Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

118 478. országos ülés 1904 augusztus 1-én, hétfőn. tása a magyar nyelv sikeres tanítása érdekében, ba nincs meg a lehető legtökéletesebb biztosítékunk arra, bogy lesznek olyan egyének, olyan munkások a legalsóbb fokon is, a kik ennek a törvénynek érvényt adjanak, Mire való, kérdem én, a törvénytervezetben a felekezeti tanítóképzőknek további fentartása? Ugy tartják, hogy legradikálisabb volna csupán állami népoktatási intézeteket engedélyezni, de szerény véleményem szerint ezt szükségesnek, sőt sokszor czélravezetó'nek sem tartom. Tartom magam Disraelinek ahhoz a nézetéhez, ahhoz a mondásához, hogy az emberek igen sokat adnak az intézményekre, sokat adnak a rendszerre, de kevésbbé veszik tekintetbe magát az egyént. Valamely ügynek a sikerét nem kell az intézményekben, az intézetekben keresni, hanem az arra való egyénekben. Én a magyar közoktatás ügyének a magyar nemzeti állam czéljainak és érdekeinek megfelelő fejlesztését csak ugy látom sikeresnek, ha nem annyira az iskolákat, az intézeteket, a különböző rendszereket, tanterveket, tanmeneteket és nem tudom, miket veszszük tekintetbe, hanem tekintetbe veszszük azt, bogy kik tanítanak azokban az iskolákban, kik hajtják végre, kik szereznek érvényt annak a rendszernek, annak a tantervnek. Akkor tartanám sikeresnek az államnyelv tanítását, bogy ba nem lehetne Magyarországon sem tanár, sem tanító, sem a közoktatásügynek semmiféle funkcziouáriusa, a, ki nem magyar állami tanítóképző-intézetben nyerte volna kiképeztetését, még pedig természetesen a magyar állam áldozatából ingyen. Ha az ilyfoku radikalizmust látnók már az első lépésnél, akkor a miniszter ur működését illetőleg remélhetnők azt, hogy a közép- és a felsőiskolai tanárképzés kérdése is az egyetemtől függetlenül elvégre megoldást nyer. Midőn ma, — sajnálom, hogy nem terjeszkedhetem ki hosszasabban— (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) midőn ma az egész tanárképzés tisztán csak az esetlegességektől függ, a mikor nem egy tanárról csak akkor sül ki, hogy nem arravaló, a mikor már elvégezte az egyetemet, sőt vizsgáit is letette, sőt ki is van nevezve és már megkezdte azt, hogy egy egész generácziót a rossz működésével megrontson, a mikor valószínűleg a tudományok internaczionális hatása alatt igen sok tanár elveszti érzékét a nemzeti szellem, a nemzeti gondolat iránt, s fogalma sincs arról a nemzeti munkáról, a melyet teljesítenie kell és azt hiszi, hogy előtte csak egyetlen egy czél, egy általános, nagy emberi czél lebeghet, a tudomány, és a mikor én ismerek egyetemi tanárt, a ki egyáltalában nem sokat akar tudni a magyar nemzetről, (Mozgás a jobboldalon. Égy hang jobbról: Ki az!) a ki nemcsak a feleségét, de még a szolgálóját is Németországból hozatta, (Mozgás a szélsőbal-oldalon.) és magántársalgás közt nem igen akar magyarul beszélni, — csak az egyetemen beszél magyarul, természetesen — a midőn az egyetemi tanárok csak ugy egészen véletlenül lesznek: én akkor a közép- és felsőiskolai tanárképzést a lehető legfontosabbnak, a lehető legégetőbb kérdésnek tartom. Erről azonban sajnálattal tapasztaltam, hogy a t. miniszter ur programmjában nem emlékezett meg. E helyett azonban emiitette a harmadik egyetem kérdését. Gabányi Miklós: T. elnök ur! Mégis borzasztó! 29 en vagyunk! (Zaj.) BedőházyJános: Kérem... (Halljuk! jobbról.) Gabányi Miklós: A falaknak beszél! Kubik Béla: így nem lehet tárgyalni! Elnök : Mindjárt, kérem ! Madarász József: Jöjjenek be a kormánypártiak ! Kubik Béla: így nem lehet tárgyalni! Nekik kell a házat határozatképessé és tárgyalásképessé tenni! Ez nem a mi kötelességünk. (Mozgás.) Tessék felfüggeszteni az ülést, ez az elnök kötelessége ! Gabányi Miklós: Most vagyunk 32-en! Kubik Béla: Olyankor vannak itt, a mikor szolgálni kell a miniszterelnököt. (Zaj. Halljuk!) Bedőházy János: Beszélt a t. miniszter ur a harmadik egyetemről, hangoztatta, hogy a harmadik egyetem eszméjét nem ejti el, hogy folytonosan szem előtt tartja e kérdést és ugy látszik, foglalkozik ezzel. Igen természetes ez, mert az ember vissza-visszatér a régi ideáljaihoz és ez nyilvánvalóan a t. miniszter ur kedvencz eszméi közé tartozik. Nemcsak mi, de a túlsó oldalról is — ha jól tudom, Ballagi Géza igen t. képviselőtársam és barátom is azok közé tartozott — annak idején örömmel üdvözöltük azt a törvényjavaslatot az elméleti jog- és államtudományi vizsgálat és jogi oktatás tárgyában, a mely kész javaslatot az igen t. miniszter ur elődjétől átvett, a mint emlité, csekély módosítással. Mi abban, a mint akkor neveztük, a jogi szakoktatás deczentralizácziójában jelét láttuk annak, hogy a közoktatásügyi kormány által felismertetett az a tény, bogy az egyetem, mint bizonyos pályákra képesítő képzőintézet, nem képes ma már megfelelni az állam és társaialom igényeinek, még pedig mindinkább fokozódó igényeinek. Erre felsőbb szakiskolák, akadémiák, — vagy akárminek nevezzük őket — szóval: más intézetek szükségesek, a melyek olcsóbbak legyenek és rövidebb idő alatt szolgáltassák az egyes pályákra szükséges ifjakat. Ez lett volna tehát az első lépés a felsőbb szakiskolák felé, a melyek mellett az egyetemek maradtak volna tudományápoló és fejlesztő, magasabb tudományos készültséget nyújtó intézeteknek, a melyektől nyert grádus, doktorátus akkor igazán a tudományos érdemnek jutalmazása, kitüntetés lenne, nem pedig csak arra szolgálna, hogy pl. mondjuk, Csausz Mátyás és Bürgözdi Mihály tyukperében az illető doktor