Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
326 474. országos ülés Í90Í július 2l-én, szerdán. korlátozás nélkül áruihatók üzletekben, kereskedésekben, szatócsboltokban az által, hogy árainak ott kabátot, lábbelit és esernyőt. Ennek a kereskedőnek, szatócsnak nem kell iparigazolványt yáltani, de ezek nem magyar iparczikkeket árulnak, hanem osztrák, bécsi iparczikkeket. Erre vonatkozólag én egy módját találtam a törvényes korlátozásnak, mert teljes megszorításnak és korlátozásnak az iparczikkek árusítása a kereskedelmi forgalom szempontjából nem vethető alá, hanem mégis bizonyos korlátozásnak és megszorításnak van helye. Viszont pedig a hazai iparczikkek esetleg bizonyos adóleengedés kedvezményében volnának részesíthetők. Az iparosok hitelének emelésére meghozatott az 1898 : XXIII. t.-cz. és ennek alapján Magyarországon az általános ipartestületek kebelében megalakították a hitelszövetkezeteket, ezeket belevették tagoknak a központi hitelszövetkezetbe, mely az állam által meglehetős bőségesen dotáltatik. Ez eddigelé mind helyes, de az már nem helyes, hogy ez a központ a vidéki hitelszövetkezetekkel valósággal uzsoráskodik. Előbb 5^'ä százalék kamatra adott kölcsönt a központi hitelszövetkezet a vidéki hitelszövetkezeteknek. Most leszállittatott ez a kamat 5 1 /io°/o-ra. E mellett a tiszta nyereség 10°/ 0-át is be kell szolgáltatniuk a központba a vidéki szövetkezeteknek, ugy hogy 8%-ra is ment a szabadkai hitelszövetkezetnél az a pénz, ami a központ által szállíttatott. Lehet, hogy ez kéthárom esztendővel ezelőtt az iparosokon seaitett, de ma már nem, mikor maximum 5 — 6°/o-kal Szabadkán és Bácsmegyében mindenki kielégítheti hiteligényeit. Most már az 5 1 /i 0 0 /o-hoz hozzászámítva a hitelt igénybevevő iparosokkal fizetendő kamatot, mely szükségeltetik egyrészt az osztalék, másrészt a költségek fedezése szempontjából, ezzel nem lehet segíteni az iparosokon, mert ez drága pénz. Ezért kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni akár rendelettel, akár más intézkedéssel, hogy a központi szövetkezet, a mely ugyan nemrég leszállította a kamatlábat, ezt az illető helyi viszonyokhoz mérten szállítsa le. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani a magyar ipar érdekében és ezek alapján a t. kereskedelemügyi miniszter ur elé azt a kérelmet terjeszteni, hogy az elődei által hat iparos kongresszuson megígért és folyton hangoztatott előkelő állami feladatnak tekintse az ipartörvény revízióját. A hat kongresszusnak felterjesztéseiben meg fogja találni a kereskedelemügyi miniszter ur az iparosok követeléseit, a melyekre igérve lett, különösen Hegedüs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter ur hangoztatta azt, hogy a legnagyobb előzékenységgel lesz az iparosokkal szemben, hogy egyszer már annak a sok ígéretnek eredménye legyen egy törvényjavaslat, a mely a képesítést a maga ridegségében és mindenféle kibuvóajtók leketővét-ótéle nélkül megköveteli. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha ismét a »szabad ipar«, ^szabad forgalom«, »szabad kereskedelem* és »szabad munka« jelszavai után indulnak, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) akkor soha sem lesz magyar iparunk, hanem akkor igenis elő fog állani az a helyzet, hogy a magyar iparos a tönk szélére jut, proletár lesz és a magyar állameszmének, a magyar hazának lesz ellensége. (Ugy van! a bal- és a szélsöhahldalon.) Ezen állami és társadalmi érdekre való tekintettel kérem a miniszter urat. méltóztassék az ipartörvény revíziója tárgyában oly sokszor ígért törvényjavaslatot már egyszer beterjeszteni. A. költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólni Benki sem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk 1 Halljak!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : T. képviselőház ! (Halljuh! (Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam egész beszédén keresztül a kisiparosok sorsával foglalkozott és az önálló vámterület kérdését is tisztán a kisiparosok viszonyai szempontjából tárgyalta. Beszéde elején különösen annak a körülménynek tulajdonította a kisiparnak Magyarországon való hanyatlását, hogy Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetségben állunk, de beszéde további folyamán rámutatott arra is, hogy a megváltozott termelési viszonyok és nevezetesen az a körülmény, hogy most a gyárak tömeges produkcziójuk által nagyon sok czikket olcsóbban és jobban képesek előállítani, mint a kézműipar, nemcsak nálunk, hanem az egész világon nagyon nehéz helyzetbe sodorták a kézműipart. Abban teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, (Halljuk! Halljuk!) hogy különösen tekintettel azon fontos szocziális viszonyokra és szocziális követelményekre, a melyek ezen kérdéshez fűződnek, kötelességünk mindent elkövetni arra, hogy a kézműipar, szemben a gyárakkal, különösen a termelés azon ágaiban, a melyek mindenütt a világon a kézműipar számára vannak kijelölve, megerősíttessék, Mert habár a tömegárukat a gyárak nagy mennyiségben képesek is előállítani, mégis azt látjuk, különösen Erancziaországban, hogy a gyárak mellett a kézműipar mindazon termelési ágakban, a melyekben különös kézi ügyesség, különös jó ízlés szükséges, bámulatos eredményeket tud elérni. Az első kérdés, a melyet a kézműipar szempontjából a t. képviselő ur is felvetett, az ipartörvény revíziójának kérdése, és mindazon kérdések, a melyeket részint az előttem szólott t. képviselő ur, részint tegnap Ernszt Sándor t. képviselőtársam e tekintetben felhozott vagy szorosan az ipartörvény keretébe tartoznak, vagy czélszerűen csak azzal együttesen oldhatók meg. Minthogy nekem is az a meggyőződésem, hogy az ipartörvény revíziója egyike a leg-
