Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

4-74. országos ülés 190k Julius 27-én, szerdán. 319 vita is tegnap a miniszterelnök ur azon kijelentésével nyert befejezést, hogy a trachoma ellen a katonaságnál, illetve az állításoknál mutatkozó bajok következtében nagyobb méretű intézkedések tétettek. Ezen mindenesetre nagyon fontos intézkedésnek másolata tegnap nálam volt, nem akartam azonban felhasználni, ma sem használom fel, de helyesnek kell tartanom e szegény országban, hogy ha már máshogy nem, legalább a katonaságnál, katonai szempontból tétetnek meg a megfelelő intézkedések. Hiszen tudjuk, t. ház, hogy a kivándorlás ügyében is a rendőri intézkedések főként a hadkötelezettekre vonatkozólag tétetnek meg. Igen érdekes adat, a mit »Az Ujság« annak idején hozott, hogy pl. Szepesmegyében összesen 5287 katonasoros legény volt felhiva, de ezek közül csak 2047 került tényleg sorozásra, a többi mind Amerikába vándorolt ki és ebből a 2047 legényből is csak 551 vált be, a többi eltörpült, elcsenevészett alak volt. Ez, t. ház, igazán szomorú képét mutatja az országnak és hasonló intézkedések valószínűleg a tüdőbetegek érdekében is csak azért fognak előfordulni, mert a nagyhatalmi kérdés r hadászati szempontból ezt szükségessé teszi. És hogy mindebből levonjam a konzekvencziát a most tárgyalt tárczára nézve, azt hiszem, hogy a hadászati szempont fogja a magyar ipart is megteremteni. Ez félig tréfa, félig, sajnos, igazság. T, képviselőház! Szerencséje ma az országnak, hogy égy kiváló, szakavatott ember áll a tárcza élén. Nem akarok neki hízelegni, hiszen ellenzéki képviselő vagyok, de nem is természetem a hízelgés. Hanem, t. ház, én sokat várok tőle, mert ismerem múltját, tevékenységét, szakavatottságát. Épen itt látom előtte az óriási munkálatokat, melyeket rövid idő alatt összeállittatott. Igaz, hogy ezen anyagnak nagy része már a múltban készült elő, de hát, hála Istennek, végre itt van. Csak az a baj, hogy minden téren, minden kérdésben az anyagnak olyan óriási halmazával állunk szemben, hogy ez minden kérdés megoldását elodázza. Adja Isten, hogy az ő gyakorlati érzéke ezen nagy anyag felett teremtő erővel uralkodjék ós mentül előbb valósítsa meg azokat az intézkedéseket, a melyek ezen nagy kérdésekben szükségesek. T. képviselőház! Látjuk, hogy az ország érdeke is megköveteli, hogy ma a költségvetésen és minden más fontos kérdésen gyorsan menjünk végig. Én ehhez szívesen járulok hozzá. (Helyeslés jobbfelöl.) A beruházás nagy kérdésénél óhajtásom lett volna szintén egy-két dolgot elmondani; most azonban tartózkodom attól, hogy ebbe a kérdésbe ma nagyobb méretekben menjek bele, s csak azt teszem hozzá, hogy én ép ugy, mint a hogy annak a kormány is kifejezést adott, csakugyan nem tartom kielégítőnek a beruházási kérdés ilyetén kisméretű elintézését. A kormány kijelentette, hogy maga is inicziál nagyobb méretű beruházási intézményeket. Nevezetesen a miniszter ur a csatorna-kérdésnek nagy embere. Ebben a tekintetben csak megjegyzésképen említem fel, hogy a csatorna-kérdést Magyarországon csakugyan meg kell oldani. De én a csatornakérdést elsősorban nem a hajózási forgalom szempontjából kívánom megoldani, hanem szükségesnek tartom, hogy az elsősorban az öntözés kérdésével kapcsolatosan oldassák meg. Szerintem mind a kettőt helyesen lehet együttesen megoldani, s csak azt óhajtanám, hogy a két érdekelt tárcza kiváló két egyénisége össze ne koczczanjon ebben a kérdésben, hogy együttesen helyesen tudják ezt a kérdést megoldani. Hogy mennyire kisszerű — jobb kifejezést nem tudok használni — a beruházási kérdésnek ez évben történt elintézése, azt egy kis számadattal vagyok bátor illusztrálni. (Halljuk! Halijaid) 1897-től 1902-ig, tehát hat esztendő alatt a beruházásokba — összevéve minden beruházást, t. i. a természetes költségvetési beruházásnak, valamint az államvasutakat kiegészítő és annak idején, 1897-ben külön törvénynyel megalkotott beruházásnak összegeit, — összesen 512 millió koronát fektettünk be. Ha már most ezt az összeget elosztjuk, s hat évi átlagot veszünk, akkor 85 millió korona az az összeg, a melyet a magyar állam évente beruházásokra fordit. Ha már most veszem a legközelebbi jövő beruházásait, akkor ugy látszik, hogy tulajdonképen ez az átlag a mérvadó, mert ha összeteszem az 1903. évi beruházást, a mely az obstrukczió következtében egyáltalában kisméretű volt, az 1904. évi beruházással, a melyben már benne van az uj beruházási nagy hitelnek első részlete, akkor is csak 88 millió korona átlagot kapok. Ennek következtében örömmel veszek tudomást arról, — legalább a miniszterelnök ur kijelentései olyan természetűek — hogy nagyobbméretű beruházások vannak tervbe véve. Ezt mindenesetre mint ellenzéki ember is csak örömmel üdvözölhetem. A folyó évben elintézett beruházások közt szerepel három olyan tétel, a melyeket szintén csak örömmel vehetünk tudomásul, t. i. a közgazdasági alapnak 15 millió koronával való kiegészítése, az erdővásárlási alapnak 5 millióval való kiegészítése és az iparfejlesztési alap dotácziója 15 millióval. Ezeket azonban csekély beruházásoknak tartom; ezeknek feltétlenül nagyobb méretűeknek kellene lenni és hozzáteszem még azt, hogy ezen beruházásokat nem szabad nagyon hosszú időre preliminálni, hanem egész erővel azon kell lennünk, hogy rövid időben minél nagyobb beruházásokat tehessünk, mert csak így lehet a magyar közgazdaságot lábraállitani. E tekintetben leszek bátor egy határozati javaslatot is benyújtani. T. i. én azt tartom, hogy folyóink szabályozása egy elsőrendű kérdés, a melyet mindenáron mihamarább meg kell ol-