Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-478
47tf. országos ülés 1904 den rájuk vonatkozó adattal együtt. Ha mindezeket mi itt Budapesten egy központba össze tudnók gyűjteni, akkor tudományos tekintetben vezérei lehetnénk a körülöttünk lévő népeknek és akkor talán elérhetjük azt is, a mi álmaink álma, vágyaink vágya: a nagy Magyarországot. A mi az 1848: XX, t.-cz. végrehajtására vonatkozik, arról nekem is kellene szólnom mint kálvinista embernek, de sokkal ékesebben, sokkal szebben elmondta előttem szóló képviselőtársam, Eötvös Károly, s az ő kijelentéseihez csatlakozva, a közoktatásügyi költségvetést a magyar kultúrának hozott még mindig szerény áldozat gyanánt elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Jákabffy Imre foglalja él) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kovács Pál jegyző: Grál Sándor! Gál Sándor: T. képviselőház ! Elismerem, hogy a parlament jelenlegi tanácskozásaira döntő befolyással biró körülmények nem teremtenek egészen alkalmas helyzetet arra, hogy a kultuszminiszteri budget oly terjedelemben és oly alapon tárgy altassák, a mint az nemzeti szempontból megérdemli. A hosszas parlamenti küzdelmekben kifáradt és szabadságidejében is megcsonkított ház nem bir azzal az objektivitással, nem birhat azzal a türelemmel, a mely türelem egy ilyen nagyhorderejű és ilyen nagyfontosságú kérdés alaposabb megvitatására feltétlenül szükséges. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ezekkel a nehézségekkel én felszólalásom rendjén leszámolni óhajtok és éjjen ezért ugy beszédem tárgya, valamint kerete meghatározása tekintetében a súlyt inkább a gyakorlati irányra, mint a teoretikus okoskodásokra kivánom fektetni. Az államkormányzat végtelen tág mezején van még a mi sajátlagos államviszonyaink között is egy olyan kis részecske, a hol a különböző pártok válaszfalai ledőlnek, mert az a czél, a melynek érdekei a kultuszminiszteri budgetben foglaltatnak, annyira népszerű és nemzeti szempontból annyira fontos, hogy pártkülönbség nélkül bizonyos álláspont köré kell hogy csoportosítsa Magyarország törvényhozótestületének valamennyi személyi tényezőjét. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Nem annyira a kíméletes és nem annyira a kíméletlen kritikát kivánom gyakorolni a budget tárgyalásánál, mint az igazság hangján akarok szólni és ha ez olykor-olykor egészen a kíméletlenségig vezet, akkor is csak kötelességemet teljesítettem. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ütközőpont közöttünk és a kormány között e kérdés taglalása körül mindenesetre főként azok a módozatok és eszközök, a melyekkel a nemzeti szempontból ily nagy horderejű ügyet KÉPTH. NAPLÓ. 1901—1906 xxvm. KÖTET. augusztus 1-én, hétfőn. 121 a kormányzati élet terén elősegíteni, vagy pedig annak legfontosabb nemzeti vonatkozásait megölni tudja. Összes nemzeti életünk jelene, jövője és minden törekvésünk összes reménységének szálai a kultuszminiszteri budgetben futnak össze, s ha ily nagy fontossága mellett mégis azt a szimptomát találjuk, hogy ezerszázmilliős budgetból alig 39 millió koronával szerénykedik a kultuszminiszteri budget, ez önmagában is elegendő okot szolgáltat arra, hogy a kormányt, a mely a nemzet vagyoni erejét csak nemzeti czélok érdekében volna köteles felhasználni, a legkíméletlenebb módon támadjuk. Én azonban e kérdés taglalását elhagyom arra az időre, a mikor nagyobb jelentőséggel és sulylyal is bírhat, mert túlhaladott költségvetés tárgyalása keretében, mikor a kultuszminiszter maga is azt a beismerését jelenti be a háznak, hogy talált helyzettel kell számolni, az ő felfogásai tehát ebben a kérdésben egészen mások, ő talán az egész oktatási rendszerünk, mint kultúránk érdekeire nézve egészen más eszközökkel és a nemzeti vagj r onnak nagyobb felhasználásával fog és kivan majd jövőre nézve segélyére menni, mondom, akkor és ily körülmények közt nem tartom indokoltnak, hogy a kérdés e részével tovább és tüzetesebben foglalkozzam, A jelenlegi vitának eddigi felszólalási rendén felszínre kerül az 1848 : XX. t.-cz. rendelkezése, és annak a mi állami életünkben való következetes keresztülvitele. Ez a kérdés az én szempontomból nem olyan, a mely a jelen viszonyok közt tüzetesebb és nagyobb alapra fektetett pertraktáczió tárgyát képezheti, mert egyetlen igazságot ismerek ebben a kérdésben, és ez az, hogy eltévesztett dolog a felekezetek életében a felekezeti javadalmazás kérdésében absztrakt igazságot keresni. Az absztrakt igazság egy nemzet életében olyankor, a mikor bizonyos kérdések a nemzeti életnek minden rétegére kihatnak, esetleg annak exisztencziáját támadják meg, csak relatív igazságokká törpülnek, ha tehát szüksége beáll annak, hogy a különböző felekezeteknek felekezeti, illetve vallási és oktatási szükséglete az állami j)énztárból nyerjen akár fedezetet, akár teljes mértékű kielégítést, ez az igazság csak akkor lesz igazság, hogyha a kormányzati és törvényhozó testület diszkreczionális joga oly felekezetek érdekében használtatik fel, a mely felekezetek a nemzeti közös munkára vállalkoznak. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Alapjában elhibázott dolog volna, a melyhez szavazatommal soha hozzájárulni nem tudnék ; (Helyeslés a szélsobaloldalon.) hogy oly felekezetek, a melyek nemzetiségi alapon szervezkednek és a nemzeti élet megrontására törekednek, csak egy fillérrel is támogattassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek a kérdésnek a rejtegetését, elhallgatását én indokoltnak nem tartom, sőt ellenkezőleg azt a politikát követelem és kivánom, hogy ebben a kérdésben 18
