Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

M5. országos ülés í°i)k Julius 16-án, szombaton. 77 miként kezeltetik a magyar királyi testőrség? Ez a magyar királyi testőrség egy kapitány vezetése alatt áll. Méltóztatnak-e azonban tudni, hogy kinek van alárendelve ez a testőrkapitány ? Alá van rendelve az ezredesi rangot viselő Oberhofmeisternek, tehát egy osztrák orgánumnak. Osztrák orgánumnak azért nevezem, mert itt közös orgánumról nem lehet szó, hiszen nem közös az udvartartás. A magyar testőrség kapitánya, a kinek állása számára alapítvány tétetett és a ki a király legközvetlenebb közelében szolgálatot teljesítő legfőbb kapitány, egy osztrák ezredesnek van alárendelve! Tovább megyek, Az a magyar királyi testőrség, hogy valaha rá ne lehessen fogni, hogy magyar, vállszalagjának középrozettájában a kétfejű sast viseli. Ez a magyar királyi kétfejű sasos testőrség. (Zaj a szélsöhahläalon.) Ennek a testőrségnek alapítványát, tudja-e a t. miniszterelnök ur, hogy ki kezeli és ki adta el azt a drága telket az osztrák testőrség számára nemrégiben olcsón ? Ki kezeli és ki felel a magyar nemzetnek a magyar testőrség vagyonáért ? Ugyanaz az osztrák ezredes, a kinek a mi nemzeti vagyonunkhoz, ha van törvénytisztelet, semmi köze a föld kerekségén. (Ugy van! balfelöl.) Sokat kellene beszélnem. Ezen a téren el kellene mondanom, hogy miképen áll az arciere és az arriére-garde ügye, hogy miképen van ez szervezve és micsoda paritásban állnak ezek a testőrségek egymással. Nem foglalkozom azonban ezzel, csak az udvartartás szellemére fogok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Itt van egy eset, a mely nagyon is bevilágít ennek az udvartartásnak szellemébe és felfogásába. Nemrég történt Budán, A királyi kihallgatáskor egy uri ember kérvényt adott át ő Felségének, de az az uri ember véletlenül Bécsben volt és igy bécsi bélyeget ragasztott a kérvényre. 0 Felsége a kezébe vette a kérvényt s látván rajta az osztrák bélyeget, azt mondta az illetőnek: »Ab,Sie wohnen ja bei uns.« 0 Felsége tehát nem tartja magát Magyarországon itthonlévőnek, hanem ő Bécsben van: »Bei uns.« Nem látják a t. képviselő urak, hogy politikailag annak az udvarnak milyen a légköre? Egy gr, Apponyi Albert kegyvesztett lesz és az udvari bált használják fel arra a czélra, hogy ott megjelenjék a képviselőház elnöke és hogy az ott tüntetőleg inzultáltassék. (Ugy van! a szólsöhaloldalon.) Miért? Mert volt benne férfias bátorság meg nem tagadni magyar nemzetét és nemzetének jogait. Gr. Apponyi Albert nem másért lett kegyvesztett, hanem csakis ezért. Ezt, remélem, e teremben senkinek bővebben magyarázni nem kell, hisz példás becsület, tiszteletreméltó tisztesség környezi azt a férfiút, botlást egész életében el nem követett. Azért, mert politikai meggyőződésből a nemzet mellé állt, ez a tény maga elég volt, hogy az udvarnál tüntetőleg mellőztessék, sőt kigunyoltassék. (Vay van ! a szélsöbaloldalon.) Még egy dolgot hozok elő, A történet fonalán ismerünk uralkodó családokat, a melyek összeütközésbe kerültek u. n. alattvalóikkal. Ezek azonban az élet hosszú tapasztalatai alapján az engesztelés törvényét alkalmazták. A királyi méltóság fényét csak emelhette az a fejedelem, a ki nemzeti hősöknek dicsősége és tisztelete előtt meghajolt, vagy ha azt nem tehette, a koporsóra tette le azt a mirtuságat, mely az engesztelés szent jelvénye. Csak nálunk van ez máskép. A Habsburg-dinasztiának feje nemcsak Kossuth Lajossal ki nem engesztelődött, hanem Kossuth gyermekének sincs helye az udvarban csak azért, mert Kossuth Lajos fia. Nem folytatom ezt a tárgyat tovább, de méltóztassék tűnődni a felett, hogy igyekszik-e vájjon hozzáférkőzni a magyar nemzet szivéhez a fejedelem, kinek szivében nemcsak a kegyeletnek, de még az engesztelődésnek számára sincs hely akkor, ha valaki nemzeti hős, vagy nemzeti mártír gyermeke. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az udvari ebédek a »gutgesinnt«-ek számára kieszelt ama retorták, a melyek a pírtokat bevonultatják, de ez sem a pártok akaratából történik, hanem ez is miniszteri vagy főudvarmesteri protekezió alakjában osztatik ki és a gutgesinntségről kell tanúságot tenni előbb valakinek, mielőtt oda bejutna. De minek folytassam tovább, hiszen az önök szemei előtt történnek ezek a dolgok. Ha annak a magyar udvartartásnak, a melynek tulajdonképeni rendeltetése volna a magyar iparnak, művészetnek, hazafiasságnak szolgálni, s a nemzet dicsőségének igaz fényét a külföld előtt is ha kell csillogtatni, annak ebből a részéből nem maradt a Habsburgok udvartartásában semmi. E helyett miként látjuk a fejlődést? 1867 óta üz az udvar egy politikát, a mely a rendjelek alapításával fentartja azt a botrányos, közjogellenes állapotot, hogy a rendjelek »fiir Kaiser und Vaterland« osztatnak ki. Magyar állampolgárok elfogadnak díszítésül rendjeleket, a melyek megtagadásai a magyar nemzet alkotmányának, mert mint a vaskorona-rendnek tagjai esküdöznek »für Kaiser und Vaterland.« Ugron Gábor: Legrosszabb a Lipót-rend. Polónyi Géza: Ilyen a Li])ót-rend is. De tovább megyek. 1893-ban, a mikor a magyar udvartartás kérdése fölmerült, szintén volt egy miniszterelnök, a ki biztató szóval tudta a nemzetet elaltatni, hogy majd meglesz, nur warten, csak várjatok ! A múltkor egy közbeszólásban már felhoztam, de az autenticum kedvéért itt is elmondom, hogy mikor a volt kormányelnök ő Felségének előterjesztette a magyar udvartartás felállítására vonatkozó javaslatait, akkor ő Felsége behívta a királynét, a ki akkor még élt, s mikor a miniszterelnök előterjesztette a javaslatokat újból, azt mondta ő Felsége: »Most már semmi sem hibázik hozzá, kedves Wekerle, mint az, hogy terjeszszo elő a nádor kinevezé-