásban, ebben a konstitutív munkálkodásban mégis volt egy garanczia, a melyet a nemzet a végrehajtó hatalom részére kivánt fentartani és így kívánta az ő minden irányú befolyását a felekezeti oktatásra nézve, de nevezetesen a nemzetiségi alapon álló felekezeti oktatásra nézve biztosítani; ez a garanczia pedig volt a törvénynek az a kikötése, hogy a felügyeleti jog mindezen iskolák felett a közoktatásügyi minisztert illeti meg. Már most, hogy ez a felügyeleti jog tisztán csak pedagógiai szempontból volna gyakorolható, vagy hogy ennek alkatelemét tisztán csak annak megvizsgálása képezhetné, hogy közegészségügyi szempontból az az iskolahelyiség megfelel-e a követelményeknek, ezt én nem hiszem, de kizártnak tekintem, mert ha csupán csak ilyen intencziók vezet*ék volna a törvényhozást az 1868-iki törvény megalkotásánál, akkor az állam felügyeleti jogának ilyen nagymérvű korlátozása esetén szükségét látta volna a törvényhozás annak is, hogy a felügyeleti jog terjedelmét szigorúbban körülírja. Ilyen körülírás azonban az 1868-iki népoktatási törvényben nincs, tehát a törvénymagyarázat minden elfogadható módja szerint állithatom azt, hogy a felügyeleti jog olyan módon illeti meg a magyar kormányt, a mint azt nemzeti és államjogi szempontok szükségessé és indokolttá teszik. (Ugy van! Ugy van f a szélsőbaloldalon.) No már most milyen jelenségekkel találkozunk ezen a téren ? Nem vagyok hajlandó egyelőre — habár nem zárkózom el ennek a föltevésétől sem — arra a következtetésre jutni, hogy ez a felügyeleti jog, a mely a végrehajtó hatalmat kétségtelenül megillette, a pártpolitikai uralom áldozata lett, mert az a bizonyos párt, a mely hivatva volt a nemzeti életet vezetni, a melynek alkotó és szervező jogai kétségtelenek a magyar nemzet életében, az a párt soha ezt a felügyeleti jogot olyan módon nem gyakorolta, a mint az nemzeti életünk ós érdekeink megvédésére szükségünk lett volna; (Ugyvan! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ha pedig nem gyakorolta, teljesen jogszerű az a következtetés, hogy azért nem gyakorolta, hogy ezeket a czimborákat is a maga és politikai számítási-i részére megszerezhesse. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) A törvény ezen kikötésével szemben a felekezeti oktatásnak minő kinövéseivel találkozunk? Az erdélyi részekben az oláh iskolák feliratai: »Scola romana«. Trubinyi János: Máskép nincs? Gál Sándor: Nincs! Distingváljuk a kérdést. Az 1868-iki törvény iskolafentartói jogot ad felekezeteknek, községeknek, társulatoknak, egyeseknek és az