Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

40 Í6k országos ülés 190í július 15-én, pénteken. tok beleegyeztek és azt hiszem, be fogom ezt bizonyítani Ugron Gábornak, ő is meg fog hajolni azon bizonyítékok előtt, a melyeket fel fogok hozni. Az tökéletesen igaz, a mit ítátkay László mondott, hogy a 15-ös albizottságban csak két felszólalás történt: Deák Ferencz és Andrássy Gyula felszólalása; ennél a pontnál más felszólalás nem történt és ezen felszólalások következtében a 15-ös albizottság ugy készítette el a szöveget, a mint az a törvénybe belekerült. A 67-es albizottság tárgyalásánál és a képviselőház tárgyalásánál ezen szakaszhoz egyáltalán senki sem szólott. Most az a kérdés, miért nem szólalt fel senki: azért-e, mert csakugyan abban értett mindenki egyet, hogy a magyar király udvartartása együttes legyen az osztrák császár udvartartásával, vagy azért-e, hogy a magyar királynak külön magyar udvartartása legyen? Ez iránt a legjobb felvilágosítást azok a tárgyalások adják, a melyek az 1867 .' XII. t.-cz. 7. §-ának meghozatala után először fordultak elő a czivillista körül 1870-ben, a midőn az udvartartás költségét 500.000 forinttal fel is emelték. Akkor Henszlmann Imre, Madarász Jenő, Tisza Kálmán, — akkor az ellenzék vezére — Nyáry Pál, Irányi Dániel, Svarcz Gyula, tehát igen sok ellenzéki férfiú, a ki ugyanazokat az elveket képviselte, nagyobb hatással, a melyeket önök ma vallanak, (Zaj a szélsőbaloldalion. Felkiáltások: Azt a közönség bírálja el!) ha abban a hitben lettek volna, hogy a magyar királynak külön magyar udvartartás jár, lehetetlen, hogy ezt szóba ne hozták volna, hogy ne követelték volna, hogy a törvény abban a szellemben hajtassák végre, a melyet ők mindnyájan igaznak és helyesnek tartanak. De mindebből mit sem látunk. Irányi Dániel és a többi ellenzéki vezéremberek akkor C3ak egy kifogást tettek: azt, hogy a midőn a deficzit előjelei mutatkoznak az országban, nem volna indokolt és helyes a czivillistát felemelni. De hogy a magyar királynak külön, magyar udvartartása legyen, azt nem követelte senki; ennél fényesebb bizonyíték pedig nem is képzelhető arra nézve, hogy az 1867 : XIL t.-cz. 7. §-a soha külön magyar királyi udvartartást nem követelt, (Nagy zaj a szélsőbáloldalon.) hanem igenis, ennek rendelkezése szerint a magyar király udvartartása és az osztrák császár udvartartása egy és ugyanaz. Polczner Jenő: Irányi is, Helfy is mindig követelték, különben, azt mondották, az udvartartás költségét is csak a quóta arányában kellene fizetni! (Zaj.) Olay Lajos: Hát ha nem követelték volna is, nekünk nincs jogunk követelni? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és közbeszólások a bal- és szélsőbaloldalon,) B. Dániel Ernő : Az a magyar királyi udvartartás tehát, ugy a mint van, teljesen megfelel a törvény követelményeinek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Szóval, mindig lefelé Hezitálnak! B. Dániel Ernő: Hanem, t. képviselőház, ezzel szemben, ha a magyar királynak külön udvartartása nincs is, azért fennálló törvényeink nem állják útját annak, hogy önálló magyar királyi udvartartás életbe ne léptettessék. (Halljuk! Halljuk! jobb felől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérek csendet! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Halljuk! akármennyire nincs is igaza! Derültség és zaj a szélsöbálolddlon.) Abban áll a tanácskozás, hogy az ellenvéleményt is türelemmel meghallgassuk; mindenki kifejtheti a maga nézetét; ezt ki-ki megbírálhatja, de egymást folytonos közbeszólásokkal zavarni, az sem nem alkotmányos, sem nem parlamentáris, sem egyéb tekintetben az illemnek meg nem felelő eljárás. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérek tehát csendet ! (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Darányi Ferencz: Meg kellene tőle vonni a szót! (Helyeslés a szélsöbálolddlon. Zaj.) Elnök: Kérek csendet! A házban mindenki jogositva van a maga meggyőződését kifejteni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ebben bárkit is meggátolni, az nem felel meg sem az eddigi gyakorlatnak, sem házszabályainknak, a legkevésbbé pedig a szólásszabadság követelményeinek és a kollegiális méltányosságnak. Legyenek szívesek a t. képviselő urak ezt _megszívlelni és nem folytonosan közbeszólani. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) B. Dániel Ernő: T. képviselőház! Ezzel szemben az ellenzék politikája abból áll, hogy az udvartartás költségeit azért nem emelik, mert szükségesnek tartják azt, hogy külön önálló magyar udvartartás rendeztessék be, a mely esetben azután igen szívesen szavaznák meg a költségeket. Hát, t. képviselőház, én készséggel bevallom, hogy mindazon fejtegetések, a melyeket e kérdésre nézve hallottunk, igen érdekesek, magasröptűek voltak és különösen kiemelem azon fejtegetést, a melyet gróf Apponyi Albert részéről volt szerencsénk hallani. Az ő fejtegetései valóban ugy a gondolatok ragyogása, az érzület melegsége, mint az Ítélet mélysége által a szónoklatnak valóságos remekét képezik; ő hathatósan szállt sikra az önálló magyar királyi udvartartás mellett. Megvallom, t, képviselőház, nagy élvezettel hallgattam ezen fejtegetéseket, de mentül tovább és mentül nagyobb gyönyörűséggel hallgattam azokat, annál inkább meglepett az a konklúzió, a melylyel ez a szép beszéd végződött. Mert hogyha csakugyan kívánatos, — és én is határozottan kimondom, hogy nagyon kívánatos — a magyar királyi udvartartás megvalósítása... (Zaj a baloldalon. Helyeslés a jobbóldalon.) Darányi Ferencz: Most egy kicsit haza is