Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
338 Mh. országos ülés 190í július 27-én, szerdán. gek érhetik és inkább lemond az üzletről, semhopy ezen a vidéken bevásárlásokat eszközöljön. B/.en kérdés megoldása tehát nagy befolyással volna ugy a termelők, mint a kereskedők szempontjából a bor árára, azért szükséges, hogy ezen utak helyreállíttassanak és a mai kor igényeinek megfelelő szép és jó utak csináltassanak. Ha méltóztatnak a Badacsony vidékére, vagy egyéb más szép borvidékre menni, ott mindenütt gyönyörűek az utak, ugy hogy élvezet ott lenni és az ott időzés nincs annyi kellemetlenséggel összekötve, mint épen Tokaj-hegyalján. De mi okozza ezt? Semmi más, mint az, hogy Tokaj-hegyalja lakossága igen szegény és nem képes a maga erejéből viselni az utak kiépítésével járó nagy költséget. Nem akarok e kérdésekkel hosszasan foglalkozni, mert a t, ház nincs oly helyzetben ma, hogy a tárgyalások iránt nagy érdeklődést tanúsítana (Halljuk!); de Tokaj-Hegyalja érdekében kötelességem volt ezen dolgokat itten felhozni és ezekre a körülményekre a t. miniszter ur figyelmét az ország szine előtt felhívni. (Helyeslés balról.) Kérem a t. miniszter urat, szíveskedjék ezeket alapos tanulmány tárgyává tenni, különösen pedig a tokajhegyaljai ut kérdését, a mely már mintegy hat év óta húzódik és még ma sem nyert végleges megoldást, hogy ez végre-valahára Tokaj-Hegyalja és a közügy érdekében sikeresen megoldassék. Különben pártállásomnál fogva a költségvetési tételt nem fogadom el. (Helyeslés a haldäa!<m.) Sturman György jegyző: Trubinyi János! Trubinyi János: í. ház! Egy pár szóval tiszteletteljes kérést kívánok intézni a t. miniszter úrhoz ezen tételnél. Az idő előrehaladottságára való tekintetből elállók attól, hogy részletesen kifejtsem most a dolgot. A Pozsony és Bécs közti forgalomnak tulajdonképeni eszközét vert hadunk 1866-ban maga mögött elégette, abban a reményben, hogy a porosz nem jő utána Pozsonyig. 1867 után felépíttette a megye közönsége a hidat, de a Duna jege 1882-ben elvitte. Ez óta tart ez a szégyenletes állapot, hogy az ország legnagyobb forgalmú vidékének abszolút nincs közlekedési útja. Miután kikapcsolták ennek a. hidnak létesítését a Morva-szabályozási munkálatokból, tavaly, mikor az összes érdekeltség már elismerte létesítésének szükségét, a volt kormány egy olyan, igazán eléggé el nem Ítélhető véleménynyel ütötte el, hogy egyrészt az érdekeltség nem akar hozzájárulni a hid létesítéséhez, másrészt, hogy arról a vidékről az összes forgalmat el akarják terelni, Bécstől ide Budapest felé. (Mozgás a baloldalon.) Mind a két vélemény falzum magában véve. Először is az egész vidék összes lakossága szegény, földhöz ragadt paraszt, s a kormánynak nem älí érdekében, hogy elkérje tőle, mint a koldustól a tarisznyát, utolsó garasát. Másrészt összes terményeinkből egy fillért sem vagyunk képesek a mi országunkban értékesíteni, rá vagyunk utalva Ausztria piaczára, s különben is fejetetejére állított politika, hogy terményeinket ne Bécsbe vigyük, a honnan élünk és hogy visszavigyük pénzértékben. Megnyugtatólag vettük tudomásul, hogy a jelenlegi miniszter ur ennek a hidnak létesítését magáévá tette, ép azért a nagy publikum megnyugtatására csak egy tiszteletteljes kérésem van: legyen kegyes felvilágosítást nyújtani a miniszter ur, hogy minő stádiumban van ezen hid létesítésének kérdése jelenleg? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Igen t. képviselőház! A kérdéses hid, melyről t. képviselőtársam megemlékezett, az u. n. Schlossbofbrücke, mely — minthogy a folyón keresztül visz — közös költségen építtetik Magyarország és Ausztria között. Ez iránt a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal, illetőleg az osztrák helytartóval meginditottam. Hogy az ügy e perezben minő stádiumban van, azt nem tudom. De igyekezni fogok, hogy ezen tárgyalások minél hamarább befejezést nyerjenek, mert nézetem szerint ezen hid megépítése csakugyan szükséges. (Helyeslés.) A beruházások keretében rendelkezem a szükséges pénz felett is. Felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy egyúttal Bernáth Béla t. képviselő ur felszólalására rövid egy pár szót mondjak. (Halljuk! Halljuk ') 0 hivatkozik tárgyalásokra, a melyek a minisztériumban még folyamatban vannak. Én azon leszek, hogy ezen tárgyalások minél hamarább befejeztessenek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szőlőutak mégis csak olyan utak, a melyekre nézetem szerint a kormány a rendelkezésére álló eszközöket fel nem használhatja, mert hiszen ezek dülőutak, községi vagy járási utak. Egyébiránt, minthogy meg vagyok győződve az ügynek fontosságáról, arról is biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ezt a kérdést is jóakarattal fogom letárgyalni, mert azt hiszem, hogy bármely ut létesítése mindig az illető érdekeltségnek hasznára van. Csak azt nem helyezhetem kilátásba, hogy ez államköltségen fog történni. Bernáth Béla: T. képviselőház! Szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Mindenesetre köszönettel veszem a t. miniszter ur felvila'gositását. Ki kell azonban jelentenem, hogy az akczió arra irányul, hogy a községi, megyei és törvényhatósági utak állami kezelésbe vétessenek, s az ekként felszabaduló összeg azután a megyei szőlő- és dülő-utaknak kiépítésére és segélyezésére fordíttassák. Elnök: Kivan még valaki ehhez a tételhez hozzászólni ? Uray Imre: T. képviselőház! Én azt hittem, hogy ha a közutakról szóló tétel fekszik előttünk, akkor nem lehet felszólalni a hidak dolgában, de mivel látom, hogy azokat is fel lehet emliteni, kegyes engedelmükkel fel akarom
