Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-464
38 //6'4. országos ülés 1904 sebben, mentül rövidebb idő alatt viendő ke resztül. Ez az indoka annak, hogy azok, a kik a ház ezen oldalán ülnek, a kik a törvényjavaslat mellett vannak, nem kívántak ezen vitában felszólalni, hogy ezzel is húzzák-halászszák azon tárgyalásokat, holott a parlament most épen ezen mulasztások és hátramaradások pótlására van hivatva. Kubik Béla: Hát ez húzás-halasztás? Nem mond igazat! (Nagy zaj jobbfelöl.) Gajáry Géza:.Itt csak egy ember beszélhet. Kubik Béla: Önök is szólnak közbe! Nem mond valót! Gajáry Géza: De nem akasztjuk meg a tárgyalást! Kubik Béla: De mikor nem mond valót ! (Zaj.) Olay Lajos: Mi csak Clilopyra felelünk! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Folytonosan tartó zaj.) Elnök: A képviselő ur azután felszólalhat és ha nem helyesli azt, a mit a most szóló képviselő ur mond, kifejtheti saját álláspontját. Csendet kérek! B. Dániel Ernő: Óhajtandó volt, hogy ezek a mulasztások mentül előbb helyre legyenek pótolva, mert hiszen még az államóletre igen fontos és sürgős dolgok várnak elintézésre. (Zaj.) Az ezen oldalon lévő képviselő urak tartózkodtak tehát a felszólalástól, és ezt tehették annyival inlsább, mert az előadó ur ép ugy, mint az igen t. miniszterelnök ur bevezető szavaiban oly meggyőzően fejtették ki a törvényjavaslat szükségességét, (Igazi Ugy van! jóbbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) hogy ha e miatt mások is felszólaltak volna, csak ismétlődésekbe kellett volna bocsátkozniok. (Zaj bal/dől.) Ezen szempont megmagyarázza azt, hogy ezen oldalról oly kevesen szólaltak fel, és midőn magam is ezen szempontokat fogadom el irányadóul, mostani felszólalásomban kerülni fogom az ismétléseket, tehát azon indokok elősorolását, a melyek a törvényjavaslat elfogadása mellett szólnak, és csupán arra fogok szorítkozni, hogy azon ellenérvekkel foglalkozzam, a melyeket a törvényjavaslat elvetése mellett hoztak fel. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Nagyon helyes! Szükség volt rá, mert még eddig nem hallottunk semmit! B. Dániel Ernő : Mielőtt azonban ezen ellenévvek bonczolásába belefognék, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ezen érveknek egy nemét fejtegetéseim sorából teljesen ki akarom hagyni; Azon ellenérveket tudniillik, a melyek királyunk személyével személyes ténykedéseivel vannak szoros összefüggésben. Pozsgay Miklós: Miért vonja bele a királyt a vitába? Ha mi belevonjuk, ránk szól! (Zaj és derültség jobbfelül. Felkiáltások; Epén leizárja a vitából!) Elnök (csenget): Ne tessék az elnök dolgába beleavatkozni. Ha belevonja ő Felsége július 15-én, pénteken. személyét, tudni fogom kötelességemet. Meg kell érteni a képviselő urnak, mit mond a szónok. B. Dániel Ernő: T. képviselőház! A király személye szent és sérthetetlen . . . Ugron Gábor: De nem bírálat nélkül való! (Ugy van! bal felöl.) B. Dániel Ernő: És épen azért, hogy ha azokkal az ellenérvekkel foglalkoznám, a melyek ő Felsége személyével vannak összefüggésben, ugyanazon hibába esném, mivel ez alkalommal okvetlenül a király személyével és ténykedéseivel foglalkoznom kellene. Egyáltalában igen sajnálom, hogy ilynemű ellenérvek felhozattak, mert az ilyen kérdésekkel való foglalkozás, még akkor is, hogy ha ezek a fejtegetések a leglojálisabban vezettetnek, mindenesetre valamely nyomot hagy hátra, a mely a korona fényére és dicsőségére okvetlenül bizonyos homályt vet. Ezt pedig annál inkább fájlalom a mi körülményeink közt, mert a monarchikus princzipium tisztántartása egyik elutasithatatlan követelménye a mi nemzeti államunk kiépítésének. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Sehol egész Európában a monarchikus princzipiumhoz való ragaszkodás oly mély gyökereket nem vert a népben, mint épen Magyarországon. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Igen! Nemzeti királyaink alatt!) Ebben a körülményben látom legnagyobb garancziáját annak, hogy képesek leszünk ezt az országot nagygyá, dicsővé fejleszteni, egészen nemzetivé átalakítani. (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Ezért nem tartom a politikai bölcseséggel összeférhetőnek azt, hogyha bármi olyan történik, a mi népünkben a monarchikus prinezrpium iránt való ezen ragaszkodást a legkisebb mértékben is gyengíteni lenne képes. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A mi már most a többi ellenérvet illeti, a melyek ezen vitában a szőnyegen fekvő törvényjavaslat elfogadása ellen felhozattak, ha ezeket azon hosszú lélegzetű beszédekből, a melyekben igen gyakran olyan tárgyakról is volt szó, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslattal egyáltalábau semmiféle összeköttetésben nem állanak, kihámozzuk: azt találjuk, hogy azon ellenérvek tulajdonképen három kérdéskörül csoportosultak: az első az, hogy a mi pénzügyi és gazdasági helyzetünknél fogva a kért 2 millió koronányi többlet igen könnyen megzavarhatná államháztartásunk egyensúlyát. (Elénk ellenmondások és folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon ; felkiáltások: Nem mondta senki! Melyik beszédben volt ? Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Kubik Béla: Ki mondta? (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.)
