Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

316 475, országos ülés Í90k Julius 26-án, kedden. Már most a miniszter ur jelentésében oly dologról is szól, mely nem az ő kötelessége, vagy csak félig az, és viszont olyanokat nem említ, a melyekről szólnia kötelessége lenne. Például mikor a munkások jutalmazásáról szól, ez oly jelentéktelen dolog, hogy ettől semmi körülmények között sem lehet nagyot várni. Mikor a miniszter ur a munkaközvetítőkről és a lakásviszonyokról szól, ez bizonyos tekintetben közös terrénum a kommunális szocziális politikával. Ezeket a dolgokat sem vállalhatja önmaga számára és nem foglalhatja le, ha megtenné, oly óriási mértékben venné igénybe az államháztartást, hogy azt egyáltalában helyeselni nem lehetne. Mivel a munkásközvetitő intézetnél vagyok, csak nagyon röviden teszem meg erre nézve a megjegyzésemet. Arról van szó, hogy a vidéken hasonló munkásközvetitő intézeteket kell szervezni. Ez a szervezés nem történt meg, pedig arra nagyon nagy szükség volna. Az utolsó költségvetésbe erre a czélra 20.000 korona van felvéve, a melylyel azonban, ha veszszük, hogy Magyarországon hány város szorul erre a pénzre, nagyon keveset lehet tenni. Sokkal fontosabb ennél a munkásstatisztika, különösen pedig a munkanélküliség statisztikája, a melyek nélkül egyáltalában nem tájékozódhatunk. A munkásstatisztika dolgában egyáltalában nem szabad spórolnunk, mert a statisztika olyan munkát végez, a melynek költsége számtalanszor, nem eléggé hangsúlyozhatom, sokszorosan visszatérül az országnak. Hogy mostani statisztikánkat illusztráljam, statisztikánk azt mondja, hogy a czipész iparágban 14 milliónyi árut hoztunk be Ausztriából, az osztrák statisztika pedig 20 milliónyi áruról tud. Hogy lehetne az ilyen statisztikában bizni? A megbízható statisztika tehát elsőrendű követelmény arra, hogy kereskedelmi és szocziális politikát csinálni lehessen. Az idő rövidségére való tekintettel a vasárnapi munkaszünet dolgában csak arra kérem a miniszter urat, hogy a most készülő revízió ne nyirbálja meg azt a keveset, a mi van. Első sorban avasutakra gondolok. Valósággal felháboritó, hogy a tehervonatok is fel és alá sétálnak a vasár- és normanapokon. Erre pedig egyáltalában szükség nincsen. Nagyfontosságú dolog a betegsegélyezés és balesetbiztosítás reviziója. Mind a két törvényjavaslat nagyfontosságú, mélyreható dolog. Azt mondja a miniszter ur, — és ezt egyáltalában szokás mondani — hogy kezdő és fejletlen iparunk nincs abban a helyzetben, hogy egy óriási munkásvédelmi törvényhozás költségeit elbírja. Azonban méltóztassék meggondolni, hogy midőn Németország versenyre kelt az egész világgal, vissza akarta szorítani Angliát és Praneziaorszagot, olyan szocziálpolitikai törvényhozást létesitett, a milyen nincs az egész világon. Az érdekelt körök Angliában panaszkodnak is Németország előrenyomulása miatt, Igaz, hogy Németországnak rengeteg pénzébe került pl. az ipartörvény reviziója, a maximál-munkanap, az egészségügyi törvények, a női és gyermekmunkatörvény, az ipari törvényszék — Gewerbegericht — a biztosítási törvények stb., de ezen áldozatok mellett is a német ipar mégis óriási fejlődésre tett szert és oly nagy konkurrencziát volt képes kifejteni, hogy régi iparosállamokat tudott visszaszorítani. Még a sztrájkra vonatkozólag — erről nem akarok most szólni — arra kérem a t. miniszter urat, hogy méltóztassék arról nyilatkozni. Megemlítem még, hogy a munkaközvetítő intézet választmányi ülésében kimondotta, hogy bizonyos áron alól nem szándékozik közvetíteni munkásokat a munkaadóknak, mert egészen világos és bizonyos, hogy a munkaadók és munkakeresők, nincsenek egyforma körülmények között. Ilyen körülmények közt tulajdonképen szabad egyezkedésről szó nem lehet. Ebben az értelemben intézett felterjesztést a kereskedelemügyi minisztériumhoz arra nézve, hogy engedje meg, hogy ehhez tartsa magát és szabályzatában ezt kimondja. A kereskedelemügyi miniszter ur ezt törülte, és pedig azzal az indokolással, hogy ez az ipartörvény rendelkezéseibe ütközik, a hol mint kiváló elv van a szabad egyezkedés kimondva. Ha ez igaz, akkor a miniszter urnak nem lett volna szabad a21-ik §-hoz sem járulni, mert ez is valósággal beleütközik az ipartörvénybe, a hol t. i. a sztrájkról van szó. Az utolsó, a miről még szólni akarok, a kartell kérdése. A mit a t. előttem szóló képviselő ur a kartellről mondott, annak helyességét teljes mértékben elismerem. Mindenki tudja, hogy a kartellügyet Magyarországon nem lehet önállóan elintézni, hanem Ausztriával együttesen kell eszközölni; de én azt gondolom, hogy a kartellügy rendezése nemcsak azért késik az éji homályban, s nemcsak azért vonul fel olyan lassúsággal ez a kérdés, hanem azért is, mert ennél a kérdésnél, mint sok más kérdésnél, midőn nagy emberekről, hangadó emberekről van szó, a törvényes intézkedés nagyon késik. Én azt hiszem, hogy a kartellről eddig azért nem volt és azért nem is lesz szó, mert oly emberek és érdekek vannak itt érdekelve, a kiket a kereskedelemügyi miniszter ur bántani nem akar. Egyébként pártállásomból kifolyólag a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. Ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve . . . B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Elnök: Ha a képviselő ur szólni kivan, a vitát természetesen nem zárom be. B. Kaas Ivor: Épen azt akarom, hogy ne méltóztassék a tanácskozás befejezését kimondani. Megokolom pái szóval. A jelen körülmények között, midőn a legfontosabb tárczát tárgyaljuk, midőn a külfölddel kötendő szerző-