Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés 1904- Julius 30-án, szombaton. 103 Sturman György jegyző: Udvary Ferencz! Udvary Ferencz: T. képviselőház ! Minthogy nagyon röviden kívánok a tárczához hozzászólni, pár perez alatt végezni fogok. Előttem szólott t. képviselőtársain, Csernoch János t. barátom a polgári fiúiskolákról beszélt. Ehhez a kérdéshez kívánnék néhány eszmét hozzáfűzni. Midőn egy állam kulturális czélokra szánt költségvetését előterjeszti, igaz hazafinak, igaz, jó állampolgárnak az összeg nagyságától nem volna szabad visszariadnia. Nagyon természetes, hogy az állam lakosságának minden egyes rétege és az annak egész nagyságát alkotó egyesek csak akkor lehetnek az országnak produktív tényezői, ha az elméleti és gyakorlati életre egyaránt párhuzamosan vannak kiképezve. Midőn a polgári fiúiskolákat a kultuszminisztériumban kontemplálták, tudomásom szerint és minden állampolgár tudomása szerint is azt a hivatást szánták azoknak, hogy az iparososztályt oly magasabb teoretikus képzettségi fokra emeljék, a mely képessé tesz nagyobb ipari államokkal való verseny felvételére. Hogy ez miért nem történt, hogy ezt az eredményt miért nem érték el a mi polgári fiúiskoláink, azt nagyobbára, már kifejtették és ezt különben a minisztériumban is nagyon jól tudják. Nem azt akarom ezúttal elmondani hogy mi történik ma a polgári fiúiskolában, hogy milyen ott a tanterv, mert nem akarok hosszadalmas lenni, hanem fel akarom hívni a t. miniszter ur figyelmét annak szükségére, hogy a polgári fiúiskoláknak átalakítását, a mely tudomásom szerint évtizedes munka, a melyet már mindenféle irányban próbálgatnak, abban a helyes irányban és mederben vezesse, hogy ezek tényleg az iparososztálynak szellemi tudását fejleszszék. Hiszen Magyarországon a szocziális kérdések tekintetében azt látjuk, hogy ezrekre és tízezrekre megy azoknak száma, a kik tulajdonképen iparból kellene hogy megéljenek, de megélni még sem tudnak. Ennek az oka a következő : Azt a kis vagyonú embert, azt az iparos családot, a mely gyermekét a polgári iskolába adja, lehet, talán az a gondolat vezeti, hogy ezt a pár esztendőt az iskolában a fiu szellemi képzésére fordítják, azután majd tisztességes, derék mesterember, s egyelőre jó inas lesz belőle. Pedig ez nem igaz, mert a mint az a gyerek belekóstolt abba a polgári iskolába, már hivatalnok akar lenni, a mint ezt már többen is kifejtették. Ha tehát a t. miniszter ur oda fog hatni, hogy olyan iparos-szakképző iskolákat teremtsen, mint a minők pl, Németországban, Angliában vannak; hogy ezek a tanonezok kellő kiképzést nyerjenek, akkor a mi iparosaink szellemileg, theoretice oda fognak fejlesztetni, a hová a külföldön fejlődnek az iparosok. A polgári iskolák egy másik baját is bátor volnék megemlíteni. A polgári iskolák hivatása gyanánt tulajdonképen azt is czélozták, hogy egy képzettebb kereskedelmi osztályt is fejlesz- | szenek. Mire jogosít ma a polgári fiúiskola? Ha a négy osztályt elvégzi az a fiatal ember, bejut a felső kereskedelmi iskolába. Ha ezt is elvégezte, akkor lehet belőle mai törvényeink és és szokásaink szerint nemcsak kereskedelmi tisztviselő, hanem pénzintézeti tisztviselő is. De vegyük csak figyelembe azokat a takarékpénztári mizériákat, a melyek a vidéken előfordulnak; nézzük csak azokat a mentségeket, a melyeket az ügyvéd urak a törvényszékek előtt hangoztatni szoktak! Mi volt mindig az ilyen esetek vége? Az volt a vége, hogy az igazgatóságok, a felügyelő-bizottságok arra hivatkoztak, hogy »mi nem vagyunk szakemberek, a tisztviselő urak pedig nem világosítottak fel bennünket«. Hogyan lehetséges tehát az, hogy mi módot nyújtsunk millió forintos idegen pénzeknek kezelésére olyan fiatal embernek, a kinek még alig hogy serkedzik a bajusza; a kinek tapasztalata nincsen; a kinek pedig tudnia kellene nemcsak a financziális dolgokat, hanem jogi kérdésekben is erős tapasztalati, alapon álló ismeretekkel kellene birnia. Eu erre a kérdésre vagyok bátor a t, miniszter ur figyelmét felkérni és ajánlani azt, hogy ezeket az iskolákat, a melyek most a polgári fiúiskolákból mintegy kifejlődnek, lenne szíves oly módon szervezés alá venni, hogy ezek a kereskedelmi képzettséget elnyerő ifjak ott azt az igazi, szükséges képzettséget szerezzék meg, a mely tőlük minden körülmények közt megvárható. Nem akarok rátérni arra, hogy ezt milyen formában és milyen alakban képzelem ; a miniszter ur bölcsesége mindenesetre meg fogja találni a helyes irányt és he fogja látni, hogy nem elég — különösen a vidéki pénzintézeteknek, a mint már emiitettem — az a képzés, az a tudás, a melyet ma a felsőkereskedelmi iskolákban elnyernek az ifjak. Magát a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik Eötvös „Károly. Eötvös Károly: T. képviselőház! Őszintén bevallom, hosszasan szeretnék egy-két fontos kérdéshez szólni, a mely most napirenden van, az interpelláczióig terjedő idő azonban alig néhány perez. Azt a kegyet kérem tehát a t. háztól, engedné meg, hogy a jövő ülésen mondhassam el beszédemet. (Helyeslés.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ma is szívesen meghallgatjuk! Elnök: Hozzájárul a t. ház ahhoz, hogy Eötvös Károly képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen.') A t. ház ehhez hozzájárul. Nyegre László, a közigazgatási bizottság előadója kivan jelentést tenni. Nyegre László előadó; T. ház: (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a közigazgatási bizottság nevében két jelentést beterjeszteni és pedig az egyiket Győrsziget és Révfalupataház I községek közigazgatási és országgyűlési képviselő-