Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

464. országos ülés 1904- Julius 15-én, pénteken. 47 Vájjon mit várhatunk a nemzetiségek részéről? Hogy ismerjék el a magyar államnak, a magyar nemzeti államnak a presztízsét, mikor azt tapasztalják, hogy a király, ennek az államnak a feje, alig időzik itt, hanem egy más államnak a fővárosában tartózkodik a legnagyobb előszeretettel, a hova azok a nemzeti egység ellen izgató elemek — méltóztatnak a memorandumperrre visszaemlékezni — sietnek, hogy őt felkeressék, mert ott remélnek szives fogadtatásra és meghallgatásra találni, a mire a nem nagyon régen múlt történelmi események Őket fel is jogosítják ? (TJqy van! lalfelöl.) És aztán, t. képviselőház, hogyan respektálják a magyar nemzeti állam presztízsét ezeknek a széthúzó nemzeti törekvéseknek a bajnokai, mikor minden lehető alkalommal azt tapasztalják, hogy az udvar nyelve a német, maga ő Felsége a legnagyobb előszeretettel használja ezt a nyelvet, a mely neki anyanyelve, s azt hiszem, nem vagyok rosszul értesülve, ha azt állítom, hogy az Ő Felsége személyéhez intézett felterjesztések rendszerint német nyelven történnek, vagy legalább német fordításban is mellékeltetnek, sőt a törvényjavaslatok, mikor szentesítés alá terjesztetnek, szintén németre fordíttatnak le. Azt hiszem, a miniszterelnök ur meg nem czáfolhat; magam is láttam ilyen, e czélra készült fordítást. Mikor van ő Felsége leginkább itt közöttünk ? Itt van a delegáezió ülésszaka alkalmával . . . Nessi Pái: Ha pénzre van szüksége! Bakonyi Samu: ... a mikor a birodalmi állás fentartására szükséges eszközöket kell a delegáezió szolgálatkész magatartásával megszerezni; és hogy ez milyen demonstratíve történik igy, mutatja az, hogy a mint a delegáezió ülésszakát bezárja, ő Felsége, a magyar király bizony itt hagy bennünket és ugyancsak siet vissza Ausztriába, (ügy van! halfelöl.) Az ő fenséges családjának tagjai le-lerándulnak az udvari bálokra, de a legközelebbi vonattal már távoznak. Megesik, hogy néha egy-egy léghajózásra is eljönnek, mint Lipót Szalvátor főherczeg ur ő fensége, talán jelképileg is mutatni akarván, hogy micsoda légvár a magyar nemzetnek az a reménysége, hogy uralkodóháza valaha magyarrá válhatik szívben, lélekben és nyelvben, és ezt az alkalmat felhasználják aztán arra, hogy nagy kegyesen mentegetőzzenek a miatt, hogy a »Landessprache«-et nem értik, Pedig, t. képviselőház, ha a történelemnek tanulságait figyelemmel kisérnék, ha nem fogná el a »Ge.sammtmonarchie« botor vágya az uralkodócsalád egyik-másik tagját, akkor, t. képviselőház, látniok kellene, hogy mik történnek odaát, látniok kellene azokat a jelenségeket, a melyek azzal fenyegetik még a ma fennálló kapcsolatot is, a melyben nemcsak mi, hanem ők még sokkal inkább egyedül láthatják a nagyhatalmi állásnak biztosítékait; látniok kellene, hogy miképen tépik szét az ott feltámadó széthúzó törekvések és romboló erők a pragmatika szankeziót. Hallaniok kellene, hogyan zúgják fülükbe a jövő dalát, a »Wacht am E,hein«-t. Hallaniok kellene, hogy ordítja a Burg udvarán a bécsi csőcselék : »Abdánkén!« És, t. képviselőház, ezzel szemben vájjon nem rémülnek-e meg azok a fenséges urak, nem gondolnak-e arra, hogy hova fog ez vezetni, és nem vonják-e le azt az egyedül levonható és rájuk nézve első sorban fontos tanulságot, hogy igenis nekik kellene a nemzeti politika tényezőjévé válniok, mert el fog következni az az idő, a mikor a Habsburg-ház vagy mint magyar Habsburg-család fog megállani . . . Polónyi Géza: Akkor köszönjük a szívességüket ! Bakonyi Samu . . . vagy elérkezik a végzet a Habsburg-házra nézve, a mint elkövetkezett a többi uralkodócsaládokra, meg fognak semmisülni, a magyar nemzet azonban bizony élni fog akkor is, ha ez a dinasztiája is megsemmisülne nem a magyar nemzet kebelében feltámadó jogos és törvényes aspirácziók, hanem a kegyelt, a dédelgetett Ausztriában mutatkozó széthúzó állapotok miatt. Igazi nemzeti politikát eddig még nem láttunk a t. miniszterelnök ur kormányzatában. Hol vannak azok a reformok, melyek a nemzeti egységet megteremteni alkalmasak, a melyek a nemzeti egységnek, a magyar állam erejének megteremtése által épen a dinasztia érdekében is állanak ? Hol van az adóreform, a melyet minduntalan elodáznak, hol van az a birtokpolitika, a mely meggyőződésem szerint a legnagyobb mértékben képes azt az állítólagos nemzeti politikát és annak czéljait előmozdítani ? Hol van, t. ház, a gazdasági önállóság előkészítése, a mely egyedül válthatja valóra azokat a reményeket, a melyeket az előadó ur beszéde szerint Bajthay Antal püspök állított a nemzet elé és a melyek szerinte immár teljesen megvalósultak, illetve a legnagyobb részben a megvalósulás stádiumában vannak ? Minderre önöknek, t. kormány és t. többség, nincs sem erejük, sem akaratuk. Ellenben kapunk a bakra magyar kocsist, fején pofoncsapott föveg helyett pántlikás pörge kalappal és nadrágján vitézkötéssel. A t. előadó ur pedig, csatlakozván Bajthay Antal püspök fényes fantáziájához, egy bekövetkezendő ténynyel akarja nekünk garantálni ezen kilátások megvalósulását, a mikor azt mondja, hogy nemcsak ezt kapjuk, hanem kapunk még darabant testőrséget is, emlékeztetvén bennünket a magyar nemes testőrség felállításából erre a nemzetre háramló nagy erkölcsi előnyökre. Hát, t. ház, az igaz, hogy annak a nemes magyar testőrségnek viselkedéséből származott az a nemzeti és irodalmi renaissance, a melyből azután a magyar nemzeti eszme megerősödése következett be. De hiszen, t. ház, azokkal