Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

70 4ő5. országos ülés 1904- Julius 16-án, szombaton. áttért a Habsburg-ház uralkodásái-a, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Lássuk hát az udvartartás kérdését. Ezelőtt néhány esztendővel, mikor a fogyasztási adó átutalásának kérdése napirendre került és mikor a Bánffy-Badeni-féle kiegyezés létesült, s végrevalahára az a nagy anyagi hátrány, a mely a fogyasztási adók terén azoknak helytelen kezelése következtében Magyarországot terhelte, kiküszöböltetett, akkor én ebben a házban — pedig még nem sejtettem a történendőket, csak egyik részében — azt mondtam, hogy majd meglássa a magyar nemzet, hogy ezt ingyen nem hozták haza Bécsből. Már akkor fejtegettem, hogy annak ára egyrészt a quóta felemelése lesz, a mely állandó teherként fog a nemzet vállaira nehezedni és azt mondtam, a történelem példáin okulva, félő, hogy itt egy másik provizió is lesz majd, s már akkor jeleztem, hogy egészen bizonyos, hogy a czivillista felemelésével fogunk találkozni. Most itt van előttünk ez a javaslat. Hiába akarja azt a t. miniszterelnök ur máskép indokolni, ennek a gyökerei visszanyúlnak arra az időre, a mikor az osztrák kormány ellentállásának megtöréseért ezt az Ígéretet kellett megtenni rekompenzáczió fejében azért, hogy egy botrányos törvénytelenség Magyarország gazdasági életéből kiküszöböltessék. Most itt van előttünk és lássuk meg — bár némi tekintetben ismétlésekbe fogok bocsátkozni — ennek a czivillistafelemelésnek történetét röviden és hogy mennyit ér az az érv, mint hogyha 30, nem tudom hány év óta állandó maradt volna a czivillisía. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) 1867-ben a 7. §-nak törvénybe iktatásával meg lett állapítva a külön magyar udvartartás. Akkor nem lett megállapítva mindjárt a czivillista mennyisége, hanem meg lett állapítva az 1868. évi költségvetésben, a melyben fel lett akkor véve 3 250,000 forint. Miután már itt tartok, egy pár tétellel méltóztassék megengedni, hogy azt összehasonlítsam. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanaz az országgyűlés, a mely 3.250,000 forintban állapította meg a czivillistát, megszavazott a földmivelés, ipar és kereskedelem szükségleteire 509,900 forintot, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szükségletére 1.074,000 frtot, az igazságügyminiszterium szükségletére 2.885,000 frtot, a honvédelem szükségletére 506,000 forintot. Ezt én nem ok nélkül hozom fel. Akkor, a midőn méltóztattak látni, hogy az országgyűlés majdnem hatszor annyit szavazott meg a czivillistára, mint a földmivelésügyre, majdnem hatszor annyit szavazott meg, mint a honvédelemre, — persze akkor a honvédség még nem volt felállítva, — midőn háromszor annyit szavazott meg, mint a vallás és közoktatás költségeire és midőn többet szavazott meg arra, mint az igazságszolgáltatás költségeire; akkor egészen világos dolog, hogy az a nemzet pazar fénynyel akarta az ő királyi udvartartását berendezni és demonstrálni akarta, hogy azért a magyar királyi udvartartásért áldozatra is kész. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Máskülönben annak az ó'rjöngésnek nem lehetne indokolását találni, hogy létezzék olyan törvényhozás, mely az udvartartás pazarlásaira és fényére többet szavazzon meg tudva, mint a vallási és közoktatási költségekre, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es mivel jutalmazzák meg a törvényhozásnak ezt a jóságát ? Először is azzal, hogy a míg 1868-ban még csak királyi udvartartás czimen szerepelt a dolog, mint a hogy az előttem szóló t. barátom helyesen emiitette meg, 1870-ben, alig két évre rá, már emeléssel jönnek — mert az 1870 : V. t.-cz. már felemelte a czivillistát — és akkor már, mint azt helyesen vette észre a t. barátom, nem a magyar királyi udvartartás czime alatt, hanem »ő császári és királyi apostoli Felsége legmagasabb udvartartása« czime alatt tették ezt. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ez volt a czim, a melyet most is igy akartak belecsempészni, a melylyel jelezni akarták az úgynevezett együttes udvartartásra czólzó törekvéseket. Az a czivillista, a mely 1870-ben az V. t.-czikk által lett megállapítva, nyugodott három esztendeig. 1873-ban a III. t.-czikk szerint már megint egy millióval emelték fel a czivillistát. Bátran merem állítani, t. ház, hogy nincs a föld kerekségén ehhez fogható példa, hogy egy és ugyanazon uralkodónak élete alatt negyedik izben jöjjenek egy nemzethez udvartartási költségfelemeléssel. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) De, t. ház, ezeket a törvényeket más szempontból is szükséges, hogy megállapítsuk. Méltóztassanak ellenőrizni. Itt az én t. barátom bizonyos mórtékig tévedésben van. Ezek a törvények tartalmazzák, hogy ez az udvartartás ő Felségének, I. Ferencz Józsefnek, a magyar királynak szavaztatik meg. Hát ennek, igen t. barátom és t. ház, kettős lényeges oka van. Az első lényeges oka az, hogy Magyarországon a család nem közjogi fogalom, Magyarországon a királyi család számára nincs megszavazva udvartartási, költség, csak ő Felsége a király számára. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) És ez nagyon fontos dolog ennél a kérdésnél; mert majd rá fogok mutatni, hogy ugyanazzal a gyönyörű közjogi ismerettel, a melylyel a miniszterelnök urnái találkozunk, még az a lapszus is bekövetkezett és illetőleg elkövettetett, a mint ki fogom mutatni, hogy beszél indokolásában arról, hogy apanázsok is adatnak és hogy 1875 óta nem változtak ezek az apanázsok. Hát, t miniszterelnök ur, nekünk az apanázsokhoz a törvény alapján semmi közünk. (TJgy van! TJgy van! a szäsőbaloldalon.) A magyar nemzet semmiféle braganzai herczegnek londoni kirándulására költséget nem szavaz meg, Magyarországon ő Felsége a király számára, a magyar